Pénteken életének 97. évében elhunyt Géczy Barnabás Széchenyi-díjas paleontológus, egyetemi tanár, professor emeritus, az MTA rendes tagja.
Géczy Barnabás a Békés megyei Dobozon született 1925. augusztus 21-én. Középiskolai tanulmányait követően beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz–történelem szakára, ahol középiskolai tanárként végzett.
Ezután az egyetem őslénytani tanszékén oktatott, később adjunktus és egyetemi docens is volt, 1967-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. A Paleontológiai Tanszéket is vezette 1995-ig, amikor nyugdíjba ment.
Egy évvel később professor emeritus címet kapott. A 80-as években a párizsi Curie Egyetem vendégprofesszora volt, 1993-ban az MTA levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választották.
Géczy Barnabás a jura időszaki ammoniteszek kutatásai révén vált igazán ismertté, monográfiái a mediterrán régióban nélkülözhetetlen alapmunkák,
a biosztratigráfiai összefüggések pedig világszerte ismert forrásmunkák.
Nevéhez fűződik a bakonycsernyei Tűzköves-árok jura kori ammoniteszeinek monografikus feldolgozása, amellyel több új nemzetség és faj leírását tette lehetővé. A jura ősföldrajzi helyzet rekonstruálása során az ammonitesz-faunák összehasonlító vizsgálata segítségével úttörő eredményeket ért el.
Géczy Barnabás élen járt a lemeztektonikai elmélet hazai alkalmazásában. Tucatnyi dolgozata jelent meg, amelyekben az evolúció, az őséghajlattan, az ősföldrajz és a lemeztektonika közötti összefüggésekre vonatkozó, teljesen újszerű és a későbbiekben igazolódott elképzeléseit vázolta fel.
A paleontológus 1963-ban és 1978-ban Hantken Miksa-emlékérmet, 1994-ben Akadémiai Díjat és Széchenyi-díjat kapott, míg 1997-ben Szabó József-emlékéremmel díjazták.
(Borítókép: Géczy Barnabás. Fotó: Czech Attila / MTI)