Az utóbbi években itthon is megváltoztak a vásárlói szokások az élelmiszereket illetően, egyre több glutén-, laktózmentes termék kerül a kosarakba, de a csökkentett cukortartalmú vagy cukorhelyettesítőt tartalmazó fogyasztási cikkeket is jóval nagyobb arányban választják, mint korábban. Az Index által megkérdezett dietetikus, Abonyi Orsi elmondása szerint ennek ellenére nem nőtt ilyen mértékben hazánkban sem az ételintoleranciával küzdők száma.
A cukormentes vagy szénhidrátcsökkentett termékek iránti kereslet a tavaszi-nyári időszakban nő meg igazán, aminek egyértelműen a diétaszezon lehet az oka. Abonyi Orsolya szerint ugyanakkor az emberekben téves berögződés van a szénhidráttal kapcsolatban, még mindig sokan a teljes elhagyásukkal próbálnak fogyókúrázni.
„Azt tapasztalják, hogy sikerül pár kiló súlyfeleslegtől megszabadulni, de azzal nincsenek tisztában, hogy a tápanyag hosszú távú mellőzése akár egészségkárosodáshoz is vezethet. A napi bevitelünk 50-58 százalékát szénhidrátból kellene fedeznünk, 10-12 százalékát fehérjékből, a fennmaradó 30 százalékot pedig zsírokból. Ha a szénhidrátbevitelt túlzott mértékben csökkentjük, nagy eséllyel az alapanyagcserénk alá megyünk energiabevitelben, és megáll a fogyás, mivel a szervezet éhezésnek érzékeli, ezért beindul a raktározás. Az is sokszor előfordul, hogy az emiatt fellépő éhségérzetet több fehérje- vagy zsírfogyasztással próbálják egyesek csillapítani, ami miatt már nem fognak fogyni, emellett ezzel a vese-, szív- és érrendszerüket is terhelik” – részletezte a táplálkozástudományi szakember.
A szakértő tapasztalatai szerint is kismértékben, de egyre nő az ételintoleranciával küzdők száma, ennek egyik oka, hogy ma hamarabb fény derülhet bizonyos ételekre való érzékenységre, mint régebben.
„Nagyjából minden harmadik magyart érint valamilyen szinten a laktózérzékenység, a glutén esetében ez sokkal ritkább, bár a gluténérzékenyek elenyésző hányadát, csupán a lakosság 1 százalékát diagnosztizálják a betegséggel, miközben az úgynevezett NCGS-esek valós aránya 7-12 százalék lehet a magyar lakosságon belül” – ismertette Abonyi Orsi, aki hozzátette, ennek ellenére egyre inkább bővül azok száma, akik indokolatlanul fogyasztják a különböző ételintoleranciával küzdők számára előállított termékeket.
„Bár lehet némi fogyókúrás előnye az ilyen típusú étkezésnek, de nem jár más egészségi pluszhozadékkal. A laktózmentes tejre esetleg az édesebb íz miatt térhet át az, aki diétás megfontolásból szeretné a hozzáadott cukrot mellőzni” – emelte ki a dietetikus, aki elmondta, a saját klientúrájában is tapasztalja, hogy nem növekszik olyan mértékben az ételintoleranciával diagnosztizált betegek száma, mint amekkora az érdeklődés a glutén- vagy laktózmentes termékek iránt.
„Azok közül, akik nem küzdenek gluténeredetű panaszokkal, sokan csak azért hagyják el a glutént, mert olyan sokat olvasnak róla, hogy egyszerűen rossz dolognak gondolják. A gluténmentes termékek jóval drágábbak, ugyanis előállításuk nagyobb körültekintést, speciális nyersanyag-válogatást igényel, minden búza-, árpa-, rozs- és nagy eséllyel zabtartalmú élelmiszer is kiesik ebből a körből. Az erre érzékenyek esetében a szervezet zéró toleranciát mutat, azaz már a feldolgozás során a felületeken és az eszközökön sem szennyeződhet a helyettesítő termék gluténnel” – hívta fel a figyelmet a táplálkozási szaktanácsadó.
Az élelmiszeripar számára ezért komoly megkötések vannak mind a feldolgozás, mind a címkézés szabályait illetően a gluténmentes termékekre vonatkozóan. A dietetikus szerint ezért biztosak lehetünk abban, hogy a csomagoláson hiteles információk szerepelnek az ilyen élelmiszereknél.
„Sok olyan készítmény is tartalmazhat glutént, amiről nem is gondolnánk, például a fűszerek, ezért a cöliákiásoknak mindig fontos az összetevők leírásának elolvasása. Szinte mindenben található glutén, így nehéz elkerülni ennek fogyasztását, éppen ezért az erre vonatkozó intolerancia »saját kútfőből« nehezen diagnosztizálható” – fejtette ki a táplálkozástudományi szakember, aki arra is kitért, hogy vannak olyan lisztérzékenyek is, akiknek tapasztalható panaszaik nincsenek, másoknál ez emésztőrendszeri tünetekkel, puffadással, hasmenéssel, hányással, székrekedéssel járhat.
A szakértő azt tanácsolja, hogy ha valaki bizonyos ételek elfogyasztása után rendszeresen kellemetlen tüneteket tapasztal, először gasztroenterológushoz forduljon. „A manapság divatos több tízezer, akár hetvenezer forintos IgG-alapú ételintolerancia-tesztek relevanciája a nulla felé közelít” – hangsúlyozta Abonyi Orsi.
A szakértő arról is beszélt, hogy a laktóznál az emberek többsége magától is rá szokott jönni, hogy érzékenyen reagál a szervezete a tejtermékek fogyasztására, egyszerűen azzal, hogy ha kihagyják ezeket a táplálkozásukból, megszűnnek az addig tapasztalt panaszaik. Az emésztőszervi rendellenességek esetén a bizonyos tápanyagokra való érzékenység szakorvosi diagnózissal igazolható, méghozzá nagyon komplex, specifikus és egyénre szabott diéták váltogatásával derülhet fény arra, hogy a beteg milyen intoleranciában szenved.
„Az irritábilisbél-szindróma vagy a SIBO is ilyen, és sok esetben inkább pszichés eredetűnek ítélik az orvosok, ahelyett hogy utánajárnának a probléma pontos forrásának, ugyanakkor tudni kell, hogy bizonyos esetekben valóban pszichés, stresszeredetű háttere van pont az adott két betegség esetében a panaszaiknak” – magyarázta Abonyi Orsolya. Az ilyen egyének azt tapasztalhatják, hogy fokozott idegi megterhelésnél, egy nehezebb időszakban erőteljesebben jelentkeznek a gyomor-, bélrendszeri tünetek.
A cöliákia genetikai eredetű betegség, a szervezet kóros immunválaszt mutat bizonyos gabonafélékre, többlépcsős vizsgálattal lehet csak kimutatni. Ha megerősíti a vérvétel, ezt követően a bélbiopszia után, a kettő pozitivitása esetén igazolható a gluténérzékenyég, bizonytalan esetben genetikai vizsgálatra is szükség lehet. „Az eredmények után pedig dietetikus szakértőt kell felkeresni, mivel betegségről van szó, ami tartós életmódváltást igényel” – magyarázta a szakértő.
A cöliákiánál jóval gyakoribb a laktózérzékenység, a dietetikus a páciensei körében is tapasztalja, hogy a betegségnek vannak fokozatai, sokan alig tapasztalnak tüneteket, másoknál viszonylag rövid idővel az étel elfogyasztása után jelentkeznek intenzív emésztőrendszeri panaszok. A szakember a számukra kifejlesztett, patikában is vény nélkül kapható laktáztablettáról elmondta, hogy az enyhébb eseteknél jelenthet alkalmankénti megoldást, ha az ember közvetlenül az étkezés előtt beveszi a hiányzó enzim pótlására alkalmas szert.
Abonyi Orsi szerint a valóban ételintoleranciával küzdőknek nem szabad a manapság szinte minden étterem étlapján a fogások mellett feltüntetett allergének megjelölésére hagyatkozniuk.
„Sok helyen kapunk gluténmentes alapanyagokból készült fogásokat, pedig ugyanabban a serpenyőben, pulton, felületen, eszközökkel készítették, mint a glutént tartalmazó ételeket. Ezáltal az is szennyeződik, ami komoly problémákat okoz a valóban gluténérzékenyeknél. Az ezzel diagnosztizáltak ezzel tisztában vannak, ha szakorvos, lehetőleg inkább dietetikus felvilágosítja az adott beteget a problémát elkerülendő az élelmiszer-előkészítésről és arról, hogy ha házon kívül étkeznének, csak a kifejezetten garantáltan gluténmentes éttermeket válasszák” – javasolta az élelemvezetési szaktanácsadó, aki a cukorhelyettesítőkkel kapcsolatos tévhitet is eloszlatta.
„Sokszor feleslegesen félünk a szacharint, aszpartámot tartalmazó ételektől, italoktól, az aszpartám esetén például csak napi többszázszoros dózis esetén tudták patkánykísérlet során bizonyítani, hogy bizonyos mértékben növeli a hólyagrák kialakulási esélyét. A mostanság divatos xilit, eritrit, sztívia, amit pár éve fogyasztunk, viszont a bélflóránkra nincs jó hatással, ugyanolyan puffadást tud okozni, mint a laktózérzékenyeknél például a laktóz” – zárta a szakértő.
(Borítókép: Jaap Arriens / NurPhoto / Getty Images)