Miért éppen augusztus 20-án ünnepeljük Szent István királyt? Hogyan változott a megemlékezés tartalma, miként módosultak rítusai? Mióta van Szent Jobb-körmenet, és mikor volt tilalmas? Hogyan viszonyult a mindenkori magyar állam augusztus 20-ához, illetve első királyunk ünnepéhez? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Porogi Andrással, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával.
Augusztus 20-a államalapító Szent István király napja, legrégibb nemzeti ünnepünk, hivatalos állami ünnep, egyben a Magyar Katolikus Egyház egyik fő ünnepe, amely az 1092-es szabolcsi zsinat óta – kisebb-nagyobb szünetekkel – változó körülmények között, módosuló külsőségekkel és hangsúlyokkal mindmáig a magyarság egyik legfontosabb ünnepe. Először azt kérdeztük Porogi Andrástól, miért éppen augusztus 20-án ünnepeljük Szent István királyt.
„A szentek ünnepe hagyományosan haláluk napjára esik. Szent István király 1038. augusztus 15-én hunyt el, tehát elvileg ekkor kellene ünnepelnünk, ám a katolikus egyházban ez a nap már István halálakor is foglalt volt: a legnagyobb Mária-ünnep, Nagyboldogasszony napja” – fejtegette a történész.
A Hartvik püspök által leírt legenda szerint Szent László király először 1083 Nagyboldogasszony napján tett kísérletet arra, hogy nagy elődje testét kiemelje a székesfehérvári székesegyházban lévő sírjából, ám a sírt fedő követ sehogy sem sikerült elmozdítani. Ekkor László király jóslatot kapott, amely szerint csak akkor tudják majd felemelni a követ, ha szabadon bocsátja ellenlábasát, a volt királyt és trónkövetelőt, Salamont. László király azonnal kiengedte a rabot, és háromnapos böjtöt rendelt el. Hartvik leírása szerint a böjtöt követően, 19-én éjszaka a fehérvári székesegyházban a tömeg szeme láttára több csoda történt:
Egy béna kisgyermek a sír közelében hirtelen járni kezdett, mire a király örömkönnyek között felkapta a gyermeket és az oltárhoz vitte. Másnap könnyedén elmozdították a sírkövet, így végül huszadikán emelték ki a testet. Tehát augusztus 20-a Szent István testének elevátiója, felemelésének napja.
Kevesen tudják, hogy a világegyház nem augusztus 20-án emlékezik meg szent királyunkról. A XVII. században a magyar katolikus rendek javasolták a pápának, hogy illessze be a magyar szent tiszteletét a római misekönyvbe. XI. Ince pápa ezt meg is tette, de az ünnep időpontját meg kellett változtatnia, ki kellett térítenie Szent Bernát ünnepe elől, így Szent István napját Buda visszafoglalásának napjára, szeptember 2-ára helyezte. Aztán 1969-ben VI. Pál ezt ismét módosította, azóta
a világegyház augusztus 16-án emlékezik meg Szent István királyról, mindez persze nem érintette és ma sem érinti a magyar ünnep időpontját.
A Rubicon Intézet tudományos munkatársától megtudtuk, hogy a leírások szerint István király Nagyboldogasszony vigíliáján, amikor érezte közeledni a halálát, Magyarországot a Szent Szűz oltalmába ajánlotta. Ettől kezdve lett Szűz Mária országunk védőszentje, illetve Magyarország Mária országa – Regnum Marianum.
Számos templomi festményünk őrzi a jelenetet, amelynek történeti hitelét sokan vitatják, ám a Szűzanya különleges magyarországi tisztelete már a kora Árpád-korban is tetten érhető: a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó- és temetkezési temploma éppúgy Mária védelme alatt állott, mint az esztergomi vagy több, István alapította püspöki székhely székesegyháza. Az Árpád-korban előbb Nagyboldogasszony napján, majd Szent István napja körül tartották Székesfehérvárott a törvénynapokat, amikor a király bíráskodott az elé került ügyekben, így a két ünnep egy ünnepi időszakba fonódott össze.
Arra a kérdésre, mióta van Szent Jobb-körmenet, és milyen időszakokban volt tilalmas, Porogi András elmondta, hogy
a Szent Jobb a magyar katolikus egyház legféltettebb ereklyéje volt már a középkorban is.
A török hódoltság idején raguzai kereskedők vásárolták meg, és több mint százötven évig Raguzában, a mai Dubrovnikban őrizték. 1771-ben Mária Terézia szerezte vissza, aki felismerte, hogy Szent István kultuszának erősítése egyrészt saját és a Habsburg-dinasztia legitimitása, másrészt az ország rekatolizációja szempontjából is hasznos lehet. Az ereklye visszaszerzése nyomán a királynő augusztus 20-át, Szent István napját a magyar királyság területén munkaszüneti nappá nyilvánította, a Szent Jobbot a magyaroknak ajándékozta, és elrendelte, hogy ezen a napon Budán a Szent Jobb helyeztessék ki köztisztelet céljából. A Szent Jobb ettől kezdve lett az ünnep elengedhetetlen szereplője.
A felvilágosodás kritikai megközelítése babonaságnak tartotta az ereklyekultuszt, ezért II. József, mint felvilágosult uralkodó, nem is támogatta a Szent Jobb tiszteletét, hiába fordultak hozzá a magyarok, a válaszában úgy fogalmazott, hogy Szent István lelkéhez lehet imádkozni, de „tudj Isten, milyen csontokból álló kezéhez” nem.
A Szent Jobb-körmenetek lebonyolításának részleteit először József nádor 1819-es rendtartása említi. A körmenet útvonala 1944-ig nem változott: az ereklye őrzőhelyéről, a királyi palota Zsigmond kápolnájából a budavári Nagyboldogasszony templomba (Mátyás templom), ahol az ünnepi szentmisét tartották, és vissza. Az egyházi személyek mellett jelen voltak a város elöljárói, illetve az állami tisztviselők is; felvonultak a céhek, egyesületek, iskolák, illetve a plébániák hívei. A dualizmus korától kezdve egyre többen érkeztek vidékről is.
Az 1947-es körmenet a Bazilikától a Hősök teréig tartott, több mint félmillióan vettek rajta részt, és voltaképpen antikommunista tömegdemonstráció volt.
A kommunista hatalmat megrémítették a részt vevő tömegek, 1948-tól 41 évig nem is engedélyezték a körmenetet, így az egészen a rendszerváltoztatást megelőző évig, 1989-ig szünetelt.
A Szent Jobbot is elzárták a nyilvánosságtól, hosszú évekig egy páncélszekrényben őrizték.
Szent István király alakja és alkotása ezer év óta megkerülhetetlen, érthető, hogy a különböző korok különböző vonatkozásait emelték ki. Az ünnep vallási jellege mellett már kezdetekben is megjelent az állami-nemzeti vonatkozás. A történész szerint a Szent Jobb-körmenet, amely eredetileg katolikus processzió, már a XIX. században nemzeti jelleget öltött, például 1860-ban, az önkényuralom idején a körmeneten a Szózatot énekelték, vagy a két háború között Horthy kormányzó is rendszeresen részt vett rajta – jóllehet, református vallású volt. De 1989 óta is gyakorta ott vannak a körmeneten az ország vezetői, vallásra való tekintet nélkül.
Ahogy Mária Terézia saját uralkodói hatalmának legitimálására használta a szent király alakját – folytatta a Rubicon Intézet tudományos munkatársa –, 1848-tól az önkényuralom, majd a dualizmus időszakában a nemzeti szuverenitás, a kilencszáz éves magyar állam ereje és önállósága került az ünnep homlokterébe. Trianon után új aktualitást kapott az ünnep; a revíziós célok és vágyak jegyében a Szent István-i Magyarország egyfajta apoteózisa lett. Ugyanakkor a revíziós gondolat mellett szembenállást is kifejezett a modern totalitárius eszmékkel – kommunizmussal, fasizmussal –, illetve az ezekkel szimpatizáló újpogány mozgalmakkal.
1949-től a kommunista hatalom megpróbálta kiszorítani a szent királyt, és augusztus 20-át az új kenyér, de legfőképpen a szovjet típusú alkotmány ünnepévé tette. A Rákosi-uralom alatt munkás-paraszt találkozók, a beszolgáltatásban élenjáró gazdák és termelőszövetkezetek kitüntetése, különböző gyermekprogramok, nagygyűlések szolgáltatták az ünnepi programot.
Kádár megpróbálta közelebb hozni az emberekhez az ünnepet, ezért felújították a Horthy-korszak néhány ünnepi rendezvényét, így a tisztavatást és az augusztus 20-i tűzijátékot, illetve megrendezték a népszerű vízi és légi parádét. Mindez persze nem tudott változtatni az alkotmány ünnepének tartalmi ürességén
– vélekedett Porogi András, aki szerint András Ferenc 1977-ben készült, augusztus 20-án játszódó filmje, a Veri az ördög a feleségét erről az ürességről szól, míg az István, a király című rockopera 1983-as hatalmas sikere legalább részben a Szent István-ünnep visszahozásának társadalmi igényét jelezte. Mint megjegyezte: a rendszerváltoztatás felújította és megerősítette a Szent István-kultuszt – soha nem készült annyi köztéri Szent István-szobor Magyarországon és a határon túl, mint az utóbbi harminc esztendőben.
Ami az ezeréves ünnepen csaknem mindig hangsúlyos volt, az a király keresztény Magyarországot megalapozó tevékenysége. Erről beszélt II. János Pál pápa az 1991-es augusztus 20-i, Hősök terén tartott szentmiséjén, és erről szólt Antall József miniszterelnök is 1993-ban, amikor Szent István örökségeként jelölte meg, hogy a magyarság, kereszténység és európaiság elválaszthatatlan egymástól, s ebben gyökeredzik egész szellemiségünk.
Porogi András történész (1960), a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. 1985-ben végzett magyar–történelem szakos középiskolai tanárként az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1992 óta a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója. Több történelmi szakmai munkacsoport tagja és vezetője, történelemmel, illetve történelemoktatással kapcsolatos publikációk szerzője. 2017-től az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport munkatársaként részt vesz a NAT fejlesztési munkálataiban. Számos történelmi tárgyú dokumentumfilm írója.
(Borítókép: A z államalapító Szent István király ünnepén tartott Szent Jobb-körmenet a Szent István-bazilika előtt 2021. augusztus 20-án. Fotó: Máthé Zoltán/MTI)