Az Apátkút-völgy elvarázsol, körbezár, az erdő levegőjét szippantva élvezettel engedjük le az enyhén fanyar illatot. Kicsit már érezni a nyár végét. A Visegrádi-hegység egyik legszebb kirándulóhelyén hallgatjuk a csendet. A Pilisi Parkerdő Zrt. területén járunk, és arról beszélgetünk, nem az erdésztől kell félteni az erdőt.
Az út szélén helyenként kivágott fák. Zömmel akác, a helyükre, ahol csak lehet, őshonos fajokat fognak majd ültetni. Valamennyinek megvan már a gazdája. Amit nem tudnak ipari hasznosításra eladni, csak az ég el a kályhákban, kazánokban.
Csépányi Péterrel, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettesével arról is beszélgetünk, már tavasszal érezhetően megnőtt a kereslet a lakossági tűzifa iránt, pedig akkor még nem beszéltünk energia-vészhelyzetről.
Erdőanyához igyekszünk vendégségbe, a helyiek végtelen szeretettel ejtik ki ezt a nevet. Őserdőben járunk, körülöttünk javafák. Ezek az erdő olyan fái, amelyeket a véghasználati korig meg kell tartani. Mesélik, a parkerdő legendás igazgatója, Madas László kérdezte a Visegrádon élő Áprily Lajos költőt, hogy hívná ő azokat a fákat, melyet hosszú távon megtartana és támogatna. A költő azt felelte, ezek lehetnének az ígéretes fák (javafák), mert bennük van a jövő ígérete.
Madas László emlékét többek között a Mogyoró-hegyi erdei iskola is őrzi, amit az igazgató elsőként alapított az országban.
Fentebb a hegyoldalban csendesen fekszik egy holt fa. Nem viszik el, elmúltukban is fontos szerepük van, gombáknak, rovaroknak, madaraknak adnak otthont. Az álló csonkokban denevérek vernek tanyát. Az életük a matuzsálemi kort is súrolhatja, vannak olyan területek a Pilisben, ahol kétszáz éves fákat tartalmazó erdő lombosodik nyaranta.
Haláluk sem azonnali, belül üreges fák is nevelhetnek még leveleket, az elmúlás akár száz évig is eltarthat
– mondja Csépányi Péter.
Ízlelgetjük a szót: biodiverzitás. Idegenül hangzik, de voltaképpen nagyon szép kifejezés. Azt jelenti, az élet él, és élni akar. Sokszínűen, változatosan, teret adva egymásnak.
Vadak otthonában járunk. Van erre gímszarvas, őz, vaddisznó, és néhol muflonok is előfordulnak. Róka is talál magáénak táplálékot, a rétisas, a fekete gólya és a vándorsólyom is fészkel e területeken. Budakeszi környékére visszatalált az aranysakál, aminek az erdészek örülnek, mert azt jelenti, hogy egy visszatalált őshonos fajjal gazdagodik az ökoszisztéma. Csúcsragadozók nem járják a Pilist, a medvének és a farkasnak éles határvonal a Duna. Az erdészek ügyelnek arra, hogy csak annyi vad legyen jelen az erdőkben, amennyit a terület károsodás nélkül elbír.
Felelősségünk van abban, hogy ne zavarjuk a vadállományt
– folytatja Csépányi Péter.
„Az állatok nyugalmi időszakukban pihenni akarnak, ha megzavarjuk az élőhelyüket, stressz éri őket, és menekülnek. A folyamatos stressz alatt élő állatok többet rágják a fák hajtásait, az ágakat, bokrokat, ezért miattunk is károsíthatják az erdőt. Ezért is fontos, hogy az erdőben járva pórázon vezessük a kutyákat, mert ha egy kutya megzavarja a malacokat, akkor könnyen egy vaddisznókocával a végén menekülhet” – így Csépányi Péter.
Szóba kerül a sokat emlegetett rendelet, ami szerint szükség esetén könnyített szabályokkal lehet fokozni a fakitermelést.
Utánanéztem, 1985-ben a mainál jóval több fát termeltek ki országszerte egy 4 százalékkal kisebb erdősültség mellett, mégsem volt ok pánikra, és ezzel együtt az erdőterületek fokozatosan növekedtek
– mondja a parkerdő vezérigazgató-helyettese.
Azt is hozzáteszi, fejlett erdőgazdasággal rendelkező országokban nem létező fogalom az erdőirtás. Ilyen Magyarországon sincs régóta, mert erről csak akkor beszélünk, ha a kivágott erdők helyét nem új facsemeték foglalják el, hanem más célra használják a területet: szántókat, legelőket vagy intenzív ültetvényeket létrehozva helyettük.
A szakember szerint az erdőirtás egy pejoratív fogalom, nem szerencsés, ha összekeverik a tarvágással. A tarvágást akkor alkalmazzák az erdészetben, amikor nincs más szakszerű megoldás. Például a klímaváltozás miatt egy adott erdőterületen lévő, természetes megújulásra képtelen idős faállomány, fenyvesek, nyárasok helyett újat kell néhány év alatt létrehozni, és más fafajokat kell oda ültetni. Vannak olyan fafajok is, melyek esetében a sarjak képesek megfelelő minőségben az új faállományt létrehozni, ilyenek például az akácosok, ott is bevett és szakszerű módszer a tarvágás. Azonban a tarvágások aránya az összes, fakitermeléssel érintett területnek csak kis része.
A Pilisi Parkerdő 65 ezer hektáros területén 11 millió köbméter az erdők élőfakészlete. Ez minden évben 267 ezer köbméterrel növekszik.
Harminc százalék a kocsánytalan tölgyek, 25 százalék a cserfák aránya, de bükkök és gyertyánok is élnek a területen. Ezzel még nem áll össze a teljes mezőny, hiszen a kőris, a juhar, a szil, a nyár, a hárs és egyes térségekben a fenyő is előfordul. Nagyjából 5 százalék a fenyők aránya, ami fokozatosan csökken, teret adva az őshonos fajoknak.
Szóba kerül az akác is, amiről a szakember elmondja, ez a fafajta tűzifának nagyon alkalmas. Vágás után szinte azonnal tüzelhetünk vele, nincs szüksége hosszas szárításra, viszonylag alacsony a nedvességtartalma.
Vannak apró trükkök, amikkel meg lehet gyorsítani a szárítási folyamatot
– árulja el Csépányi Péter, aki egy időben maga is fával fűtött.
Ha a cserépkályha vagy a kazán mellé több napra való fát halmozunk fel, akkor a fa a meleg kályha mellett sokkal gyorsabban szárad. Természetesen az a szerencsés, ha a frissen vágott tűzifa legalább egy évig szárad olyan helyen, ahol nem éri nedvesség.
Lesz elég fa – mondja a vezérigazgató-helyettes, aki hozzáteszi, megérti a természetvédők aggodalmát, de szó sem lehet arról, hogy felelőtlenül, hasra ütésre természetvédelmi területeket tarolnának le.
Magyarország erdőállománya meghaladja a kétmillió hektárt. Ez a szám jóval magasabb, mint negyven évvel ezelőtt. Évente 13 millió köbméter a növekmény, ennek jelenleg csak a felét vágják ki, ami nem éri el azt a 8,3 millió köbmétert, amit 1985-ben termeltek ki.
Rákérdezünk, jellemző-e a fagyűjtés a parkerdő területére. Természetesen van erre is lehetőség, különösen olyan helyeken, ahol a fakitermelés után visszamaradnak olyan ágdarabok, amiket nem visznek el, és természetvédelmi szempontból nem indokolt, hogy ott maradjanak. A szabályok szigorúak: a kérelem benyújtása után az erdész jelöli ki a területet, az időpontot. Az összegyűjtött fadarabokat megnézi, leméri, kifizetteti, és csak érvényes szállítólevél birtokában engedi elvinni.
Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, a tapasztalatok szerint leginkább a falvakban, fizikai munkából élők szeretik a téli tüzelőjük egy részét így beszerezni.
Az erdőgazdálkodás tudatos és nagyon sokoldalúan szabályozott tevékenység. Magyarországé Európa egyik legszigorúbb erdőtörvénye. Az erdőterületeket erdőtervezési körzetekre osztják, és mindegyik területen tízévente megújulnak a erdőtervek, amelyekben pontosan leírják, melyik területen milyen módon mennyi fát lehet kivágni, és ahol szükséges, milyen fafajokat kell ültetni az erdő megújításához.
Az erdőgazdálkodók abban kapnak szabad kezet, hogy ezt a tervet évekre lebontva miként hajtják végre, hiszen ők ismerik az adott területeket. Szeretettel mesél a munkájáról dr. Csépányi Péter. Ahogy mondja, ezt nem lehet máshogy végezni, mert ez elhivatottság, hivatás.
Az erdészektől nem kell félteni az erdőt
– mondja búcsúzóul.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)