EEG-vel vizsgálták farkasok alvását az ELTE etológusai a világon elsőként – ismertette a kutatást az ELTE Természettudományi Kara. Kutyákon végzett sikeres alvásvizsgálatok alapján emberhez szoktatott, kézből nevelt farkasokon is kipróbálták a bevált nem invazív alvási EEG-módszert. A nem invazív EEG-módszer teljesen ártalmatlan, mely során elektródákat rögzítettek a bőr felszínére, mint ahogyan az embereken végzett alvásvizsgálatoknál is szokás – számolt be az egyetem.

A kutyák alvása iránti növekvő érdeklődés abból adódik, hogy egy olyan faj alvását lehet vizsgálni, amely nagymértékben alkalmazkodott az emberi környezethez. Ez azért fontos, mert a környezeti körülményekhez való evolúciós alkalmazkodás – például a védett helyen való alvás – átalakíthatta az emberek alvását, így feltételezhető, hogy hasonló változások történtek más, az emberi környezethez alkalmazkodó fajok esetében is. Az már például ismert, hogy a kutyák az emberhez hasonlóan felületesebben alszanak egy idegen helyen.

A kutatók most az emberi környezetben élő farkasok alvási jellegzetességeit vizsgálták, hogy jobban megértsék a háziasítás és az emberrel való együttélés hatásait a kutyák alvására – írja az MTI. Eredményeikről a Scientific Reports című tudományos folyóiratban számoltak be.

A kutyák és farkasok összehasonlító vizsgálata már sok izgalmas eredményt hozott a viselkedéskutatás és a genetika területén. Ugyanakkor eddig farkasok neurális folyamatainak vizsgálatát senki nem végezte

– magyarázza a közleményben Bálint Anna, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.

Szociális farkasokon is sikeres a módszer

„Sikeresen regisztráltuk hét, kézből nevelt, intenzíven szocializált farkas alvási EEG-jét. A családi kutyáknál alkalmazott módszer segítségével, ismeretlen helyen mérve az alvó farkasokat, náluk is sikerült megfigyelni a kutyáknál megfigyelhető összes alvásfázist (szendergés, NREM és REM)” – teszi hozzá a kutató.

A kézből nevelt, fiatal kortól emberhez szokott és családban nevelt farkasok dicsérettel, simogatással, babusgatással hamar rávehetők ilyen vizsgálatokra is. Az alvásvizsgálat során csak a farkasok által jól ismert személyek vették körül az állatokat, akikben bíztak, és ha kísérlet közben egy-egy farkas esetleg felélénkült vagy felkelt, a nevelő és a kísérletvezető dicsérettel és simogatással próbálta elérni, hogy újra lepihenjen.

A hét vizsgált farkas még nem elég nagy minta ahhoz, hogy statisztikai elemzéseket végezzünk, így az eredmények leíró jellegűek. Hasonló korú kutyák adataival összehasonlítva a farkasok alvását, kisebb eltérések látszanak a mért paraméterekben. A szendergés és NREM-alvásfázisban töltött idő hasonló volt a két fajnál, viszont a fiatal farkasok több időt töltöttek REM-ben a fiatal kutyákhoz képest. Ez különösen érdekes, mivel a REM-alvás mennyiségét számos különböző hatáshoz kapcsolták már, beleértve a stresszt, a domesztikációt és a memóriakonszolidációt is

– magyarázza Reicher Vivien, a kutatás első szerzője, az ELTE Etológia Tanszékének doktorandusza.

Nemzetközi kutatási módszer válhat belőle

„Bár a jelenlegi vizsgálat még csak az első lépés a két faj alapos összehasonlításában, úgy gondoljuk, hogy eredményeink izgalmas lehetőséget tártak fel” – mutat rá Gácsi Márta, a projekt vezetője, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

„Mivel farkasokról eleve nehéz megfelelő mennyiségű adatot gyűjteni, felvetettük, hogy az általunk kidolgozott, megbízható és teljesen ártalmatlan módszertan alkalmazása alapját képezheti egy olyan nemzetközi, több helyszínen történő adatgyűjtésnek, amely által sok (nem rokon) farkas alvását lehetne megvizsgálni, és az egyesített adatsor alapján már jól általánosítható tudományos következtetéseket lehetne levonni” – számol be a kutató.

(Borítókép: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának épülete a főváros XI. kerületében, a Pázmány Péter sétányon. Fotó: Jászai Csaba / MTI)