Idén már 22 szívátültetést hajtottak végre hazánkban, de még 88-an várnak arra, hogy új szívvel új életet kezdjenek. A transzplantáción átesett személyek valódi csodaként élik meg a sikeres műtétet, a beavatkozás napjára sokan második születésnapként tekintenek. Nem ritka továbbá az sem, hogy a transzplantáció hatására az egész gondolkodásmód megváltozik – mesélte az Indexnek egy érintett.
A szív és érrendszeri betegségek több áldozatot szednek Magyarországon, mint valamennyi más betegség, baleset és más halálok együttesen – figyelmeztet a szív világnapja közeledtével a Magyar Kardiológusok Társaságának Szívalapítványa.
Bár a szív világnapját hagyományosan szeptember utolsó vasárnapján, így idén szeptember 25-én tartják, az alapítványok már most figyelemfelhívó kampányokba kezdtek, a szív és érrendszeri betegségek egy jelentős része ugyanis megelőzhető.
Szívátültetésre csak a legsúlyosabb esetekben kerül sor, hazánkban szívkivételre és beültetésre két intézmény, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika és a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet (GOKVI) jogosult. Magyarországon az első ilyen beavatkozást 1992-ben hajtották végre, az azóta eltelt 30 évben már
a 700-at is meghaladta a szívátültetések száma.
Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Transzplantációs Igazgatóságának adatai szerint 2021-ben 34, 2022-ben pedig eddig összesen 22 műtétet végeztek. Az OVSZ weboldalán a várólista is elérhető, eszerint hazánkban jelenleg 88-an várnak szívátültetésre.
A Transzplantációs Igazgatóság tájékoztatása szerint szívtranszplantáció végstádiumú szívelégtelenség esetén indokolt, amikor a konzervatív terápia már nem biztosít lehetőséget a tartós túlélésre és a transzplantáció nélkül várható élettartam körülbelül egy év.
Márton Jánosnak már csak napjai lehettek hátra, amikor 2017 októberében orvosai közölték vele, hogy egy 20 évvel fiatalabb, külföldi donor segítségével lehetőséget kap egy új életre.
Az asztalosként dolgozó érdi férfi kálváriája még a kilencvenes években kezdődött, amikor 36 évesen minden előjel nélkül szívinfarktust kapott. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán veleszületett szívbetegséget állapítottak meg nála, az évek során az állapota pedig csak rosszabb lett.
51 évesen újabb szívinfarktus következett, ekkor a felesége élesztette újra, a történtek után pedig kapott egy beültethető defibrillátort.
Ez az úgynevezett ICD-készülék néhány hét leforgása alatt mintegy 50-szer mentette meg az életem. Hamarosan elérkezett az a pont, hogy az orvosok már látták, nincs más út, csak a transzplantáció segíthet. A szívem ekkor már 99 százalékban elhalt, lefogytam 40 kilóra, pusztán a gépek tartottak életben
– idézte fel az Indexnek az öt évvel ezelőtt történteket Márton János, aki rögtön a nemzetközi várólista legsürgősebb helyére került.
A családom nagyon aggódott értem, de bevallom, nekem is nagyon ijesztő volt belegondolni abba, hogy kiveszik a szívem és egy újat kapok a helyére. Hamar beláttam ugyanakkor, hogy nincs más esélyem. Úgy tudom, hogy a műtét hét-nyolc óráig tartott, emlékszem, hogy amikor kinyitottam a szemem, egy nagyon bájos hölgy – mint utólag megtudtam, a kórház pszichológusa – ült az ágy szélén, így csak annyit kérdeztem tőle, hogy »csókolom, a mennyországban vagyok«?
– emlékezett vissza a háromgyermekes édesapa a műtét napjára.
Bár János ekkor a nehezén már túl volt, további egy hónapig kórházban tartották, ahol újra meg kellett tanulnia járni. Miután kiengedték, a mindennapokba való visszarázódás olyan jól ment neki, hogy két hónappal a műtét után elment egy 20 kilométeres túrára, nem sokkal később pedig ismét munkába állt. Persze az egészségére, életmódjára azóta is fokozottan oda kell figyelnie, zárt térben például a járványtól függetlenül is hord maszkot, de egyébként teljes életet tud élni, sőt mint mondja, azóta bátrabb is lett.
„Korábban soha nem mertem volna saját vállalkozásba fogni, három évvel ezelőtt mégis megléptem, úgy éreztem, hogy ha a szívátültetést túléltem, akkor tulajdonképpen bármivel megbirkózom. Érdekes, hogy a műtét óta egészen másképp szemlélem a világot, valahogy hamarabb meglátom a szépet, az apróságoknak is jobban örülök, és nagyobb kedvvel segítek másoknak is, hiszen valaki az én életemet is megmentette” – mondta János.
Megjegyezte: gyakran gondol arra, hogy vajon ki lehetett az a „valaki”. Azt még a beültetés előtt közölték vele, hogy a donor húsz évvel fiatalabb és külföldi. Az illető neméről ugyan nem tájékoztatták, a családnak a kezdetektől fogva voltak tippjei.
Egyszer a feleségemmel összeszólalkoztunk, majd hozzá vágta a fejemhez, hogy amióta az új szívvel élek, azóta olyan hisztis vagyok, hogy szerinte tuti női szívet kaptam. Később egy kontrollvizsgálaton megérdeklődtem, és bár az orvos hivatalosan nem árulhatta el, nagyokat bólogatott, amikor azt mondtam, hogy én úgy érzem, női szívet kaptam. Ezzel utalt rá, hogy valóban így van
– mondta János.
Hozzátette, hogy ez persze csak a humoros része a dolognak, hiszen valójában teljesen mindegy, hogy milyen szívet kapott, a lényeg, hogy életben van. Sok transzplantáción átesett személyhez hasonlóan az 56 éves férfi a műtét napját azóta is második születésnapjaként ünnepli.
Mihály Sándor, a OVSZ Transzplantációs Igazgatóságának vezetője az Index kérdésére elmondta: hazánkban jelenleg 1400-an várnak szervátültetésre, és ahhoz, hogy a jövőben is legyen elegendő donor, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a jogainkkal.
Hangsúlyozta, hogy Magyarországon agyhalál esetén a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazzák az elhunytból történő szervadományozás szabályozására, amely azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy holttestéből szervet eltávolítsanak átültetési céllal, akkor az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni, ez a döntésünk nem átruházható másra.
Mihály Sándor szerint fontos, hogy szándékunkról a családtagjainkat is tájékoztassuk.
„Egy donorból akár 6 szervet is lehet transzplantálni, ne feledjük, hogy bárkiből lehet életmentő” – hangsúlyozta a Transzplantációs Igazgatóság vezetője.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)