„Vajon a szellemit utálják jobban, vagy a szabadfoglalkozásút? Mert indulati okokon kívül túl sok értelmét nem látom a kata év közbeni eltörlésének” – írja Facebook-oldalán Nyáry Krisztián a kata szabályainak átalakításáról.

Az író-kiadóvezető úgy gondolja, hogy a bújtatott foglalkoztatásról szóló érv hazugság, mert azt már megoldották azzal, hogy „évi hárommillióra korlátozták az egy cégnek kiszámlázható összeget. Ha a havi 250 ezer is sok, akkor tovább csökkenthették volna.”

Nyáry Krisztián szerint azzal, hogy most „lényegében adócsalónak minősítenek minden szellemi szabadfoglalkozásút”, csak még egyszer belerúgnak abba, akinek „most havi tíz- vagy százezreket vesznek ki a zsebéből”.

Igen, részben érintett vagyok, mint rajtam kívül sokan a szűk környezetemben. Egyiküket sem foglalkoztatták »bújtatva«, csak próbáltak megélni. Egy szabadúszó színész három színházban játszik, hat helyen szinkronizál, olykor forgat is. Egy író több folyóiratba ír, a könyvei után is így kapja az előre nem is kiszámítható honoráriumot, és szemmel alig látható összegért fellépéseket is vállal művelődési házakban, könyvtárakban. A műfordító, az újságíró, az operatőr, a grafikus, a fotós, a zenész is több helyre dolgozik. Nekik volt kitalálva ez az adónem, így is indokolták, amikor bevezették.

Az író szerint ebből nem lesz több bevétele az államnak, „de legalább kibabrál azokkal, akik próbáltak a saját tehetségükből piaci körülmények között megélni”. Nyáry Krisztián végül megjegyezte: „Magántőkealapot kellett volna létrehoznom, ott továbbra is garantálva van az oligarchákra szabott kedvezményes adózás és a névtelenség.”