Még mindig naponta több ezren érkeznek Ukrajnából a legnagyobb forgalmat lebonyolító záhonyi határátkelőn keresztül. A város polgármesterét kérdeztük az aktuális helyzetről, a nehézségekről és a megoldásokról.
Az északkeleti szomszédunkban zajló háború februári kitörése óta nem csökken a nyomás a magyar–ukrán határszakasz legnagyobb forgalmát lebonyolító Záhonyban élőkön. Múlt héten szerdán például több mint tizenháromezer ukrán állampolgár érkezett Magyarországra, azonban nem mindegyikük menekültként lépte át a magyar határt.
Az első napokban, hetekben szinte számlálatlanul özönlöttek a háború elől menekülők. A magyar–ukrán határátkelők mindegyike – Barabás, Beregsurány, Lónya és Tiszabecs – megtelt a háború elől menekülő emberekkel, de a legnagyobb forgalom akkor és azóta is Záhonyt terhelte.
A mai napig folyamatosan érkeznek az emberek Ukrajnából, de a menekültek száma folyamatosan csökken – mondta érdeklődésünkre Helmeczi László, Záhony polgármestere.
A városvezető információi szerint autóval naponta 1500 ember érkezik Magyarországra Ukrajnából Záhonynál, a vonattal utazók száma 500 körül van napi átlagban. Ők azonban már nem mind menekültek. Egyre több a turista, akiknek a zöme Budapestre vagy Nyugat-Európa felé tart.
Arról kevesebb szó esik, hogy hány ukrán utazik vissza a hazájába, pedig Helmeczi László szerint ez a tendencia is elindult. Sokan azért választják a hazatérést, mert idős hozzátartozókat, rokonokat hagytak hátra, és miután nem látják, mikor ér véget a háború, gondoskodni szeretnének a szeretteikről.
Azt a záhonyi polgármester nem tudta megmondani, hány ukránnak járt le a 30 vagy a 90 napos magyarországi tartózkodási engedélye, de arról vannak információi, hogy sokan nem kívánják ezt meghosszabbítani, a honvágy hazahúzza őket.
Mindemellett azt sem lehet eltagadni, még mindig jönnek olyanok, akik a háború elől menekülnek.
Naponta 20-30 embert szállásolunk el. Ők általában azért maradnak egy éjszakára, mert Ukrajna belső területeiről érkeznek és lekésik az utolsó vonatot Budapest felé – mondja Helmeczi László.
Néhány hete egy korábban iskolaként működött, mostanra már használaton kívüli épületben fogadják a menekülteket. A záhonyi polgármester elmondta, ez nem választás kérdése, kötelező feladatként el kell látniuk az Ukrajnából menekülők elszállásolását mindaddig, amíg a rendeletet fel nem oldják.
Jóslásokba nem bocsátkozik a városvezető, hogy ez mikor fog megtörténni. Addig szó nélkül ellátják ezt a feladatot is önkormányzati és városházi dolgozókkal, akik a napi munka után éjszaka önkéntesként végzik ezt a munkát. A legtöbben családos, többgyerekes anyukák, akik szó nélkül vállalják a mai napig ezt a pluszfeladatot, de Helmeczi László látja rajtuk, egyre fáradtabbak.
Természetesen ezért a pluszterhelésért munkaidő-kedvezményt kapnak. Aki hajnalban megy haza az önkéntes munkából, annak reggel nem kell bemenni, ha sürgős munkájuk van, akkor elég, ha délután végzik azt el.
A záhonyi polgármester kérdésünkre elmondta, egy menekült ellátására 4000 forintot kapnak. Ennyi jut a szállásra, tisztálkodásra, étkezésre, takarításra. Szűkösen ugyan, de ezt most még meg tudják ennyiből oldani.
A határátkelőn beérkezőket önkéntesek várják a már februárban felállított sátorban, ahol a menekültek meleg ételt, vizet, adományokat kapnak. Utóbbiból egyre kevesebbet, mert a háború ötödik hónapjában az emberek adományozókedve erősen lankad. Helmeczi László már nem is emlékszik rá, mikor kaptak utoljára nagyobb adománycsomagot.
Az önkénteseken is érződik, hogy csökken a lelkesedés, egyre kevesebben vannak, de kitartanak. Muszáj, ez a dolgunk – teszi hozzá Helmeczi László.
(Borítókép: Az orosz–ukrán háború elől menekülő emberek a záhonyi vasútállomáson 2022. március 1-jén. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)