Négy nappal a református Bourbon Henrik és a katolikus Valois Margit házassága után merénylő golyója sebesítette meg a protestáns párt fejét, Coligny admirálist. Aztán az események elfajultak Franciaország-szerte. Annak, hogy mi is történt az 1572. augusztus 23-áról 24-ére virradó éjszakán, Szent Bertalan éjjelén, Hahner Péter történésszel, a Rubicon Intézet főigazgatójával jártunk utána.
A 450 éve történtek nemcsak a francia, hanem az európai történelemnek is az egyik legszégyenletesebb eseménye volt. Miért robbant ki a vérengzés?
A harmadik francia vallásháború után (1567–1570) IX. Károly király és anyja, Medici Katalin a béke reményében hozzáadták a király húgát, Valois Margitot a hugenotta (vagyis kálvinista) Henrikhez, Navarra királyához. A hugenották másik vezetője, Coligny admirális rábeszélte a fiatal királyt, hogy az esküvő után siessenek a Spanyolország ellen harcoló németalföldi felkelők segítségére. Medici Katalin szerint a polgárháborúkban meggyengült Franciaország nem szállhatott szembe Európa legerősebb katonai nagyhatalmával. Franciaország háborús vereségét Coligny erőszakos félreállításával akarta megelőzni, s ezért szövetségre lépett a katolikus párt vezetőivel, a Guise családdal. 1572. augusztus 22-én, négy nappal Bourbon Henrik és Valois Margit házassága után sikertelen kísérletet tettek Coligny megölésére.
IX. Károly kényszerhelyzetbe került.
Ha kivizsgáltatja a merényletet, szembefordítja magával a katolikus pártot, a párizsi közvéleményt, a pápát és Spanyolországot. Ha nem teszi, akkor számíthat a fenyegetőző protestánsok bosszújára. Ezért úgy döntött, hogy a nagyobb zavargások elkerülése érdekében végezni kell Coligny legközelebbi híveivel. A testőrök és Guise herceg emberei augusztus 23–24-e éjjelén megölték az admirálist és más protestáns nemeseket. Az udvar ezzel véget is vetett volna az erőszaknak, csakhogy a szélsőséges prédikátorok által felizgatott, nyomorgó párizsi nép bekapcsolódott az öldöklésbe. A három napon át tartó, őrjöngő mészárlás párizsi áldozatainak száma 2000 és 4000 között lehetett. Néhány városban a katolikusok követték a párizsiak példáját, s országosan mintegy tízezer embert öltek meg.
Milyen következményei voltak a három napon át tartó őrjöngésnek?
Franciaországban újabb és egyre véresebb vallásháborúk követték egymást (1572–73, 1575–76, 1577, 1580, 1585–98). IX. Károly sohasem tudott megszabadulni Szent Bertalan éjszakájának emlékétől.
A jobb sorsra érdemes uralkodó 1574. május 30-án halt meg, Medici Katalin karjaiban, mielőtt még huszonnegyedik évét betöltötte volna.
Tüdőbaj végzett vele. Medici Katalin tizenegy gyermeknek adott életet, a Valois-dinasztia mégsem érte meg e háborúk végét. Az anyakirályné kedvenc fiát, a következő királyt, III. Henriket egy fanatikus szerzetes szúrta le 1589-ben, s a trónt Navarrai Henrik személyében a Bourbon-dinasztia örökölte.
Egyes vélemények szerint Szent Bertalan éjszakája máig ható sebet ejtett a katolikus és a protestáns egyház kapcsolatában, és szomorú bizonyítékul szolgál arra, hová vezethet, ha a gyűlöletet, a felekezeti ellentéteket hatalmi célokra használják fel. Egyetért ezzel a következtetéssel?
Ezt túlzásnak tartom. Nem hiszem, hogy a mai katolikusok és protestánsok komolyabban foglalkoznának egy távoli kor, a XVI. század problémáival. E korban általános volt a vallási intolerancia Európában, s valamennyi felekezet meg volt győződve róla, hogy egy állam egysége megköveteli a vallási egységet. A következő századokban azonban az európai keresztény közösségek tanultak a történelemből, elfogadták a felekezeti sokszínűséget, és képessé váltak békésen együtt élni mind a más vallásúakkal, mind a vallástalanokkal. Szent Bertalan éjszakája szomorú emlék – de sajnos a későbbi korok szélsőséges politikai mozgalmai és polgárháborúi sokkal több emberéletet követeltek a XVI. század vallási konfliktusainál.
Hahner Péter történész (1954) a Rubicon Intézet főigazgatója. 1977-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár–magyar szakán, 1980-ban levelezőként az ELTE magyar kiegészítő szakán, 1985-ben az ELTE történelem szakán szerzett diplomát. 1981–1985 között az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének szerkesztője. 1985-től 2018-ig a pécsi egyetemen oktatott történelem szakon, 2001 és 2016 között tanszékvezetőként. 1987-ben védte meg A francia forradalom historiográfiája című doktori disszertációját, míg 1996-ban a Thomas Jefferson és a francia forradalom című PhD-értekezését. Huszonöt önálló kötete jelent meg, köztük több nagy sikerű történelmi ismeretterjesztő mű.
(Borítókép: A Szent Bertalan-éj ábrázolása François Dubois festményén. Fotó: Wikipédia)