Valahogy úgy képzelem, hogy van a testünk, a lelkünk és a szellem, és ezt a hármat párhuzamosan kell művelni

– fogalmazott, hozzátéve, az a saját tapasztalata, hogy ha nagyon erős szellemi hőfokon dolgozik, akkor mindig kellett számára a fizikai izomzat is. Szerinte ugyanez vonatkozik a lélekre is, a léleknek is kell idő és erő, hogy „megemésztgesse a dolgokat”.

„Az életünk két dologból áll. Miértekből és abból, hogy hogyan alakul” – fogalmazott, majd gyakorlati példával is szemléltette elgondolása lényegét. 

Egy civilizáció akkor fejlődik, amikor nagyon sok kérdést föltesz. Ez lehet a tudományban, lehet a művészetben, lehet a politikai filozófiában, lehet a vallásban, de a miértek, azaz az értelemkeresés fontos. Miért teszek valamit, mit tartok fontosnak? Mi határozza meg a döntésemet, hogy a következő percben mit teszek, és van a második lépés, a hogyanok.

Mesélt arról is, hogy tíz évet dolgozott pékségben, minden péntek éjjel és vasárnap, hogy pénzt keressen. „A családunk tisztes szegénységben élt. Nagyjából másfél tonna lisztet kellett megmozgatni ötvenkilós zsákban, bevinni a raktárba, utána dagasztani. Ez volt a munkám.”

Bár saját életében sok területen dolgozott és sok pozíciót töltött be, gyermekei pályaválasztását nem akarja befolyásolni.

A gyerekeim mindig kérdezgetik, hogy édesapa, szerinted belőlem mi lesz? Sose mondtam meg, mert álmélkodva néztem őket, ahogy bontakoznak ki. Hát honnan tudhatnám én, hogy őbelőle mi bontakozik ki? Meg kell adnom a lehetőséget, hogy minél több dolgot tudjanak megtanulni

– hangsúlyozta életfilozófiájának egyik elemét.

(Borítókép: Csák János. Fotó: Kaszás Tamás / Index)