Tarolt a legutóbbi időközi választásokon a Fidesz–KDNP, nemcsak vidéken, hanem a kormánypártok számára nehezebb terepen, – a IV. kerület kivételével – Budapesten is. Elemzői körképet készítettünk: megkérdeztük, hogy milyen következtetéseket lehet levonni az eredményekből, van-e hosszú távon jelentőségük, mire utalnak a részvételi adatok.
Összefoglalónkban megírtuk: május óta három hullámban is időköziket tartottak Magyarországon, de az ellenzéknek csak néhány szépségtapasz jutott, a június 26-i választások eredményei a kormányoldal április 3-i győzelméhez „adódtak hozzá”.
Nagy Attila Tibor politikai elemző szerint hosszú távú következtetéseket nem érdemes levonni az időközi választások eredményeiből.
„Esetünkben alkalmanként néhány ezer választópolgár volt érintett, míg egy országgyűlési egyéni választókerületben 70–100 ezer választópolgár van többnyire regisztrálva. A részvétel alacsony volt, vagyis nem lehet igazi reprezentativitásról beszélni a választók mintáját illetően” – nyilatkozta az elemző az Indexnek.
Ugyanakkor hozzátette: a június 26-i időköziknek van némi jelentősége abból a szempontból, hogy mégiscsak több tucat településen voltak önkormányzati választások, ráadásul nem sokkal vagyunk túl az április 3-i országgyűlési választásokon. Nagy Attila Tibor rámutatott: a Fidesz igyekezett is országos jelentőségűvé tenni az időközik eredményeit, a kormánypárti politikusok számos megszólalásukban diadalt ültek (például a parlamentben is).
Ami az okokat illeti, országos és helyi okok egyaránt szerepet játszanak az eredményekben. Előbbivel kapcsolatban az elemző kifejtette: az április 3-i katasztrofális vereségből az ellenzék nem tudott talpra állni, annak ellenére sem, hogy az infláció az elmúlt két hónapban tovább nőtt és olykor a benzinellátás is akadozik egyes benzintöltő-állomásokon.
Az időközi választások által érintett – igaz, viszonylag kis létszámú – helyeken az ellenzéki jelöltek nem tudtak ezekből a problémákból profitálni, vagyis a nehézségeket a kormány ellen hangolni. Az ellenzék összességében vigasztalan, tanácstalan képet mutat magáról, és ez sem késztette arra a választópolgárok többségét, hogy rájuk szavazzanak
– fogalmazott Nagy Attila Tibor az Indexnek.
A helyi szempontokról azt mondta: károsan hatott az ellenzéki jelöltek megítélésére, hogy több helyütt az egyes településeket vezető ellenzéki pártok között súlyos ellentétek vannak, több helyütt felbomlott a koalíció vagy válságban van.
„Egerben is ez a helyzet, az ellenzéki jelölt nem is tudott győzni. Józsefvárosban szintén ellentétek robbantak ki a kerületi koalíción belül, a Fidesz jelöltje ott fölényesen nyert. Vélhetően a szavazáson résztvevők többsége, ahol ellenzéki politikus irányítja a települést, nem tartotta meggyőzőnek az ellenzéki város- és kerületvezetők munkáját. Az időközi választások tehát figyelmeztetést is jelentenek az ellenzéki városvezető-koalíciók és polgármesterek számára, hogy javítaniuk kell a politikájuk hatékonyságán” – összegezte az elemző.
Budapestet külön érdekesnek tartja, mert az ellenzéki pártok fellegvárában csak Újpesten tudott győzni az ellenzéki jelölt. Nagy Attila Tibor arra is felhívta a figyelmet, hogy Nyíregyházán is simán kikapott az ellenzék az időközi választásokon. Bár ezt a megyei jogú várost 2010 óta a Fidesz politikusai vezetik, előtte a város egyértelműen baloldali fellegvár volt. „Elgondolkodtató, hogy a baloldali-liberálisok erők immáron tartósan nem tudják ott (sem) összeszedni magukat” – tette hozzá az elemző.
Rajnai Gergely, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője szerint az időközi választások általános jellemzője, hogy a „szokványos” választásokhoz képest alacsony a részvétel és kevéssé intenzív a kampány. Különösen igaz a jellemzően politikai passzivitást hozó nyári időszakban, és egy országgyűlési választás után alig néhány héttel, ami egyfajta politikai fáradtságot eredményezhet.
Az elemző leszögezte: ilyen körülmények között az eredményeket elsősorban a mobilizációs képesség határozza meg. A Fidesz erőforrásfölénye és bejáratottabb gépezete miatt eleve előnyben van a mobilizáció terén, de az áprilisi siker után lelkesedésben is nagy a különbség a kormánypárti és az ellenzéki tábor között.
„Ezért, bár az eredmények valóban a Fidesznek kedveznek, és még az áprilisihoz képest is javuló tendenciát mutatnak, messzemenő következtetéseket nem szabad levonni belőlük. Az ilyen típusú választásokon a Fidesz általában is jobban szerepel, mint a nagyobb nyilvánosságot kapó voksolásokon, az időzítés pedig az ellenzék számára nem is lehetett volna rosszabb” – fogalmazott Rajnai Gergely az Indexnek.
Azt különösen csalókának tartja, hogy a Fidesz az ellenzéki vezetésű településeken, így Budapesten is nagyot tudott javulni, különösen az ellenzék számára viszonylag jól sikerült 2019-hez viszonyítva. Ezeken a településeken volt a legalacsonyabb a kiinduló kormánypárti népszerűség, tehát itt volt a leginkább tér javítani az eredményen.
„Egy olyan településen, ahol eleve 70 százalék körül van a Fidesz támogatottsága, egy 10 százalékpontos javítás szinte lehetetlen, míg ott, ahol 30 százalék körül van, viszonylag könnyű a megfelelő körülmények mellett. Így ebből a trendből sem érdemes bármilyen, az országos politika alakulása szempontjából releváns konklúziót levonni” – vélekedett Rajnai Gergely.
Egy, az időközi választás során megfigyelhető apróbb fejlemény az elemző szerint azonban akár hosszabb távon is problémát okozhat az ellenzék számára: egyre több választáson nem tudnak jelöltet állítani az ellenzéki pártok, független helyi jelöltek támogatása marad számukra, vagy hagyják a fideszes jelöltet ellenjelölt nélkül diadalmaskodni (mint például Keszthelyen).
Rajnai Gergely úgy véli, ez rekrutációs (utánpótlási) problémákra utal, azaz az ellenzéki pártok egyre nehezebben találnak olyan embereket, akik hajlandóak lennének elindulni a színeikben, különösen olyan régiókban, ahol esélytelennek tűnik a siker, és nincs jelölt, aki a helyi 20-30 százaléknyi ellenzéki szavazót reprezentálni tudná.
Ez természetesen most még nem tömegjelenség, de a domináns pártrendszerekben gyakori problémája a hosszú ideig sikertelen ellenzéknek, hogy nem képes kompetens jelölteket bevonzani. Még akkor sem, ha ezek a jelöltek ideológiailag közel állnak hozzá, mert a választási siker reményének hiányában a potenciális ambiciózus jelöltek inkább elfordulnak a politikától, vagy akár ideológiai ellentéteik ellenére a domináns párthoz csatlakoznak, remélve, hogy valóban képesek formálni az ország politikai irányát
– fejtette ki az elemző, aki azt is kiemelte, hogy erre a problémára közép- és hosszútávon feltétlenül figyelnie kell az ellenzéknek.
Kovács János politikai elemző az Indexnek azt mondta: még közeli élmény az április 3-i választás eredménye, nagyon a ciklus elején vagyunk és érvényesül a győzteshez húzás hatása. Másrészt az ellenzék egyelőre nem rendezte a sorait az országgyűlési választási vereség óta: személycserék, belső villongások, helyi önkormányzati koalíciós feszültségek, az egymás közötti versengés fokozódását jelző üzengetések jellemzik az ellenzéki pártok viszonyát.
„A törékeny koalíciókra és vezetési válságra különösen jó példát szolgáltat a fővárosi politika. Az ellenzéki érzelmű szavazók egy része érthetően csalódott, elégedetlen az ellenzéki városvezetés, illetve egyes kerületi vezetések teljesítményével, nem érzékel olyan tétet, ami miatt csupán a kormánnyal szembeni proteszt érzése által vezérelve elmenne szavazni. Harmadrészt nyár van, a válság, a magas infláció ellenére is politikai uborkaszezon. Amíg a kormánypárti szavazók rendre megerősítést kapnak, hogy a kormány támogatottsága egyelőre válságálló, a nehézségek pedig alapvetően külső eredetűek – háborús infláció, addig az ellenzéknek nincs könnyen értelmezhető valóságmagyarázata a sikertelenségére, valamint a szomszédban dúló háborúhoz való, nemzeti önérdekkövető viszonyulásra” – részletezte az elemző.
Arról is beszélt, hogy maga az „összefogás” mint hívószó is sokat veszített az értékéből, sőt az utóbbi időszakban az elemző szerint inkább az látható, hogy a DK és a Momentum hogyan feszülnek egymásnak, az MSZP miképp kerül végleg Gyurcsány Ferenc pártjának gravitációs örvényébe, a Jobbik hogyan küzd önmagával, a kicsik között a legkisebbek pedig próbálnak láthatóak maradni.
Az ellenzék ma sokkal rosszabb állapotban van, mint 2019 őszén, amikor az általános önkormányzati választásokon látványos sikereket ért el
– jelentette ki Kovács János.
A kormányoldallal kapcsolatban azonban azt mondta: a győzelmek számossága és szavazataránya azt jelzi, hogy a kormányoldali tábor az alacsony részvétel mellett is motiváltabb, a Fidesz sikerszériája nem tört meg, az ellenzéki pártokra pedig további gyászmunka vár.
Az elemző szerint a múlt vasárnapi sikerekből nem olvashatók ki a 2024-es önkormányzati választás eredményei, hiszen a politikában – különösen válságperiódusok idején – két év hosszú idő, ugyanakkor az ellenzéknek pillanatnyilag kevés esélye van arra, hogy a 2019-es önkormányzati választási teljesítményét meg tudja ismételni. Továbbá arra is felhívta a figyelmet Kovács János: azért is érdemes óvatosnak maradni a jövőbeli esélylatolgatások tekintetében, mert a válságkormányzás közepette nem lehet kizárni a közhangulat változását, sem azt, hogy az ellenzék elkezd professzionálisabban politizálni.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója szerint a június 26-i időközi választások eredményeiből egyértelműen kiolvasható, hogy a választók nem bánták meg áprilisi döntésüket, és a szavazatarányok ismeretében sokkal inkább egy megerősítő szavazásról lehet beszélni.
„A választás óta eltelt két hónap termékeny időszaka volt a politikának, hiszen továbbra is háború dúl a szomszédban, a háborús infláció hatása tovább fokozódik, a kormányzatnak ezt a begyűrűző háborús válságot kezelnie kell, és jelenleg úgy tűnik, hogy a bevezetett intézkedések sikeresek és támogatottak. Az ellenzék az áprilisi állapotánál is rosszabb helyzetben van, néhány párt között nyílt harc dúl bizonyos pozíciók megszerzése miatt, néhányon belül pedig a kasszakulcsért zajlik a küzdelem” – fogalmazott a Nézőpont Intézet igazgatója, aki hozzátette: a választók így egy határozott és gyors reagálóképességű kormányzat és egy összezuhant ellenzék tudatában döntöttek.
Itt egyértelműen kiderült, hogy az emberek jelentős többsége továbbra is a Fidesz–KDNP-t tartja kormányzóképesnek, az ellenzéki szavazók pedig elfordultak a baloldali pártoktól. Ez a részvételi adatokból is könnyen kiolvasható, ami azt jelzi, hogy az ellenzék választói otthonmaradásukkal büntették a baloldalt
– közölte lapunkkal Mráz Ágoston Sámuel.
Az elemző rámutatott: bár a Fidesz számára minden győzelem fontos, kifejezetten a fővárosi sikerek számítanak nagy eredménynek, ám ebből hosszú távú következtetést levonni tévútra vezethet.
Annyi viszont biztosan elmondható, hogy a Fidesz Budapesten sem esélytelen. Amennyiben megvizsgáljuk az időközi választások kimenetelét az elmúlt tíz évből, az látható, hogy általában nem a Fidesznek kedveztek, ez a trend most megfordulni látszik
– szögezte le Mráz Ágoston Sámuel.
A június 26-i időközi választások után a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet elemzői gyorselemzésükben azt írták: az eredmények azt mutatják, hogy a kormánypártok lendülete megmaradt, az ellenzék viszont az április 3-i országgyűlési választás óta nem talál magára.
Deák Dániel és Nagy Ervin szerint a fővárosi kudarc, illetve az alacsony részvételi eredmények arra utalnak, hogy az ellenzéki szavazók Karácsony Gergely „gyenge teljesítménye” miatt büntették az ellenzéket. A XXI. Század Intézet elemzői azt is közölték: általánossá vált a politikai tanácstalanság, felerősödött az ellenzéken belüli küzdelem, így a szavazók elfordultak tőlük.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)