Tagja már az „Elnökök” Signal-csoportnak?

Nem, és nem is tervezek a tagjává válni, ennek már nincs aktualitása.

Az ellenzéki összefogásnak van aktualitása?

Az összefogásnak biztos lesz még aktualitása, mert a következő választásra is a Fidesz fogja írni a szabályokat, és ennek megfelelően rá leszünk kényszerítve arra, hogy valamilyen együttműködés legyen az ellenzéki pártok között. Most viszont nem ez a feladatunk, mindenkinek újjá kell építenie a saját bázisát. Én is arra készülök, hogy megteremtsem egy Európa-párti, nemzeti konzervatív politizálás feltételeit, és megmutassam, hogy van létjogosultsága a valódi nemzeti és a valódi konzervatív politizálásnak Magyarországon.

Pálinkás József is ezzel próbálkozott, Márki-Zay Péter is hasonlóban gondolkodik, még Gémesi György korábbi kezdeményezését is ide sorolhatjuk.

Ezek közül egyik sem volt komoly szerveződés. Pálinkás József a kampány közben próbált pártot építeni, de Pálinkás József személyén kívül nekem semmi nem utalt arra, hogy ez a párt a jobbközép nemzeti konzervatív pozíciót célozza meg. A Mindenki Magyarországa Mozgalomról sem ez jut eszembe, amiben Magyar Györgytől Lukácsi Katalinig sokan megférnek. A Jobbik az egyetlen párt, ami végigment a néppártosodás útján, 12 éve a magyar közélet része, rendelkezik programmal, és egy világos elvi nyilatkozattal. Ebben a Fidesz és szatellitpártja, a Mi Hazánk sem konkurenciánk, ők lényegesen jobbra vannak ettől a pozíciótól. Ezt a vákuumot a Jobbiknak kell belaknia.

A megválasztása utáni sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy az ellenzék összeomlott április 3-án, és komolyan el kell gondolkodniuk. Zajlik ez a gondolkodás?

Még nem tudom, mennyire sikerült kiértékelni a választásokat és levonni a konklúziókat. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti az ellenzéki oldalon, hogy két fő gondolat van: az egyik szerint a Fidesz túl erős, nem lehet legyőzni, ezért apátiába süllyed az ellenzék. A másik szerint ki kell egyezni a rendszerrel, és a Fidesz által megteremtett térben kell túlélni. Mindkettő gondolat rossz, az egyik letargiát okoz, a másik meg árulás. A Jobbik legfontosabb feladata, hogy hitet és reményt adjon, ezt a rendszert meg lehet dönteni, csak valós alternatívát kell kínálni.

Az nem kiegyezés a rendszerrel, amit a parlamentben csinálnak? Hadházy Ákosnak markáns véleménye van erről.

Hadházy Ákos egyszemélyes intézmény, emblematikus figurája a rendszer elleni politizálásnak, le a kalappal a korrupcióellenes tevékenysége előtt, de szerintem ezt most nem jól látja. A parlamenti politizálás teremt keretet arra, hogy a szakpolitikák vonatkozásában, ha nagyon szűk keretek között is, de felvillantsuk az alternatíva lehetőségét. Ennek lehet, hogy most kevesen látják az értelmét, de bármikor beköszönthet egy olyan időszak, amikor az lesz a döntő, ki tudja hirtelen átvenni az irányítást és alternatívát kínálni a rendszerrel szemben. Valóban nem a Fidesz által teremtett keretek között kell játszani, de a parlamentarizmus keretét nem a Fidesz teremtette, ők beszűkítették, majd a mi feladatunk lesz ezt szélesíteni. Amíg lehetőségünk van, addig a lehető legláthatóbb módon kell tenni a dolgunkat, és meg kell találni azokat az eszközöket, amivel hatásosabbá tudjuk tenni a politizálásunkat.

Mi volt az április 3-i ellenzéki kudarc elsődleges oka?

A véghajrában nem volt közös kampány, hat plusz egy kampány volt, a hat párté és a miniszterelnök-jelölté. Április 3-a előtt ez volt az egyik legnagyobb probléma. Az előválasztáson pedig az, hogy nem fektettük le megfelelő módon az előválasztás feltételeit, bizonyos kockázati tényezőket nem iktattunk ki.

Mint például?

Abban komoly kockázatot látok, ha nem kizárólag pártok mérettetik meg magukat egy választási kampányban. Azzal az illúzióval le kell számolni, hogy lelkes civilek képesek önállóan egy olyan térben sikeresen megmérkőzni, amely a pártok szabályai szerint működik. Márki-Zay Péter megnyerte az előválasztást, de a választási kampányban nem sikerült megértenie, hogy a politikának vannak vastörvényei, és nem véletlenül szerveződnek pártokba azok az emberek, akik politizálni szeretnének. Lehet ezt nem szeretni, de ennek megvan a maga logikája. A civilek fontos szereplői a közéletnek, és egy pluralizmusra épülő demokráciában legalább olyan fontos szerepük van, mint a pártoknak, de a választásokon pártok mérkőznek meg egymással.

Szóval el kell kerülni, hogy a következő választáson egy pártokon kívülről érkező miniszterelnök-jelöltje legyen a pártok összefogásának, mint ahogy az most történt?

Nagyon nehéz lesz olyan embert találni, akit az összes párt elfogad. Magyarországon nincsenek ilyen értelemben vett civil jelöltek. Ha lennének, már messziről látszódnának. 2022 előtt engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy van-e olyan személy, aki mögé a hat párt fel tudna sorakozni, de nem pártpolitikus. Vannak olyan, szerencsésebb történelmi fejlődésen átesett országok, ahol ennek nagy hagyománya van, ahol önálló egzisztenciával, komoly élettapasztalattal, de nem politikusi habitussal rendelkező emberek a pártok támogatásával miniszterelnökök lesznek, például Olaszországban láthatunk ilyeneket. Az elméleti lehetőség itt is adott, de úgy tűnik, hogy Magyarországon ez nem működik.

Mennyire kampányoltak lelkesen a jobbikosok Márki-Zay Péter miniszterelnökségéért?

Márki-Zay Péter és a Jobbik között voltak problémák, ezt kár lenne tagadni. A pártok együttműködése arról is szólt, hogy a civileket a pártok frakcióiban helyezik el, ami teljesen logikus, mert a civilek kampányára az infrastruktúra és az erőforrás a pártoktól jött. Márki-Zay Péter ezt a megválasztását követő napon felrúgta volna az önálló frakcióval. A Jobbiknak azért is tragédia, hogy nem volt közös kampány, mert mi voltunk a leginkább kiszolgáltatva. A közös kampánynak az lett volna a célja, hogy át tudjunk csoportosítani erőforrásokat a könnyebben nyerhető választókerületekből, a legnehezebbekbe, oda, ahol a mi jelöltjeink indultak. Mivel nem volt közös kampány, ezért az ellenzéknek kedvezőbb, például budapesti választókerületekből nem csoportosítottuk át az erőforrásokat.

Az ellenzéknek könnyebben nyerhetők a budapesti választókerületek, de az egyetlen fővárosi kudarc pont a Jobbiké.

Nem sokon múlt, de valóban. Balliberális politikusoknak sem sokon múlt a győzelme Budapesten. Voltam kampányolni Szilágyi Györgynél, de nem ismerem pontosan a terepet, biztos van tanulsága ennek is, és valahogy meg lehetett volna nyerni.

Új pólus?

Márki-Zay Péter a pártokon kívülről érkezett, de a Jobbiknak is volt miniszterelnök-jelöltje. Jakab Péter az előválasztás második fordulójába sem tudott bejutni. Mi történt?

Elhibázott volt a kampány.

Pontosabban?

Ezt még érdemes kivesézni és pontosítani, de az én szubjektív meglátásom szerint hiba volt összetéveszteni a közösségi médiában könnyen megszerezhető népszerűséget a támogatottsággal. A kettő csak látszólag ugyanaz. Nem sikerült az előválasztási kampány közepén az ismertség megszerzéséhez szükséges kampányról váltani egy olyan irányba, ami a kormányzóképességet demonstrálja. Az a szlogen, hogy egy vagyok közületek, egy politikus számára jó szlogen, de egy miniszterelnök-jelölti kampány más. Az emberek arra kíváncsiak, hogy a miniszterelnök-jelölt jobb-e, mint mindenki más, ő nem egy közülük, hanem kiemelkedik, meghallgatja, letárgyalja, és megoldja a problémákat.

Volt kísérlet ilyen jellegű kampányra, vagy meg sem próbálták?

Én tettem erre egy kísérletet, de nem jártam sikerrel.

Tehát házon belül jelezte, hogy más irányra lenne szükség?

Igen. A másik kérdés a szövetségi politika volt. Az előválasztási kampányban át kellett volna gondolni, hogy az ellenzéki pártok körében kikkel érdemes szövetségre lépni és pólust képezni.

Akkor nem a DK-val képzeli el a pólusképzést. Hanem?

Még ha nagyon más politikai, ideológiai vonalat is képvisel a Jobbik, a Momentum és az LMP, három olyan pártról beszélünk, amelyek a rendszerváltás utáni pártok körén kívül vannak. Ezek a pártok a tandemben működő pártrendszerből kimaradtak és kívülről érkeztek.

Erről már korábban is hallottunk, akkor XXI. századi pártoknak nevezték ezt a hármast.

XXI. századi pártok, akik alapvetően másképp gondolkodnak a politikáról, mint azok, akik a rendszerváltás idején szerveződtek meg. A kormányzásban nem volt részük, a korrupciótól mentesek, és XXI. századi módon gondolkodnak. Továbbra is lenne létjogosultsága egy ilyen együttműködésnek.

Miért nem jött össze ez a pólusképzés az előválasztáson?

Néha egészen banális ügyeken, személyi ellentéteken csúsztak el a dolgok. Ez azért is szomorú, mert a politika pragmatikus műfaj, nem érzelmi, de az érzelmek néha felülírják a racionális gondolkodást.

Elnökként azon fog dolgozni, hogy közelebb hozza egymáshoz ezt a három pártot?

Távlati szempontból nem zárom ki, de most az egyik legfontosabb feladat, hogy ne egymással törődjenek a pártok, hanem mindenki szedje rendbe magát, a saját szavazóival foglalkozzon és erősítse meg az identitását.

Beszélt már valamelyik pártelnökkel?

Még nem, de fogok.

Mennyire terhelheti a baloldali pártokkal az összefogást, hogy több helyen újra felidézik a zsidólistázós felszólalását?

Meggyőződésem, hogy az emberek nem a múlttal, hanem a jelennel és a jövővel akarnak foglalkozni. Én is foglalkozhatnék azzal, hogy melyik baloldali politikai pártnak melyik párt volt a jogelődje, és melyik képviselője mit képviselt a pártállami időkben, de nem teszem. Nem hinném, hogy a tíz évvel ezelőtti mondatom, amivel kapcsolatban milliószor bocsánatot kértem, a legfontosabb probléma Magyarországon. Aki látni akarja, az láthatja, hogy tíz év alatt nagy utat járt be Gyöngyösi Márton és a Jobbik is. Nem kis szerepem volt abban, hogy ez a közösség végig menjen a néppártosodás útján, és részt vehessen akár egy ellenzéki együttműködésben is. Ez már önmagában jelzi, hogy a párt és Gyöngyösi Márton is megváltozott.

Tragikusan rossz reakció a háborúra

Az ellenzék jól reagált a háborúra?

Tragikusan rosszul.

Mi volt tragikusan rossz?

Azt mondani, hogy Magyarország katonákat küldene Ukrajnába, nem lehet. Főleg nem akkor, amikor a magyar emberek napi szinten kapnak sokkoló képet a szomszédban dúló háborúról. Minden nap kaptuk a híreket és képeket a Kijevhez egyre közelebb húzódó frontról, és pont ebben a pillanatban bemondani, hogy Magyarország, ha kell katonailag is közreműködne a háborúban a NATO oldalán, miközben mindenki vigyáz arra, hogy katonailag véletlenül se legyen közvetlen konfrontáció Oroszországgal, több mint felelőtlenség.

Ez vezetett a kétharmadhoz?

Nagy lökést jelentett ezen az úton. Személyes tapasztalataim is vannak a kampány utolsó heteiből. Elkötelezett ellenzéki szavazókat mozgósítottunk, viszont ezután már nem voltak biztosak abban, hogy elmennek szavazni.

A kampány végén már látták, hogy baj van?

Ott már lehetett érzékelni, hogy sok bizonytalankodó szavazó van, és sok olyan is, akit a háborúval kapcsolatos kijelentés elriasztott.

A jobbikos szavazók otthon maradtak, vagy már nincsenek is meg?

Az a feladat, hogy ezt kiderítsük, és visszahozzuk őket.

Azért is kérdezem a háborúra adott reakcióról, mert Ön 2014-ben még Donyeckbe ment választási megfigyelőként.

Túlfutás és felelőtlenség volt. 2014-ben azonban merőben más volt a helyzet. A maidani eseményeket követően az éppen összeomlófélben lévő Ukrajnában a kárpátaljai magyar kisebbséget létében fenyegette egy soviniszta, teljes ukránosítást hirdető, kisebbségeket minden jogától megfosztó állam. Ehhez kellett szövetségeseket találnunk. Miután megkerestünk minden olyan országot, amelynek kisebbsége él Ukrajnában, egyedül Oroszországban találtunk szövetségesre. Úgy gondoltuk, hogy a kárpátaljai magyarok érdekében fontos egy olyan erős szövetségest megnyerni, amelynek nemcsak nagyszámú kisebbsége él Ukrajna területén, hanem komoly súlya és hangja van a világpolitikai térben. Akkoriban paramilitáris szervezetek azért vertek össze embereket, mert magyarul beszéltek olyan városok utcáin, ahol mindig magyarul beszéltek. Az elsődleges célpontok az oroszajkúak voltak, de érintett volt a magyar őshonos kisebbség is.

Azóta pedig már támogatja az Oroszország elleni szankciókat, akár az olajembargót is.

Amikor egy birodalmi logikával gondolkodó atomhatalom lerohanja az egyik szomszédját, akkor az egy picit más helyzet, mint 2014, amikor különböző eszközökkel próbálták destabilizálni a távoli régiókat. Oroszország gyakorlatilag hadat üzent az EU-nak és a NATO-nak, amikor világossá tették, hogy az érdekszférájuknak tekintik nemcsak a posztszovjet, hanem a posztszocialista térséget, ahova Magyarország is tartozik. Magyarországnak ettől a ponttól kezdve Oroszország fenyegetés. Ebben az értelemben Magyarországnak minden olyan nem katonai eszközt meg kell ragadnia, ami Oroszországot megállásra kényszerítheti. Ebben az egyik legfontosabb eszköz az energiaexportból származó bevételeket célzó gazdasági szankciók.

Az olajembargó súlyos lépés az Európai Unió részéről, de egyrészt Magyarország moratóriumot kapott, másrészt az EU döntött egy keretösszegről, ami segített volna felszámolni az egyoldalú és súlyos energiafüggőségünket Oroszországtól. Magyarán, ez egy elszalasztott lehetőség. 2010 előtt a Fidesz még kritizálta a hosszútávú orosz gázszerződést, minden követ megmozgattak a Nabucco-vezetékért, ami Oroszország elkerülésével szállított volna földgázt. Ez a diverzifikáció már annyira nem érdekli a Fideszt, hogy a paksi bővítést orosz cégnek adta, és kőolaj, valamint földgáz tekintetében is kiszolgáltatta az országot Oroszországnak. Ráadásul Pakshoz úgy ragaszkodnak, hogy a jelenlegi helyzetben orosz finanszírozásból nem fog megépülni. A turbinák és a vezérlőrendszer tekintetében a Roszatom a Siemensre és a General Electricre, két nagy nyugati cégre van utalva. A finnek vissza is vonták a hasonló projektjüket. Számomra érthetetlen, hogy a Fidesz miért ragaszkodik az egyoldalú energiafüggőséghez úgy, hogy az Európai Uniótól pénzt és időt is kapunk a leválásra.

Nem fog megépülni? Szijjártó Péter legutóbb néhány napja jelentette be egy újabb engedély megszerzését az atomerőmű építéséhez.

Évek óta mondják, hogy megépül, de még egy kapavágás nem történt. El tudja képzelni a jelenlegi helyzetben, hogy két nagy nyugati vállalat együttműködik majd a Roszatommal egy magyar atomerőmű építéséhez? Kockázatos erre alapozni hosszútávon, ahogy olyan vezetékekre is kockázatos alapozni a magyar energiaellátást, amelyekkel bármi történhet Ukrajnában. Bulgáriába Oroszország már nem szállít gázt, a bolgárok is mondhatják egyszer azt, hogy akkor tranzit sem lesz. Ezekre alapozni szerintem rövidlátó és ostoba dolog, de ennek a kormánynak már inkább sporttá vált a vétózás.

Mi lesz Jakab Péterrel?

Két hónappal ezelőtt volt tisztújítása a Jobbiknak, akkor semmilyen pozícióért nem indult, miért?

Két hónappal ezelőtt úgy gondoltam, hogy bár a választásokon nem szerepelt túl jól a párt, de jó kezekben van. Mostanáig először és utoljára akkor vállaltam vezető pozíciót a Jobbikban, amikor 2018-ban felkértek. Kritikus helyzetben meg kellett menteni a pártot az összeomlástól Vona Gábor távozása, a Mi Hazánk kiválása és az Állami Számvevőszék bírsága után. Sikerült a pártot stabilizálni, emelkedő pályára tenni, és az utódlást megoldani Jakab Péter személyében. Úgy gondoltam, hogy a feladat el van végezve, újra a külpolitikára és az Európai Parlamentre fókuszálhatok. Aztán jött a purparlé a párton belül, két táborra szakadtak, én pedig úgy láttam, ha valamelyik tábor jelöltje kerül ki győztesen ebből, akkor elhúzódó konfliktus lehet és egy újabb pártszakadás rémképe sejlett fel. Egy pártszakadást 20 százalékon, a legerősebb ellenzéki szereplőként még el lehet játszani, de egy 5 százalékra mért pártnál halálos lehet. A konfliktuson szerencsés módon kívül maradtam, ezért gondoltam, hogy én vagyok az, aki a két tábort egyesíteni tudja. Ez nehéz feladat, de csak olyasvalakinek sikerülhet, aki nem része a konfliktusnak, és akiben mindkét tábor vörös posztó helyett integrálót lát.

Két hónapja úgy látta, hogy jó kezekben van a Jobbik? A párt elnöke, egyben miniszterelnök-jelöltje negyedik lett az előválasztáson, április 3-án egyetlen egyéni választókerületet sem nyertek, és súlyos vereséget szenvedtek.

Nehéz megítélni egy választást, a politikában bonyolult kérdés, hogy mi számít sikernek. A Jobbik minden választást kudarcosan élt meg, még azokat is, amelyeket sikerként lehetett elkönyvelni. 2018-ban a Jobbik a legjobb eredményét érte el, mégis olyan megítélése volt, hogy Vona Gábor távozott, a párt majdnem összeomlott. A mostanihoz hasonló választási együttműködésben még nem vettünk részt, nehéz feladat volt felépíteni, menedzselni. Nem szokványos dolog és valahol szomorú, hogy rá vagyunk kényszerítve erre. Idegen a politikai vetélkedés természetétől, de úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Az eredmény olyan lett, amilyen, egyik párt sem jött ki belőle túlságosan jól, még az sem, aki most a legerősebb ellenzéki párt szerepét tölti be. Jakab Péter elindult az elnöki pozícióért, úgy gondolta megméretteti magát, és megnézi, hogy a tagság erről mit gondol. A tagság pedig megválasztotta.

Jó elnök volt Jakab Péter?

2020-tól 2021-ig jó elnök volt, utána egy kicsit rontott.

Hol rontott?

Az előválasztáson és a választási kampányban. 2020-tól 2021-ig viszont feltornászta a pártot a két számjegyű támogatottsági zónába, ami másnak nem sikerült volna.

Beszélt Jakab Péterrel a szombati elnökválasztás óta?

Hétfőn volt egy beszélgetésünk.

Miről?

Megkérdeztem tőle, hogyan élte meg a kongresszust, kíváncsi voltam, hogy mi jár a fejében, mi megy végbe a lelkében, hogyan látja a folyamatokat. Elmondtam neki, hogy konszolidációra számítok, azt szeretném, ha mindenki dolgozna a maga helyén, és az összes konfliktust, ami korábban jellemezte a pártot, el tudnánk temetni.

Miután Önt választották a párt elnökének, Jakab Péter posztolt egy evezős fotót azzal a leírással, hogy „új vizekre evezve”. Ez nem azt jelenti, hogy távozik a pártból?

Nem gondolkodtam ennek a jelentéstartalmán, de beszéltem vele, és semmi nyomát nem láttam annak, hogy ebbe többet kellene belelátni annál, mint az elsődleges jelentése.

Jakab Péter marad a frakcióvezető?

Jakab Péter a frakciónk vezetője, én a kongresszuson mindenkinek békejobbot nyújtottam, és azt kértem, hogy simítsuk el a konfliktusokat, ne egymással, hanem a szavazóinkkal foglalkozzunk. Ebben a munkában számítok a képviselőinkre, a frakcióvezetőre, az elnökségi tagokra és minden párttagra.

Lehet konszolidálni egy olyan pártban a belső viszonyokat, ahol nemrég az elnök még kizáratta volna és feljelentette az elnökhelyettest, vagy az egyik elnökjelölt zaklatási ügybe keveredett?

A feszültség nagy volt, de a kongresszuson az egyik legfontosabb üzenetem a konszolidáció volt, ez önmagában jelzés mindenki féle, hogy elérkezett a viták lezárásának ideje. Remélem nyáron minden lecsillapodik, miközben a háttérben elkezdjük újjászervezni a pártot, és az őszi politikai szezont megerősödve kezdjük.

Mit jelent az újjászervezés?

Sok mindenen változtatni kell. Amikor egy párt életében majdnem két évig tartó kampányidőszak van, nincs sok lehetőség a szervezet működésével kapcsolatos dolgok megvitatására, korrigálására. Egy kampány harci üzemmód, utána kicsit újra kell kalibrálni. Ezt most az is szükségessé teszi, hogy lényegesen kevesebb állami támogatásból gazdálkodik a párt.

A kalibrálás része a leépítés is?

Mivel töredékére csökkent az állami támogatásunk, karcsúsítani kell a szervezetet, ez leépítésekkel is jár.

„Tudjuk, hogy sok csalódást okoztunk már”

Megválasztása után azt is mondta, hogy felrázná az ellenzéket. Hogyan?

Érdemes ellenzéki politikát folytatni, nem érdemes csüggedni, és nem érdemes elárulni az ellenzéki szavazókat, belesimulva a Fidesz rendszerébe. Meg kell találni azokat az eszközöket, amivel el lehet jutni vidéken, vagy a nagyvárosokban az ellenzéki szavazókhoz. Ez a beszűkült médiatér mellett kiemelt kihívást jelent. Meg kell találni azokat az ügyeket, amelyek mentén érdemes politizálni.

Sokszor hallottuk már ellenzéki pártvezetőktől, hogy el kell jutni vidékre, és meg kell találni az ügyeket. Ez 12 évig nem működött, most mitől működne?

Az ember minden csalódással kicsit közelebb kerül az igazsághoz. Megpróbáltuk az ellenzéki összefogást, azt hittük, hogy csodarecept, és ha egyetlen jelölt van a Fidesszel szemben, akkor összeadódnak a pártok szavazói. Ez naiv felfogás volt. Nem adódnak össze az ellenzéki szavazatok, nem lehet megspórolni a kemény munkát. Nem tudunk mást tenni, egy pártnak politizálnia kell, ügyek és elvek mentén politizálnia. Az elvi keret megvan, ehhez ügyeket kell társítani. Tudjuk, hogy sok csalódást okoztunk már, de nem szabad feladni.

Donáth Anna egy véleménycikkben arról írt, hogy kevesebb pártra van szükség az ellenzéki oldalon. Egyetért?

Arról, hogy túl sok, vagy túl kevés párt van, a szavazók szoktak dönteni. Ezt a problémát most elfedte az összefogás, de tény, ha minden pártnak külön kellett volna indulnia, nagy lett volna a szelekció. Nem minden ellenzéki párt ülne most a parlamentben, amelyek végül bejutottak.

A Jobbik bejutott volna önállóan?

Igen, de több formáció nem érte volna el az öt százalékot. Legutóbb Mesterházy Attila nyilatkozott arról, hogy az MSZP-t megmentette az összefogás. Azt, hogy sok vagy kevés párt van, majd a következő választás megmutatja.

Brüsszelből lehet pártot vezetni?

Igen, prioritások, munkaszervezés és elhatározás kérdése. A következő nagy megmérettetés egy EP-választás lesz, sok párt számára eldől, hogy megmarad-e komolyan vehető erőként, vagy eltűnik a süllyesztőben. Nem tragédia, ha ebben a helyzetben a párt egyetlen EP képviselője és a párt elnöke ugyanaz a személy.

Önállóan indul a Jobbik az EP-választáson?

Igen. Az EP-választáson egy konkrét ügyben kell felvázolni az elképzelésünket. Márpedig itt komoly eltérések vannak a pártok között. A Jobbik az egyedüli párt, amely az EU alapító atyáinak gondolataihoz és eszmeiségéhez szeretne visszatérni. Más pártok vagy az EU-ellenes szuverenista vonalat viszik, megint mások a teljes föderalizmust. Nehéz lenne összefésülni egy közös listára az egymást kizáró gondolatokat.

Ezt nem írja felül, hogy aznap lesz az önkormányzati választás is, aminek a logikája inkább együttműködést igényel?

Nehéz lesz, még nincs világos kép a fejemben, hogyan lehet a kettőt összehangolni, két teljesen eltérő kampánnyal készülni.

Gyöngyösi Márton fogja vezetni a Jobbik listáját 2024-ben?

Ennyire ne fussunk előre. EP-képviselő vagyok, szeretem ezt csinálni. Oroszlánként küzdök majd az európai parlamenti pozíciókért, amivel akkor öt év munkásságának örökségét is védem majd. Azon leszek, hogy a választók pozitív ítéletet mondjanak erről az öt évről.

(Borítókép: Gyöngyösi Márton. Fotó: Papajcsik Péter / Index)