Az Alaptörvény tizenegyedik módosítására irányuló javaslattal 2024-től ugyanazon a napon tarthatják az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat. Elemzőket kérdeztünk arról, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek a közös időpontnak, valamint mekkora nehézséget jelenthet az ellenzéknek az új helyzet.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője kedden nyújtotta be az Országgyűlésnek az Alaptörvény tizenegyedik módosítására irányuló javaslatát. Az általános indoklásból kiderül, hogy pontosan miről van szó:
Az Alaptörvény tizenegyedik módosítása indítványozza, hogy a következő, 2024. évi helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását és az azt követő önkormányzati választásokat október hónap helyett április, május, június vagy július hónapban legyen szükséges megtartani, az európai parlamenti képviselők választásával egyidejűleg, vagyis a szavazásokat egy napra lehessen kitűzni.
Kocsis Máté szerint a 2022. évi országgyűlési választás és az ugyanazon a napon lebonyolított országos népszavazás igazolta a közös rendezés költségmegtakarító hatását, amely a konkrét esetben több mint tízmilliárd forint volt.
Nagy Attila Tibor az Index kérdésére kifejtette:
Kétségtelenül van lehetőség a spórolásra az önkormányzati és európai parlamenti választások egy napon való tartásával, tartalmilag viszont egy ilyen rendszernek van olyan következménye, hogy szorosan össze nem tartozó két dolgot mos össze egy napon, hiszen másról szól az önkormányzati választás, és megint másról az EP-választás.
A politikai elemző hozzátette: a két dolog mégsem áll teljesen távol egymástól, mert akadnak európai uniós pályázatok önkormányzatok részére, és Budapest vezetői maguk is igyekeznek ezzel élni. Az EU Régiók Bizottságának is van köze a településekhez, bár nem erről szól az EP-választás, de az uniós politikáról is véleményt mondhatnak a választópolgárok.
Nagy Attila Tibor egyértelmű hátránynak tartja, hogy nem különül el a kampányban az Európai Unió és a helyi önkormányzatok tematikája, a kettő párhuzamosan fog futni. Az egyik egy széles európai perspektíváról, a másik a lokális szintről szól.
A kampánynak mégiscsak lenne olyan feladata, hogy közösen átgondolja a választópolgárok közössége egyik vagy másik szintnek a helyzetét, de erre az összemosódás miatt kevésbé lesz lehetőség. Ugyanakkor a közös napon rendezés előnyeként említhető, hogy a részvételi hajlandóságot növelheti, mert aki az önkormányzati szavazólapokat felveszi, vélhetően kitölti az európai parlamenti szavazólapot is.
A politikai elemző hangsúlyozta, hogy a tartalmi összemosás miatt először is a választópolgároknak kell megtanítani, hogy egyszerre két választás lesz egy napon, de itt nem lát megoldhatatlan nehézséget. A kétféle kampány azonban olyan értelemben megnöveli a pártok költségeit, hogy ezt nem elnyújtva, tavasszal és ősszel kell finanszírozni, hanem egyszerre, egy közös kampányban. Nagy Attila Tibor leszögezte: „a Fidesznek erre több pénze van és lesz, mint az ellenzéknek”.
Kérdésünkre Kovács János is azt hangsúlyozta, hogy a két választás valós politikai tétje, pártpolitikai vezérlő logikája és választási rendszere nagyban eltér egymástól. Az önkormányzati választások jellemzően magasabb részvételi hajlandóság mellett zajlanak, nagyobb belpolitikai téttel bírnak.
A nagyobb településméret-kategóriákban, kiélezettebb versenyhelyzetben kifejezetten erős helyi, település- vagy kerület-specifikus kampányok futnak, akkor is, ha mindkét választás esetében hangsúlyossá válhatnak az országos szintű tétadások, központi kampányüzenetek.
A politikai elemző hozzátette: a helyi önkormányzatok az átlagválasztó számára jobban átlátható döntéshozatali szintet testesítenek meg, mint az Európai Parlament, „ahol ráadásul a magyar »nemzeti delegációk« súlya kevéssé jelentős, még ha bizonyos parlamenti tisztségeket be is tölthetnek magyar képviselők”.
Kovács János azt is rögzítette: az EP-választás arányos rendszerben zajlik, az egész ország egyetlen választókerület, ezzel szemben az önkormányzati választások metodikája attól függően eltér, hogy a lakóhely szerint szavazásra jogosult polgár települése milyen népességszám, illetve jogállás szerinti méretkategóriába tartozik.
Az elemző arra is felhívta a figyelmünket, hogy a 2012-ben hatályba lépett új Alaptörvény szerint az önkormányzati ciklus is ötévessé vált, ahogy az európai parlamenti is öt évet ölel fel, így lehetségessé vált a két választás időbeli szinkronizálása, ugyanakkor az önkormányzati választásokat hagyományosan ősszel, jellemzően októberben, míg az EP-választást Európa-szerte májusban vagy júniusban tartják.
A módosító javaslattal hónapokkal előrehoznák az önkormányzati választás időpontját, viszont a hivatalban lévő polgármesterek és képviselő-testületek mandátuma csak októberben járna le.
Tehát egy negyed és fél év közötti időszak telne el úgy, hogy a kinyilvánított választói akarat nem jelenik meg az önkormányzati döntéshozatal személyi összetételében, illetve amikorra megjelenik, már közel sem biztos, hogy az akkori preferenciákat tükrözi. Ez ugyan kiállhatja a legalitás próbáját, de mindenképp felvet legitimációs kérdéseket
– világított rá az elemző, aki azt is hozzátette: a két választás összehangolásának anyagi vonzata, az indoklásban is szereplő 9-10 milliárd forintos spórolás nem olyan nagyságrendű tétel, amely érdemben befolyásolná az államháztartást vagy a költségvetési hiánycélok tartásának képességét.
A demokrácia eleve költséges műfaj, amivel jellemzően nem is szokott elvi gondja akadni a kormánytöbbségnek, amikor minősített mandátumtöbbség birtokában is konzultációkat, országos népszavazásokat kezdeményez
– fogalmazott Kovács János.
Több ellenzéki politikus úgy nyilatkozott az április 3-i választás után, hogy az EP-választáson külön indulhatnak az ellenzéki pártok, az önkormányzatin viszont újra összefogás lehet. Hogyan befolyásolhatja az összefogás-dilemmát az egyszerre történő lebonyolítás? Nagy Attila Tibor úgy véli: a Fidesz tudatosan, szándékosan hozza nehéz helyzetbe az ellenzéket az egy napon történő rendezéssel.
Eredetileg az ellenzék az EP-választást főpróbának szánta volna, hogy annak eredménye tudatában egyezkedjen a fontosabb önkormányzati pozíciókról. Összezavarhatja az ellenzéki választók egy részét, ha ugyanazon a napon a településükön ellenzéki összefogás van, az EP-választásokon pedig nincs. A Fidesz–KDNP-nek nincs ilyen gondja, már hosszú évek óta közös listán indul
– mondta a politikai elemző, aki világosnak látja a célt: „a megzavart ellenzék minél több helyi önkormányzati helyet veszítsen el a 2019-es nyereségeikből, a Fidesz minél több helyet szerezzen vissza, főleg Budapesten és a megyei jogú nagyvárosokban”.
Nagy Attila Tibor a magyar politikai kultúra szempontjából sajnálatosnak tartja, hogy „a Fidesz meg sem próbálta ebben a fontos kérdésben beszerezni az ellenzék egyetértését, követve a »Jaj a legyőzötteknek« elvét”.
Kovács János szerint az ellenzék számára kifejezetten hátrányosan hathat, hogy
míg az EP-választás pártpolitikai logikája a külön ellenzéki pártlisták állítását preferálná, addig az önkormányzati választásoké – bizonyos településméret felett – már az egyes ellenzéki pártok közötti koordinációét. Ezt a helyzetet nem egyszerű elmagyarázni az ellenzéki szavazótáboroknak. Ráadásul az ellenzéki pártoknak egyszerre kellene egymással vetélkedő, illetve egymással koordinált kampányokat folytatniuk – akár ugyanazokon a településeken.
Az elemző lehetséges pozitív hozadékként említette, hogy az EP-választások hagyományosan alacsonyabb részvételi hajlandóságát feljebb tornázhatja az önkormányzati voksolás. Ez azoknak a pártoknak lehet jó hír, amelyek szavazói bázisát átlagon alul képes mozgósítani egy EP-választás. Ugyanakkor hangsúlyozta: itt is fontos „a tétadás mobilizáló ereje, a felkarolt, populáris ügyekre épített narratívák, valamint a protesztérzés becsatornázhatósága”.
Kovács János ezek mellett azt is világossá tette, hogy az ellenzéki pártszervezetek és aktivistahálózatok semmivel nem lennének jobb állapotban 2024 őszén sem, mint az év tavaszán, „főleg nem az eddigi vereségeket, centrifugális folyamatokat és az őket is utolérő »extraprofitadó« hatásait figyelembe véve”.
A legnagyobb nehézségnek azonban mégsem az anyagi és szervezeti erőforrások szűkösségét látja, hanem azt a vissza-visszatérő dilemmát, „hogy kikkel, milyen feltételek mentén, milyen széles összefogás valósítható meg a jelöltállítással kapcsolatban, egyáltalán: a versengés logikájának ismételt felerősödésével megismételhető-e az ellenzék relatíve sikeresnek mondható 2019-es önkormányzati választási teljesítménye”.
(Borítókép: Az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2022. március 5-én. Fotó: MTI / EPA / Ronald Wittek)