Indul az MSZP tisztújításán?

Igen, újra a társelnöki pozícióért indulok.

Miért döntött így?

Döntően két okból: az egyik, hogy felelősséget érzek az MSZP és a hazai baloldal jövőjéért. A másik, hogy én abban a két évben voltam társelnök, amikor a választásra készültünk, meghatározott keretrendszerben kellett menedzselnünk az MSZP-t, és ezáltal segíteni az egész ellenzéki oldalt. Szeretnék két évig úgy elnök lenni, hogy nem készülünk országgyűlési választásra, hanem el tudjuk végezni a tartalmi munkát is. Az MSZP-nek, a hazai baloldalnak új kihívásokra új válaszokat kell keresnie.

Lesz riválisa a női társelnöki pozícióért?

Jelenleg nem tudok róla, de semmi nincs kizárva. Szeptember elején indul a tisztújítás, október 22-én zárul.

Eddig Tóth Bertalannal irányították a pártot, ő nem indul. Ki pályázik a másik társelnöki székre? Nemény András?

Úgy tisztességes, ha a férfiágon is meghagyjuk az indulás bejelentésének lehetőségét az érintetteknek.

Ujhelyi István már bejelentette az indulását, aztán a visszalépését. Kiszivárgott levelében úgy fogalmazott, hogy „politikai közösségünk jelentős személyiségei befeszültek”. Az ön indulásától nincsenek befeszülve?

Nem látom azt, hogy feszültség lenne a vezetés többi tagja és köztem. Tóth Bertalannal világos, újradefiniált, balra forduló politikát vittünk, de erre a választási kampányban, amikor az ellenzék közös fellépése előrébb való volt, mint bármelyik párt saját identitása, nem volt akkora lehetőség. Ezért is szeretnék újra társelnök lenni, és kérem a tagság bizalmát. Az MSZP-nek, a baloldalnak, de a liberális oldalnak is nagyon fontos politikai, szellemi munkát kell elvégeznie a következő időszakban.

Ujhelyi István indulásától kik és miért feszültek be?

Amikor Ujhelyi István azt mondta, hogy elhervadt a szegfű, a tagság ezzel nem értett egyet, tartva attól, hogy az MSZP nélkülözhetetlen baloldali értékei és szervezetei is elveszhetnek. Az említett személyek elégedetlensége azon alapult, hogy látták a tagság jelentős többségének zúgolódását, és ezt fogalmazták meg István irányába. Érteni véltem István törekvéseit, de szerintem nem vette kellő mértékben figyelembe azt a környezetet, amelyben az MSZP-nek vagy bármelyik ellenzéki pártnak ma politizálnia kell. A Nemzeti Együttműködés Rendszere mostanra kiteljesedett, függőségi viszonyok milliói alakultak ki, a közigazgatás teljes bekebelezése, a propagandagépezet működtetése szinte lehetetlenné teszik, hogy jelentős erőforrások nélkül egy új kezdeményezés széles társadalmi bázist építsen. Az ellenzék pedig épp addigra fogott össze, mire a NER kiteljesedett.

Ujhelyi István új nevet is adott volna az MSZP-nek, valamint esélyköröket indított. Ön átnevezné a pártot?

Az MSZP alapvető problémája nem szervezeti jellegű, hanem tartalmi, politikai. Most nem nevezném át a pártot.

Az esélykörök Ujhelyi István visszalépésétől függetlenül is működnek?

Alakultak esélykörök, ezek azonban nem pártszervezetek, hanem az MSZP-t támogató civil szerveződések. Ez rendben van, ha ezt a funkciójukat valóban betöltik, akkor a szerepük pozitív, a baloldalt segítik.

Különböző okokból, de több ellenzéki pártnál vezetőváltás történt. Egy ilyen súlyos vereség után felmerült, hogy átadja a stafétát?

Természetesen. Minden józan politikus egy vereség után szétnéz a saját közösségében, felméri, hogy akarja-e a közösség a személyi változást. A saját szűkebb pártközösségem és a hazai baloldal is a folytatásra buzdít. Az Aldiban, a Tescóban megállítanak, hogy vállalom-e a folytatást, ugye viszem tovább. Ráadásul én nem putyinoztam a kampányban, hanem szociális biztonságot és békét hirdettem. Hiba volt átengedni részünkről a béke álláspontját Orbán Viktornak. Végezetül úgy látom, hogy az újbóli egyéni győzelmemmel is bizonyítottam a baloldali szavazók szemében.

A szövetségesei mégis putyinoztak a kampányban. Nem tudta meggyőzni őket?

A pártokban lévő személyek többségének az volt a meggyőződése, ha minél erőteljesebben megpróbáljuk elmagyarázni a magyar társadalomnak, hogy Orbán Viktor barátja, Putyin egy agresszor, akkor majd elpártolnak tőle. Nem értették, hogy egy politikai személy gyűlöletétől mi még nem leszünk sikeresek. Arról sem tudtam meggyőzni őket, hogy a magyar társadalom nem olyan mértékben és nem úgy oroszellenes, mint a lengyel, és hogy ez a társadalom inkább a háborúból való kimaradást akarja, és a szociális biztonság után vágyakozik. Én ezt a végén már mindennap elmondtam, majdhogynem belebetegedtem.

Van olyan ellenzéki politikus, aki azóta megkereste, hogy az eredmény ismeretében talán igaza volt?

Volt, aki beismerte, de nevet nem mondok. Minden pártban látom azokat a személyeket, vezetőket, akik felkészültek, továbblátnak az orruknál, alázatosak, képesek tanulni, nem a rövidlátás jellemzi őket, hanem a hosszú távú gondolkodás. Az ellenzék egészében megvan egy kormányzatra való garnitúra, még úgy is, hogy 12 év ellenzékben való lét nagyon megviseli a pártokat. Ahhoz viszont, hogy idáig eljussunk, rendezni kell a tartalmi vitákat, utána lehet a strukturális kérdésekről beszélni.

Miért nem rendezték ezeket a vitákat a 2022-es választás előtt?

Ez egy folyamat. Ezt a kérdést újra és újra feltettem magamnak, ahogy más pártokban mások is. Vannak dolgok, amelyeket sikerült rendeznünk, lett egy szükséges, de messze nem elégséges tartalmi minimum, felépítettük az előválasztást, de a folyamatnak vannak további elemei is. Az ellenzék azt még nem próbálta meg, hogy ne csak projektekre álljon össze, hanem két választás között is együtt építsen bizalmat a választók irányába, és egymás irányába is. Arra számítok, hogy az őszi időszakban több párt még futni fogja a saját köreit, én az MSZP-ben a válságra és a Fidesz megszorításaira adott baloldali társadalmi és gazdaságpolitikai ajánlatok részletes kidolgozását és felmutatását tartom szükségesnek. De én mindig fél szemmel az MSZP-t, a magyar baloldali közösséget, fél szemmel pedig a teljes ellenzéket nézem. Megvan a csaknem kétmilliós ellenzéki bázis, lehet ebből 2,5 milliósat is csinálni, de könnyen lehet egymilliós is belőle. Mindenkinek ezt kell mérlegelnie.

Öt alapvető kérdés

Mégis mennyire van elhervadva ez a szegfű?

Nincs elhervadva a szegfű. Az MSZP a baloldali áramlatok gyűjtőpártja. Ilyen szervezet rajtunk kívül nincs itthon. Ha pedig nem lenne a hazai baloldalnak, a szociáldemokratáknak és szocialistáknak szervezete, akkor megszűnne a hazai jobboldallal és szélsőjobboldallal szembeni természetes harc. Emellett az MSZP az egyetlen, amely első helyre teszi azt, hogy erőteljesen mérsékelni kell a társadalmi különbségeket, mert azok növekedése végső soron szétveri a társadalom kohézióját, civilizált működését.

Nem a Demokratikus Koalíció viszi a jobboldallal szembeni „természetes harcot”?

A DK önmeghatározása szerint demokratikus áramlatok gyűjtőpártja, jobboldali demokratákkal, baloldali demokratákkal és liberális demokratákkal. A hazai baloldal egyetlen szervezete az MSZP. Ugyanakkor fontos, hogy nem szabad abba a vitába belemenni, hogy van-e Gyurcsány-kérdés. Ma szerintem Orbán-kérdés van.

Tudnak válaszolni az Orbán-kérdésre Gyurcsánnyal az oldalukon?

Nem így vetődik fel a kérdés. Nem személyi problémák vannak, hanem strukturális és tartalmi problémák. Egyrészt túl sok párt van ezen az oldalon, és valamilyen módon kezdenünk kell valamit egymással. Másrészt a kérdés úgy vetődik fel, hogy hol van a mai ellenzék szavazóbázisa. Miután megnyertem az egyéni választókerületemet, azonnal megnéztem, hogy megmaradt-e a hazai baloldali és liberális bázis. Megmaradt. Ez közel kétmillió szavazó, amelyre lehet építkezni, vissza lehet építeni a NER ellenzékét és közvetlenül a választások előtt elvesztett szavazókat, de ez egy folyamat, nem megy egyik percről a másikra. Ennek vannak strukturális és vannak alapvető tartalmi, ideológiai, társadalompolitikai, gazdaságpolitikai kérdései. Szerintem korábban kellett volna összefogni, amíg még nem teljesedett ki ennyire a NER, de az építkezés folyamatában mégiscsak létrehoztunk már egy olyan sikeres intézményt, mint az előválasztás, bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk tartósan együttműködni, és kidolgoztunk egy messze nem elégséges programminimumot is.

Milyen alapvető tartalmi kérdések vannak?

Mondok öt példát. Az első kérdés, amelyre választ kell találni, hogy az elmúlt több mint harminc évben a demokrácia és a piacgazdaság önmagában képes volt-e társadalmi tömegeket felemelni és az országot tartós növekedési pályára állítani. Ha a válasz az, hogy nem – márpedig az –, akkor el kell gondolkodni azon, hogy egy olyan félperifériás helyzetben lévő országban, mint Magyarország, az a fajta ajánlat, amit a rendszerváltók és a rendszerváltás utáni kormányok tettek, elegendő volt-e, vagy lépni kell egy demokratikus, szociális és fejlesztő állam irányába, mint például a szociális demokrácia. A második kérdés az, hogy működő jóléti rendszerek felépítésére és megtartására szükség van a válságok idején is, vagy amit békeidőben felépítünk, azt újra meg újra megszorításokkal visszavesszük. A harmadik, hogy választ kell adni az Európai Unióval való viszonyra. Hazugság, amit a Fidesz állít, hogy mi kritika nélkül mindent elfogadunk. 18 évvel a csatlakozás után ez már nem igaz. Korábban, főként a csatlakozás előtt valóban harmonizálni kellett, de ma már aktívan befolyásoló politikára lenne szükség, és nem olyan zsaroló pozícióra, mint amilyet Orbán Viktor visz. Például az euróra óriási szükségünk lenne, de amíg a maastrichti kritériumok ilyen szigorúak, addig bizonyos országoknak erre esélyük sincs, ezeken a kritériumokon szerintem lazítani kellene. Jelenleg egyébként egyetlen, már euróövezeti tag sem tudna maradéktalanul megfelelni a kritériumoknak. Az nem igaz, hogy a szigorú fiskális szempontok megvédenek a bajtól, sokszor pont további okozói a bajnak, ráadásul minél szigorúbb megszorító politikát kényszerítenek a tagállamokra – amit átéltünk a 2008-as gazdasági válság idején is –, annál jobban megágyazunk a szélsőjobboldal előretörésének. Ezért is örültem, hogy a Covidra már támogatásokkal válaszolt az EU.

A negyedik kérdés a keleti nyitáshoz és Vlagyimir Putyinhoz való viszony. Putyin egy olyan nagyhatalom vezetője, akit annak is kezelnie kell, aki a mi oldalunkról lesz miniszterelnöke az országnak. Meg kell beszélnie azt az ellenzéknek egymással, hogy egy félperifériás ország mennyire kiszolgáltatott általában, így a nyugati tőkének is, és hogy a keleti nyitás ebből a szempontból tényleg csak arról szólt-e, hogy Orbán találjon egy mintadiktatúrát? Van sajnos a magyar történelemben olyan minta, amelyből meríthet a jelenlegi vezetés, a Horthy-rendszer például ilyen jobboldali autoriter rendszer volt. Nem véletlen, hogy a Fidesz vállaltan elődjének és mintának tekinti azt. A keleti nyitás személy szerint nekem sokkal inkább arról szól, hogy a nyugati tőkével szemben legyen ellensúly. Továbbá arról is, ha a nyugati tőke keresi az olcsó munkaerőt, az alacsony adókat és a nem túl szigorú környezetvédelmi szabályokat, gyárakat hoz ide, akkor egy olyan félperifériás ország, mint Magyarország ugyanúgy keresi ezeket a lehetőségeket, csak tőle délebbre és keletebbre. Ezzel összefüggésben az egyik legnagyobb kritikám Orbánnal szemben, hogy a magyar innovációt és a magyar oktatást lezüllesztve évtizedekre vetheti vissza a magyar fejlődést. A keleti nyitáshoz egyébként a nyugati tőke is hozzájárult. Az ötödik példám a közmunka kérdése. A közmunkának több funkciója van a NER-ben, az egyik, hogy rendet tart vidéken, mert sajnos a helyi hentes, tanár stb., akik félnek a lecsúszástól, nem Orbán helyi oligarcháitól féltik pozícióikat, hanem a náluk hátrányosabb helyzetűektől. Továbbá a közmunka aktivitást hoz az emberek életébe. Itt is a legélesebb kritikám az, hogy a közmunkások gyerekeitől elveszik a jó oktatást, azt a lehetőséget, hogy belőlük már pék, fogorvos, ügyvéd, grafikus vagy bármi más, mint közmunkás legyen.

Mi a helyzet a strukturális kérdésekkel? Olvadjanak össze az ellenzéki pártok?

Az én fejemben nem összeolvadásról van szó, inkább olyan együttműködési struktúrák felépítéséről, akár koalíciókötésekről vagy uniópártokról, mint például a CDU-CSU kapcsolata. Ott a két pártnak saját tagsága és identitása van, de a társadalmi, gazdasági kérdésekre döntően jobboldalról keresik a választ. Nekünk azokkal kell tartalmi szempontból együtt keresni a válaszokat, akik közel állnak hozzánk. A liberálisok és a szociáldemokraták sok kérdésben hasonlóan gondolkodnak, mégis úgy látom, hogy soha nem fognak megférni egy pártban, szükség van önállóan egy baloldali gyűjtőpártra, ez az MSZP, mi a válaszokat balról keressük, és szüksége van a liberális világnak is egy saját szervezetre.

És látja már a politikai palettán ezt a liberális szervezetet?

Ha a Momentum képes meghaladni mostani, jórészt rétegpárti jellegét, akkor igen. Egy nagy kihívással talán most nem kell megküzdeniük, egy újabb fiatal kezdeményezés nem fog megjelenni a NER kiteljesedése miatt. A Fidesszel szemben egyébként egy, belülről tagolt szavazóbázis van ma az országban, lehet darabolni, de növelni csak együtt tudjuk, úgy, ha azokra a társadalmi, gazdasági és ideológiai kérdésekre, amelyek a magyar társadalmat feszítik, válaszokat adunk. Ezekre Orbán Viktor ad egyfajta választ, ami nekem és a közösségemnek nem megfelelő, de el kell tudnunk mondani, hogy mi hogyan rendeznénk be az országot. Ehhez a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak nemcsak keresniük kell a válaszokat, hanem a végén ki is kell egyezniük bizonyos kérdésekben. Például azokban is, amelyeket fentebb említettem.

Most egy MSZP–Momentum-szövetségről beszél?

Ez ma messze nem lenne elegendő, és a struktúra meghatározása önmagában nem elég. Tartalmi válaszok is kellenek. És nem győzöm hangsúlyozni, nemcsak a pártokat kell önmagukban nézni, hanem az ellenzéki szavazóbázis egészét is. Hangsúlyozom, hogy mindenkire szükség van. Nagy hatással volt rám az, amit az LMP a zöldpolitikában nyújtott a megalakulása óta. Nagy hatással volt rám és a hazai baloldali politizálásra is, amit a Párbeszéd zöld-baloldali pártként elmondott az országnak. Az elmúlt években mindkét szervezet igyekezett megértetni a társadalommal a fenntarthatóság lényegét, és most a klíma- és környezetvédelmi kihívásoknál fontosnak tartom a szerepüket. Ugyanígy az MSZP szociális, fejlesztő szemlélete is nélkülözhetetlen. Látjuk mindannyian, hogy a NER nem egy demokrácia, hanem Körösényi András megfogalmazása szerint egy olyan rendszer, amely még a megtartott választások miatt formálisan demokratikus, tartalmilag viszont autoriter. Meggyőződésem, ha együtt is képesek vagyunk a tartalmi kérdésekre jó válaszokat adni, akkor le lehet váltani Orbán Viktort, viszont ez egy folyamat.

A momentumosoknak említette már az elképzelését?

Minden pártban beszéltem olyanokkal, akik nyitottak arra, hogy a rendszer működését megértsék, nem befelé fordulnak, nem önmagukban látják a megoldás kulcsát. Persze minden pártban vannak ilyen és olyan emberek is. Donáth Annának igaza van abban, hogy nem lehet egyből leváltani a NER-t, és az ellenzéknek meg kell találnia a választ a társadalmi, gazdasági problémákra is. Ezt azzal egészíteném ki, hogy ez önmagában nem szakpolitikai, hanem értékvita, ideológiai vita is, ezeket nem lehet megspórolni egymással és a választóinkkal.

Megérteni a NER működését, és válaszokat találni? Mit csináltak az elmúlt tíz évben?

Kevesen voltunk, akik kezdettől fogva az együttműködést hangoztattuk, erről sok vita zajlott le. Az elmúlt 10-12 évben rengeteg időt vittek el azok a viták, hogy majd a civilek egyedül leváltják-e a NER-t, leváltják-e a pártokat, vagy hogy a régiek megbuktak, az újak is megbuktak, a még meg sem alakultak is már megbuktak. Ezek így zsákutcás viták. Az ilyen-olyan egymással való kakaskodással sok idő ment el, miközben a NER ment előre, függőségi viszonyok millióit hozta létre, és kiteljesedett. A szavazóbázis előbb, a politikai elit később, csak a rabszolgatörvény elleni küzdelem idején ismerte fel az összefogás fontosságát. Ezt nagy problémának, elvesztegetett időnek tartom. Bár a NER megjelenése, ha madártávlatból, történelmi szempontból nézem, egy rendszerváltás után valahol természetes, főleg akkor, amikor globális kihívások sokaságával kell szembenéznie egy társadalomnak, és sokan csalódtak a rendszerváltás ígéreteiben is. A NER létrejötte 2010-ben maga is egy politikai rendszerváltás volt, az 1990-ben létrejött polgári demokráciát egy fokozatosan kiépülő autoriter rendszer váltotta fel. A Fidesz múltba forduló, a társadalmi viszonyokat egy korábbi szintre visszahelyező ideológiája a biztonság érzetét adhatja sokaknak. Az ellenzéknek újra kell gondolnia a korábban említett kérdéseket, és döntő fontosságú megérteni: attól, hogy utálunk egy politikai irányzatot, még nem leszünk sikeresek.

Nem pont arról szólt jelentős részben a kampányuk, hogy utálják a Fideszt?

Sajnos elmaradtak a mély, tartalmi, ideológiai viták, és egymás rovására politizáltunk sokáig. Meggyőződésem szerint a jövőben oda fogunk visszakanyarodni, hogy a szociáldemokrata, baloldali értelmiségnek és a liberális értelmiségnek ki kell beszélnie, majd ki kell egyeznie arról, hogy az elmúlt több mint harminc évben mit sikerült elérni, és mit nem. És mivel megjelentek az új kihívások is, azokra is új válaszokat kell adni.

Ezt a kibeszélést házon belül is kezdhetik, Fidesz–KDNP-kétharmadot hozó kormányzati ciklusokkal a hátuk mögött.

Az MSZP-ben van is egy nagyon élénk párbeszéd, amely többek között arról szól, hogy az MSZP-nek egy adóssága van a magyar társadalom irányába: a tisztán, tartósan működő jóléti rendszerek fenntartása. Megpróbáltuk a részleges kiépítésüket, de a világgazdasági válságok miatt nem tudtuk ezt tartani. Most azt látjuk, hogy a Fidesz 12 éve hangoztatott ígéretei ellenére még azt sem biztosítja, hogy a demokrácia, a jogállam leépítésének egyfajta ellentételezéseként garantálja a szociális biztonságot. Eddig ebben százezrek hittek, főként a Fidesz szavazótáborának perifériája, s ezért is támogatták őket. Most a rezsicsökkentés felszámolása és a kata rapid módon történő átalakítása egyértelműen bebizonyította, hogy a szociális biztonság ígérete is hazugság volt, vagyis amit a NER képvisel, sehová sem vezet. Ezzel pedig az MSZP jövője is megváltozhat, mert ezt a magyar társadalom jelentős része is felismerheti, és olyan politikai szervezet felé fordulhat, amely a demokráciát és a szociális biztonságot egyszerre akarja. Ezért hiszem, hogy tartós baloldali gazdasági fordulatot kell véghez vinni, szakítani kell azzal a politikával, hogy leépítjük a jóléti rendszereket, és csak a piac mindenhatósága érvényesül. Végső soron a Fidesz is csak azért és addig államosít, hogy aztán azt a saját nemzeti tőkés oligarcháinak átjátssza.

Hogyan tenné versenyképesebbé az MSZP-t? A kutatásokban 2-3 százalékon állnak.

Akármekkorának is mérik éppen az MSZP-t, ma egy éles választási helyzetben meg tudnánk ugrani országosan az 5 százalékot, megvan ehhez a szocialista bázis. Az MSZP-nek az eddigieknél is erőteljesebben kell megmutatnia és eljuttatnia a választókhoz baloldali válságkezelő, megszorításokat elutasító politikáját. Ehhez persze olyan politikusok aktívabb szerepvállalására is szükség van, akik valóban az emberek között mozogva ismerik problémáikat, és az ő nyelvükön beszélnek. Szervezeti hálózatunk az ellenzéki oldalon a legerősebb, ezt érzékelhette a többi párt is, amikor kinyitottuk és az összefogás jelöltjeinek rendelkezésére bocsátottuk. A szervezetépítés mindennél fontosabb, minden régióban, választókörzetben és ahol csak lehet, irodáknak, szervezeteknek kell lenniük. Az utánpótlásképzést is nagyon fontosnak tartom. Látva, hogy milyen sok baloldali fiatal jelentkezik nálam és az MSZP-nél, nekik szervezetet, képzést, közösséget, vagyis lehetőségeket kell biztosítani.

Összefogással az EP-választáson?

Hogyan viszik fel a pályára 2024-ben az ellenzéket, amikor egyszerre lesz az EP- és az önkormányzati választás?

Abban egyetértés van, hogy az önkormányzatin csak együtt lehet indulni. A Fidesz célja a két választás összetolásával, hogy a 2019-ben elnyert helyekből is kitakarítsa az ellenzéket. Brüsszelezésre, unióellenes kampányra és identitáskérdésekre számítok a Fidesz részéről, nem a polgármesterek eredményeiről fognak beszélni. Ráadásul a hagyományosan alacsonyabb részvételű EP-választás részvételi adatait feljebb tolhatja az önkormányzati, így valószínűleg a korábbi támogatottsági szinthez is jobb eredményt kell elérnünk.

Összefogással indulna az EP-választáson is?

Saját meglátásom szerint igen, de erről az MSZP még nem döntött.

Gyöngyösi Márton lapunknak adott interjújában kijelentette, hogy a Jobbik önállóan indul. Tordai Bence kérdésünkre azt mondta, hogy ők is erre készítik a Párbeszédet.

Nem demokratikus viszonyok között élünk, de még tisztán demokratikus körülmények között is óriási versenyelőnyt jelentene a Fidesz egységes szavazóbázisa. Ha egy átlag ellenzéki szavazó még mindig azt fogja látni, hogy egymás rovására politizálunk, egymásban látjuk a problémát, akkor elfordulnak tőlünk, és újra érvényesül a jobboldali bázis akarata. Ráadásul egy napon tartott EP- és önkormányzati választási kampányban nehéz lesz elmagyarázni, miért támogatom a közös jelöltet és a külön EP-listát. Ez minden szinten hátrányba hozná a Fidesszel szemben az összes ellenzéki pártot, jelöltet.

Ragaszkodik az összefogáshoz, de 2018-ban külön indulva többen szavaztak az ellenzéki pártokra, mint 2022-ben összefogva. Van jövője ennek a konstrukciónak?

Egyértelműen igen. Valóban döntő különbség, hogy 2014-ben és 2018-ban nem volt abszolút többsége a Fidesznek, most van, de akkor sem tudtunk kormányra kerülni, és ugyanúgy kétharmados parlamenti többség volt. Van egy választási rendszer, egy függőségi viszonyokban kiteljesedett NER, ahol új pártot nem lehet meggyökeresíteni, ennek fényében kell eldöntenünk, hogy mit akarunk.

Tényleg vannak a Fidesznek kapcsolattartói az ellenzék soraiban, akik arra kérték önöket, hogy ne használják ki a mostani intézkedésekből következő elégedetlenséget?

Ez nem igaz, nincs ilyen.

Akkor ki tudják használni?

Ki kellene tudnunk használni, de ehhez mást kellene csinálni, nem egymás rovására politizálni.

G. Fodor Gábor lapunknak korábban arról beszélt, hogy az ellenzéknek nem kell szükségszerűen korszakdöntésre törekedni, lehet csak rendszerkritikusnak is lenni. Járható ez az út?

Ezt teljes mértékben elutasítom. G. Fodor Gábor tanított az egyetemen, és a Fidesz egyik ideológusa, olvasom őt. A politika természetéről, legáltalánosabb jellemzőiről, mint hivatásról, sok mindenben egyetértek vele, de amit most ajánl, az a Fidesz saját, és nem a rendszer ellenzéke lenne. Sőt, azt állítom, ha nem vigyáz a ma még valódi, őszinte és tisztességes ellenzék, ha elfecséreljük az erőforrásainkat, és nem keresünk új tartalmi válaszokat, akkor a Fidesz létrehozhatja a saját ellenzékét. A Mi Hazánkkal elkezdődött a folyamat. Ezt minden ellenzéki pártnak, barátomnak ajánlom figyelmébe.

(Borítókép: Kunhalmi Ágnes. Fotó: Szabó Réka / Index)