A XVI. századi magyar–török háborúk fekete napja volt augusztus 29-e. Ez csak véletlen egybeesés vagy nagyon is tudatos időzítés volt a törökök részéről?

Az első eset Nándorfehérvár elfoglalása volt. Itt semmi tudatosságról nem beszélhetünk, az ifjú Szulejmán szultán (1494–1566) élete első sikerét aratta ezen a napon. Augusztus 29-nek utóbb emiatt lett jelentősége. Nándorfehérvár vált a későbbi török támadások kiindulópontjává. A várat védő hétszáz fős őrségből az ostrom 66. napjára mindössze hetvenketten maradtak. A szul­tán örö­mé­ben azt a nagy­úri gesz­tust is megen­ged­te ma­gá­nak, hogy a le­győ­zöt­tek élet­ben ma­radt ve­ze­tőit kaf­tá­nok­kal (dísz­kö­pe­nyek­kel) aján­dé­koz­za meg. A gon­do­lat, hogy au­gusz­tus 29. szeren­cse­nap lesz szá­má­ra, és a vi­té­zül har­co­ló el­len­fél meg­be­csü­lé­se csak nö­ve­li a győzelem fé­nyét, va­ló­szí­nű­leg ek­kor vert gyö­ke­ret a nagy­ra­vá­gyó ural­ko­dó lel­ké­ben.

Már éppen táborba szállt volna, ha Tomori Pál kalocsai érsek parancsára a magyar sereg nem indít támadást ellene. Így viszont harcolni volt kénytelen, és a szultán élete legnagyobb győzelmét aratta. Ezt az is bizonyította, hogy a koronázóváros, Székesfehérvár 1543-ban történt elfoglalásakor II. La­jos sír­já­ra dí­szes se­lyem­lep­let teríttetett.

1541-ben már más volt a helyzet, illetve Szulejmán jobban irányíthatta az események menetét. Miután tö­rök se­géd­csa­pa­to­k segítségével a kis János Zsigmond hívei 1541. au­gusz­tus 21–23-án a Gel­lért­hegy kö­rül ví­vott vé­res üt­kö­zet­ben tönk­re­ver­ték és meg­fu­ta­mí­tot­ták az ost­rom­ló császári csa­pa­to­kat, au­gusz­tus 26-án megérkezett Szulejmán. Érdemi tennivalója ekkor már nem volt. Ezután történt az ismert csel – vagyis meghívta János Zsigmondot és a főurakat saját óbudai táborába, hogy közben elfoglalhassák a budai várat –, amelyet szinte biztos, hogy tudatosan időzített augusztus 29-ére.

A mohácsi csata a magyaroknak a kijózanító vereség jelképévé vált, ahogy Ady Endre is írta: Nekünk Mohács kell. És a törököknek?

Ezt a ke­resz­tény szen­tet a muszlimok is nagy tisz­te­let­ben tar­tot­ták, sír­ját mind­máig megőriz­ték a da­masz­ku­szi Omaj­jád nagy­me­cset­ben, ame­lyet a ne­ki szen­telt templom­ból ala­kí­tot­tak át. Ke­resz­te­lő Szent Já­nos jobb fel­kar­ja és ko­po­nyá­ja sok más ke­resz­tény erek­lyé­vel és bi­zán­ci csá­szá­ri jel­vénnyel együtt 1453 után a szultáni kincstárba került Konstantinápolyba, ahol amúgy ma is megtekinthető. A bi­zán­ci uralko­dói ha­gyo­má­nyo­kat szá­montar­tó és azok nem egy ele­mét to­vább­vivő szultánok azt is nyil­ván­va­lóan tud­ták, hogy a Ke­resz­te­lő Szent Já­nos uj­ját tar­tal­ma­zó ereklye­tar­tót hasz­nál­ták a bi­zán­ci csá­szá­rok ko­ro­ná­zá­sa­kor. Szulejmán számára tehát augusztus 29-e vallási megközelítés szempontjából is fontos volt: tudatosan ekkor hajtotta végre Buda elfoglalását, kü­lön is megaláz­va ez­zel a hi­tet­len ma­gya­ro­kat.

A három augusztus 29-ét összeköti Török Bálint személye is. Mi volt a magyar főúr szerepe mindhárom alkalommal?

Török Bálint érdekes kapcsolat az események láncolatában. 1521-ben Nándorfehérvár egyik bánja volt. A tisztséget abban az évben, 19 évesen örökölte meg apjától, Török Imrétől a Valkó vármegyei főispánsággal együtt. A török támadás idején azonban nem tartózkodott a várban, azt a vicebánok, Oláh Balázs és Móré Mihály védték.

Amikor a király méltatlanul beleveszett a Duna árterén lévő mocsárba, nem volt már mellette. A két király korszakában, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János trónharcainak idején hol ide, hol oda állt, és valódi rablólovagként az ország egyik leghatalmasabb főurává vált. Szapolyai halála után Fráter Györggyel és Petrovics Péterrel együtt az ország kormányzása lett a feladata a csecsemő János Zsigmond helyett. 1541-ben Budát védelmezte a Habsburgokkal szemben, de előélete miatt Szulejmán nem bízott benne, illetve túl nagyhatalmúnak találta. Így amikor a csecsemőkirály kíséretében megjelent a szultán táborában, a főurak közül egyedüliként elfogták és a hírhedt isztambuli börtönbe, a Jedikulába szállították. Itt is halt meg 1550 körül.

Szulejmán életében tehát kulcsfontosságú volt augusztus 29-e. De volt-e utóélete ennek a napnak a török történelemben?

A későbbiekben a török történelem inkább az erre a napra eső eseményekben a pozitívumokat látta. Szulejmán életében is volt még két nevezetes esemény augusztus 29-én: Kőszeg ostroma e napon ért véget, illetve ekkor adta ki 1566-ban a parancsot a Szigetvár elleni támadásra. Aztán 1602-ben Székesfehérvárt ekkor foglalták vissza, valamint 1660-ban Várad is e napon került a kezükre. 

(Borítókép: Székely Bertalan:  II. Lajos holttestének megtalálása )