II. Erzsébet beszéde elején hangsúlyozta: az a meleg fogadtatás, amelyben Magyarországon részesült, felejthetetlen emlék marad számára.

Egész életemben jómagam is, honfitársaim is figyelemmel kísértük a magyarok sorsát. Hosszú esztendőkig folyt a küzdelem, amelyet a jelenlévők közül oly sokan vívtak hazájuk szabadságáért, és kiváltképp megrendítők voltak 1956 őszének azok a lidércnyomásos napjai, amikor Magyarország fényét brutálisan kioltották. Önök most újra meggyújtották a lángot, és az az érette hozott áldozatoktól még fényesebben ég. Magyarország nemcsak a szabadság ösvényét nyitotta meg, hanem rátalált arra a békés útra is, amely a függetlenséghez és a demokráciához vezet

– fűzte hozzá a királynő.

II. Erzsébet ezt követően a magyar népet éltette.

„Évszázadokon át láttuk, hogy a magyarok mennyire hatottak a sajátjukénál sokkal tágabb világra, mennyire gazdagították azt. Az emberi alkotómunka minden területén, a tudományban és az irodalomban, a költészettől az atomfizikáig számos magyar férfi és nő viselhette büszkén magyar nevét. Mily csodálatos, hogy ez a nagy tehetség ismét szabaddá vált, és megint kifejezheti magát önmaga és a világ javára” – mondta.

II. Erzsébet a kommunizmusról is beszélt, megjegyezve, hogy szerinte az „súlyos gyanakvást és megosztódást hozott létre a társadalomban. Szétmarta a család, a vallás, az egyéni felelősség értékrendjét.”

Tudom, hogy Magyarországon mind több ember fog össze, mert segíteni és támogatni akarja a nálánál kevésbé szerencséseket; hogy aggódó gonddal figyelik a természeti környezetet, amelyben élnek; hogy tiltakoznak, ha előítélettel és igazságtalansággal találkoznak. Egy szabad társadalomban az egyén a nemzet lelkiismerete és ereje

– jelentette ki II. Erzsébet, aki az egyik legismertebb magyar politikust is idézte:

„Átvezetni az országot egy önkényuralmi államból, amelyben az emberek hallgatni kényszerültek, egy nyitott társadalomba, amelyben mindenki hallathatja a szavát, nagy bátorságot és okosságot kíván – olyan tulajdonságokat, amelyeknek Magyarország és népe bővében van. Kossuth Lajos gyakran mondta, hogy a jövő a demokráciáé. Ha a jövőbe nézek, nem kételkedem, hogy igaza van. Mi Nagy-Britanniában örvendünk annak, amit önök elértek, és mélységesen bízunk további sikereikben” – fogalmazott akkor II. Erzsébet.

A felszólalás végén Szabad György – aki 1990 és 1994 között az Országgyűlés elnöke volt – a helyéről felállva tapsolt, a plénum valamennyi tagja ugyancsak felállva hosszan tartó, nagy tapssal fogadta a királynő beszédét.

A teljes beszéd a parlament.hu oldalon elérhető, a Videó/Felszólalás ideje szöveg melletti időbélyegre kattintva ugrik elő egy ablak, majd a lejátszás gombra kell kattintani a megtekintéshez.

(Borítókép: II. Erzsébet királynő magyarországi tartózkodása alatt felszólal a Parlamentben. A brit uralkodónő és férje, Fülöp edinburghi herceg négynapos hivatalos látogatásra érkezett hazánkba 1993. május 5-én. Fotó: Soós Lajos / MTI)