Június 26-át 1987-ben nyilvánították kábítószer-ellenes világnappá. Szemelyácz János, a Magyar Addiktológus Társaság elnöke arra a kérdésre, hogy ennek a dátumnak van-e bármi jelentősége egy függő életében, azt felelte, hogy bár látszólag valóban úgy tűnik, hogy itt a kiváló alkalom a leszokáshoz, ahhoz, hogy valaki változtatni tudjon az életén, valójában sokkal több kell, minthogy meghallja: ma van a kábítószer-ellenes világnap.

Június 26-a a gyakorlatban sokkal inkább szól a szakmának. Én eredetileg azt terveztem, hogy ezen a napon hivatalosan is megnyitom Pécsen azt a kamasz addiktológiai rehabilitációs centrumot (K-ARC), mely egy 2014-es uniós pályázat eredményeként épült meg. Ám miután az államtól nem kaptunk kapacitást – azaz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nem finanszírozza a szakemberek által elvégzett munkát –, a megnyitó elmarad

– árulta el az Indexnek Szemelyácz János. Kiemelte, hogy az induláshoz minden készen áll, így egyelőre senki nem érti, hogy mi történt, ezért a Belügyminisztériumhoz fordultak. Egy rendkívüli befogadási kérelmet juttattak el Takács Péter államtitkárhoz azért, hogy a munkát mihamarabb megkezdhessék. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a befogadási kérelmet nem hagyják jóvá, a megnyitó 2023-ra csúszhat, noha igény már most lenne az ellátásra.

Tulajdonképpen kaptunk egy több százmillió forintos modern és innovatív autót, de benzint már nem adtak hozzá. Ez a pocsékolás számomra elfogadhatatlan

– jelentette ki a Magyar Addiktológus Társaság elnöke.

Lapunk kereste az egészségügyért felelős Belügyminisztériumot, arra voltunk kíváncsiak, hogy miért nem kapta meg az intézmény a működéshez szükséges finanszírozást, és hogy mire lehet számítani, jóváhagyják-e a rendkívüli befogadási kérelmet, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Szemelyácz János szerint az elmaradt megnyitó esete jól mutatja, hogy hol tart jelenleg hazánkban a kábítószer-koordináció, melynek korábban a mára már nem létező Nemzeti Drogmegelőzési Intézet volt a motorja. Rámutatott, hogy jelenleg Magyarországon állami szintű prevenciót csupán a rendőrség végez, azt is „hihetetlenül alacsony hatásfokkal”.

Mindemellett az ellátórendszerrel sem lehetünk elégedettek, szinte csak a nagyvárosokban van viszonylag elfogadható ellátás, de még itt is vannak kivételek, Győr például ebből a szempontból nagyon rossz helyzetben van. A kisvárosokban szakemberből is hiány van, pszichiátert sem könnyű találni, de addiktológust szinte lehetetlen

– mondta Szemelyácz János. Kiemelte, hogy egyes településeken jobb híján a háziorvosokat próbálják bevonni a függőség elleni küzdelembe, de miután nekik nem ez az elsődleges feladatuk, sok esetben a motiváció is elmarad, és egyébként is sokkal egyszerűbb felírni a fájdalomcsillapítót és a nyugtatót. Ezzel szemben a szociális munkások már lelkesebbek, nekik viszont nincs a kezükben elegendő eszköz.

Kitért arra is, hogy a rehabilitációs központokkal már jobban állunk, de nagy szükség lenne olyan speciális intézményekre, ahol kifejezetten a dizájnerdrogokra rácsúszó hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak, ahogy külön kellene kezelni azokat a kettős diagnózisú pácienseket is, akik a függőségen túl valamilyen mentális betegségben is szenvednek.

Olcsó lett a kokain

A szakember úgy véli, hogy az addiktológiát jellemző általános fejetlenség az adatgyűjtés terén is megjelenik. Éppen ezért pontos mérések nincsenek, de a 15–30 év közötti fiatalok körében a kipróbálás aránya 30 százalék, nyilván a rendszeres használók ennél jóval kevesebben vannak.

Összességében mintegy 100 ezres nagyságrendről beszélhetünk, ami bár eltörpül az alkoholbetegek közel milliós nagyságrendje mellett, a társadalom számára mégis szembetűnőbb a fiatalok droghasználata, mint az idősek ivása vagy a középkorú nők gyógyszerfüggősége

– mondta Szemelyácz János, aki beszélt arról is, hogy a legújabb orvosdiagnosztikai rendszer, a BNO-11 (betegségek nemzetközi osztályozása) nagyon helyesen már nem tesz olyan éles határvonalat az ártalmas használat és az addikció között. Álláspontja szerint röviden akkor beszélhetünk függőségről, ha valakinek a normál élet fenntartásához elengedhetetlen a szer használata.

„Ezt persze nem könnyű felismerni, a legtöbben akkor szoktak segítséget kérni, ha a drog már valamilyen konkrét problémát okoz az életében, legyen az testi tünet, alvászavar vagy depresszió” – mondta az addiktológus. Hangsúlyozta, hogy bár előfordul, hogy valaki szimplán rossz társaságba keveredik, kipróbálja a szert, megtetszik neki, és benne ragad – anélkül, hogy korábban komoly trauma vagy sérelem érte volna –, de ez egy lényegesen kisebb csoport. 

A Magyar Addiktológus Társaság elnöke arra a kérdésre, hogy mi most a slágerdrog, azt felelte, hogy egyértelműen a fű és a kokain, utóbbinál különösen nagy probléma, hogy a pénz elértéktelenedése miatt mára megfizethető szerré vált.

„Régen csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak, hogy grammonként 20 ezer forintot költsenek anyagra. Igaz, mára inkább 25 ezer forintért lehet hozzájutni, de nem számít, rengetegen megveszik” – mondta Szemelyácz János.

Bár a felépülés mindenkinél más és más, a szakemberek szerint a legtöbb esetben a változáshoz egy úgynevezett katartikus kulcsélmény adja meg a löketet, amit pesszimista szemszögből mélypontnak hívunk. Ilyenkor a függő morális válságba kerül, megszégyenül, és egy olyan méltatlan helyzetben találja magát, amit korábban elképzelhetetlennek tartott volna.

„Egy ilyen helyzet jó kihasználása tud valakit jó irányba terelni. Az, hogy a hirtelen jött motiváció, lendület hosszabb távon is kitart-e, már egy másik kérdés. A felépülés tulajdonképpen egy életen át tart” – tette hozzá az addiktológus.

Az Index korábban ellátogatott a ráckeresztúri tinirehabra, ahol több gyerek is a fent körülírt katartikus élményről számolt be. A 15 éves Peti például a következőt mondta:

„Szenteste, amikor megkaptam az ajándékom, egyből eladtam, hogy anyagot vehessek. Elszégyelltem magam, és beláttam, hogy ennek véget kell vetnem” – mondta korábban lapunknak a fiatal. A teljes cikket ide kattintva érheti el.

(Borítókép: Index)