Kint már csak 5 fok a hőmérséklet, de itt a polgármesteri hivatalban egészen kellemes meleg van. Nem ért még el ide az önkorlátozó megszorítás?

Jó a szigetelés. A kerületben már évek óta zajlik egy takarékossági program, miután Hegyvidék Önkormányzata részt vett egy európai uniós finanszírozású energetikai programban. Ez tette lehetővé, hogy 6-7 kiválasztott intézményünk mellett a polgármesteri hivatalt is korszerűsíthessük. 2017-ben még szerencsére nagyon sok pályázat volt ablakcserére, napelemek telepítésére, energetikai korszerűsítésre. Nem is gondolná az ember, hogy emellett szokásaink megváltoztatásával, kis odafigyeléssel mennyit lehet spórolni. Sajnos sokaknál még nem esett le a tantusz, nem fogták fel, hogy nem folytathatjuk úgy az életünket, ahogy eddig. Az első számlák megérkezése hozza el a megvilágosodást, ami a családoktól, nagyobb közösségektől és az önkormányzatoktól is azonnali lépéseket követel. Természetesen nem egyformán érint mindenkit, a kormány az átlag alatt fogyasztókat megvédi az áremelések hatásaitól, de az átlag felett fogyasztó családokat is védi azzal, hogy „csupán” kétszeres villanyáram- és hétszeres gázdíjat kell fizetniük az ennél is lényegesen magasabb piaci árak helyett. Az önkormányzat viszont a gáz esetében tizenegy és félszeres, az áram esetében pedig tizenkétszeres árra számíthat. Ez azt jelenti, hogy ezután egy hónap alatt kell kifizetnünk annyit, mint korábban egy év alatt.

A jövő évi költségvetés ehhez mekkora mozgásteret ad? 

Az eddigi 16 milliárd forint körüli költségvetésből ezt a 3 milliárdos többletet teljes egészében nem lehet kifizetni. 

Akkor mi lesz?

Spórolnunk kell. A főpolgármester-helyettes szerint minek megtakarítani pár száz milliót, hogyha milliárdok hiányoznak. Polgármester kollégák ironizálnak, hogy ha csődbe kell menni, akkor ők menjenek a legjobban csődbe. Én ezekkel nem nagyon tudok azonosulni, mert egy önkormányzat nem mehet csődbe. Következésképp radikálisan át kell alakítani a működésünket. Minden javaslatot támogatok, ami az önkormányzatok mozgásterét növeli, ugyanakkor nem ártana azt is végiggondolni, hogy mi mit tudunk tenni a saját gondjaink megoldása érdekében. Szokássá vált, hogy mindenki megmondja, a másik mit csináljon. Mi az elmúlt heteket inkább azzal töltöttük, hogy felmértük és rangsoroltuk saját feladatainkat. Arra jutottunk, hogy a gyermekeket, a gondozásra szoruló időseket és a betegeket ellátó intézményeinknek továbbra is működniük kell, ha nem is változatlan formában.

A Hegyvidék amellett, hogy az egyik legjobb módú kerület, abból a szempontból is különleges, hogy itt élnek a legtovább a magyar emberek az országban, arányaiban tehát itt él a legtöbb nyugdíjas, több mint 15 ezren vannak. Közülük sokan szorulnak házi segítségnyújtásra, amit továbbra is biztosítunk. Téli rezsitámogatást is bevezetünk a rászorultaknak, és az önkormányzati lakások bérleti díjait is egy időre befagyasztottuk. A nyugdíjasklubok is nyitva lesznek, csak az egyiket, egy néhány száz embert kiszolgáló klubunkat zárjuk be néhány hónapra.

Az átmeneti intézménybezárásokat legelsőként közlő polgármesterek között ön is ott van, Budapesten elsőként jelentett be kerületi megszorításokat. Mennyivel rosszabb a XII. kerület helyzete, mint a hasonlóan tehetős szomszédváré, a II. kerületé, ahol nem hallottunk még ilyesmiről?

A II. kerület abban a véletlen adta szerencsés helyzetben van, hogy két évvel ezelőtt  pár hónappal később kötötték meg – a közbeszerzést követően – az energiaszolgáltatókkal a szerződéseket, így az alacsony árú energiahordozókat nem idén december végéig, hanem jövő év áprilisáig kapják. A szolgáltatók megpróbáltak kilépni a szerződésből, de a kerület nem hagyta magát. Ügyesek voltak.

Ha már szóba került, hogy ne másnak mondjuk meg, mit tegyen: a Magyar Önkormányzatok Szövetsége szerint szükség lenne arra, hogy a kormányzat még a fűtési időszak előtt összehívjon egy úgynevezett Nemzeti Energiacsúcsot, ahol az energiaszolgáltatók, az állam, illetve a tudomány képviselői, valamint az önkormányzatok közösen vitathatnák meg a teendőket. Egy ilyen javaslat már közelebb áll önhöz?

Nem akarom elütni az érdemi válaszadást azzal a Parkinson-idézettel, hogy miként kellene felállítani egy bizottságot a bizottságok működésének vizsgálatára, mert minden párbeszéd jó, tanulhatunk egymástól, de ez nem mentesít a saját felelősségünk alól.

Ön szerint a kormánynak van felelőssége az önkormányzatok működőképességének fenntartásában?

Magyarország kormányának felelőssége egész Magyarországra kiterjed, közvetlenül vagy közvetve, de természetesen az önkormányzatok esetében is van felelőssége. Mi azt tesszük, amire nekünk van jogkörünk: kijelöltük azt a kört, amit a brutális, tizenkétszeres árak mellett is működtetnünk kell. Emellett minden intézményt végignéztünk, és „energetikai házirendet” vezettünk be. Ez olyan részletszabályokat tartalmaz, mint hogy mikor lehet felkapcsolni a fűtést, mikor kell lekapcsolni, a hétvégén hogyan kell takarékoskodni, hogyan szellőztessenek; emellett olyan praktikus tanácsok is szerepelnek ebben, hogy például a fűtőtesteket a bútorok ne takarják el. A tíz óvodában és négy bölcsődében összesen 53 ezer légköbmétert fűtünk, minden intézménynél lesz felelőse annak, hogy ki mennyit fogyaszt.

Az önkormányzat számukra előírt valamilyen megtakarítási kvótát?

Nem írtunk elő ilyent, de láttuk, hogy a kormány az állami szférának szigorú, 25 százalékos magtakarítást határozott meg. Nem tudjuk, hogy esetünkben lehet-e ennyit spórolni, azt azonban előírtuk, hogy folyamatosan mérjék az energiafogyasztást, érzékeljék, és tudják, mert ez önmagában is takarékosságra késztet. A nagyfogyasztó kulturális, sportintézményeknél, illetve a polgármesteri hivatal egyes helyiségeinél is komoly spórolás jön, hosszabb „szénszünetekre” készülünk.

Ez azt is jelenti, hogy a hivatal munkatársai a munkaidejük egy részét home office-ban tölthetik?

Pontosan ezt jelenti. Az öt munkanapból hármat töltenek majd bent, azt sem az eddig megszokott hőfokú fűtés mellett. Ha a jegyző úgy dönt, akár már novembertől, decembertől.

Említette, hogy az önkormányzat nem mehet csődbe. A probléma gyökere nem az, hogy nincs áram a vezetékben, nincs a csőben gáz, hanem az, hogy ki fogja például a XII. kerületi önkormányzat számláit kifizetni január elseje után.

Az önkormányzat.

Miből?

A feladat az, hogy kevesebbet fogyasszunk, a legnagyobb fogyasztást jelentő téli időszakban ezért állítjuk le két-három hónapra a kulturális és sportlétesítményeinket. A zárás alól a Kulturális Szalon, illetve a Lóvasút azért kivétel, mert esetükben nagyon hatékony hőszivattyús fűtőberendezések működnek. A programokat vagy ezekbe hozzuk át, vagy elhalasztjuk őket. Létrehoztunk két pénzügyi alapot. Az egyik az energia-veszélyhelyzeti működési alap, ide érkezik a befolyó kommunális adó nem tervezett többlete, illetve az ingatlaneladásokból származó többletösszegek. Ezeket csak a megnövekedett rezsire lehet fordítani. A másik az energia-veszélyhelyzeti fejlesztési alap. Ide kerülnek azok a bevételek, amik a most eladásra meghirdetett lakásokból, telkekből folynak majd be.

Jól értem, hogy az önkormányzati vagyon kiárusítására kerül sor?

Az önkormányzati vagyon eladásából származó bevételeket nem a napi működésre használjuk el, hanem az önkormányzati vagyonba forgatjuk be, ami praktikusan hőszivattyút, napelemeket, hőszigetelést jelent. Ilyen korszerűsítés lesz a januári bezárás idején például a Városmajori uszodánk esetében. A MOM Sportközpont esete azért is érdekes, mert ez az intézményünk „békeidőben” eltartotta magát, most azért kell mégis bezárnunk, mert az energiaszámlája 1,4 milliárddal növekszik meg.

A működésüket felfüggesztő intézmények munkavállalóival mi lesz? Elbocsátás, fizetés nélküli szabadságolások… Miben gondolkodnak?

Ez az egyik legnehezebb kérdés. Egyelőre annyit mondhatok: számítunk rájuk, keressük számukra az értelmes feladatot. Egy bezárt intézményben is van munka, a Covid-időszak lezárási idejéből származó példák pedig azt is megmutatták, hogy a sport- és kulturális intézményeknél dolgozók hogyan vehetnek részt az idős emberek ellátásában. Ehhez hasonló megoldásokat igyekszünk most is kitalálni.

A teljes bérüket is megkapják?

Nagyon remélem, hogy ki tudunk alakítani egy ilyen rendet.

Felmérik a barnakőszénigényeket – legalábbis erről értesítették a lakosságot. Nem anakronizmus a vizsgálat? Vannak még, akik a XII. kerületben szénnel fűtenek? 

A kormány kérte ezt a felmérést az önkormányzatoktól, ezért került ki ez a hirdetmény a mi honlapunkra is. Annak megvizsgálása állhat a háttérben, hogy érdemes-e a szénbányákat esetleg újra megnyitni. A kérdés amúgy jogos. 

Mit mutatnak az eddigi kerületi adatok?

Egyelőre még nem tudni a helyi igényeket, én azt láttam, hogy a Praktikerben a vaskályhák elfogytak.

Az erdőrészekkel tarkított kerületben életszerűbb, hogy a nem kellően tájékozott polgárok a fafűtést az erdők „kitakarításával” oldják meg. Nem tart ilyen pusztítástól?

Ettől nem tartok. Hallottam ugyan olyasmiről, hogy egy komoly polgári egzisztenciával rendelkező úr a reggeli futásai során nagyobb rönkökkel tért vissza a kocsijához, és telerakta velük a csomagtartót, mert ezzel fűtötte a kandallóját, az eset azonban még jóval az energiakrízis előtt történt. Szociális alapon egyébként tudunk tűzifát adni, itt ismerjük az igényeket, amelyek eddig nem voltak túl nagyok, de várhatóan mostantól többen kérik majd. Inkább az a probléma, hogy nagyobb építkezések alkalmával pusztítanak el indokolatlanul őshonos fákat. Ilyenkor erőteljesen bírságolunk, mert az eredeti állapot visszaállítására kötelezni őket negyven-ötven éves kivágott fák esetében elég nehéz.

A Böszörményi úti ingatlan – ahol korábban egy bontásra ítélt épület állt, amelynek egy része a bontáskor leomlott – már üresen áll. Mi a terv vele? Változott a koncepció a válság hatására?

Az egészre egy lakóépület-komplexumot terveztünk, alul kétszintes mélygarázzsal, melynek a kapacitása kétszer akkora, mint azt a lakások száma indokolná. Ettől a környéken lakók parkolási gondjainak enyhülését várjuk. A földszinten üzleteket, orvosi rendelőt, vendéglőt tervezünk, az emeleteken pedig lakások lesznek. Ez egy többmilliárdos kerületi projekt. A fennálló viharos gazdasági helyzetre tekintettel most a testület úgy döntött, hogy lehúzzuk a vitorlákat, és megállunk a fejlesztéssel, ugyanis három bizonytalansági elemet is látunk.

Az első, hogy az elmúlt fél évben követhetetlenül elszabadultak az építőipari árak. Nem ritka, hogy a beszállítók egy napra érvényes árakat adnak. Így nehéz egy kétéves beruházást tervezni. A második a pénzügyi mutatóink megváltozása. Amikor elindítottuk a projektet, még fél százalék volt az alapkamat, most tizenegy és fél. Az eredetileg számolt két-három éves hitelezési időszak 400 millió forint kamatterhet jelentett, ez most 4,5 milliárd lenne. Harmadik: ezen a környéken a lakóingatlanoknál nem ritka a 2 millió forintos négyzetméterár. Nehezen kalkulálható, hogyan alakul a fizetőképes kereslet a néhány év múlva értékesítendő lakásainkra.

Addig mi lesz a területen?

Jó időben vagyunk, mert már lebontottuk az épületet, de még éppen nem kezdtük el a mélygarázs helyének kiásását. Elsimítjuk a felületet és parkolót, valamint közösségi kertet alakítunk ki rajta. Abból a szempontból is szerencsés a helyzet, hogy nincs a projekten hitel, „nem kér enni”.

Nemcsak szerethető, de eddig megtérülő esemény is volt a karácsonyi vásár. A XII. kerületben idén megtartják?

Ma még úgy tervezzük, hogy megtartjuk a karácsonyi vásárt, nem akarjuk a kerületiek örömét elrontani, ugyanakkor egy kicsit más lesz, mint korábban. Újrahasznosítás, energiahatékonyság, klímatudatosság. Mi ezeket a fogalmakat visszük be idén a karácsonyi készülődésbe. Próbáljuk tehát itt is a fenntarthatóságot a középpontba állítani, aminek az uszadékfából készített karácsonyfa lesz a szimbóluma. Bár most a megszokásainkon több ponton is változtatni kell, ami számos kellemetlenséget okoz, mégis azt gondolom, ha néhány év múlva visszatekintünk, és azt mondhatjuk, hogy itt, Kelet-Közép-Európában a szomszédban lezajló háborút ennyivel átvészeltük, akkor nagyon boldogok leszünk.

(Borítókép: Pokorni Zoltán. Fotó: Karip Tímea / Index)