A héten érkezett az Alkotmánybíróságra Varga Mihály állásfoglalása, amelyben az elmúlt hónapok egyik legvitatottabb jogszabályát, az új katatörvényt támadó alkotmányjogi panaszról fejtette ki véleményét. A pénzügyminiszter szerint a törvény felülvizsgálata formailag és tartalmilag is az Alkotmánybíróságot érintő, az Alaptörvény szerinti hatáskör-korlátozás alá esik, ezért az indítvány visszautasításának van helye.
Mint arról beszámoltunk, augusztus 2-án egy egyéni ügyvéd, aki egyébként nem járult hozzá személyes adatainak nyilvánosságra hozatalához, megtámadta a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvényt, mert az elfogadását nem előzte meg társadalmi egyeztetés vagy hatásvizsgálat, a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt, a szabályozás pedig szerinte súlyosan sérti az emberi méltósághoz való jogot és az érintett vállalkozások alapjogát. Az indítványt augusztus 17-én szignálták ki előadó alkotmánybíróra.
Időközben több alkotmányjogi panasz mellett befutott az ellenzéki országgyűlési képviselők utólagos normakontrollra irányuló indítványa is, amely szeptember 26-án került előadó alkotmánybíróhoz.
Varga Mihály az Alkotmánybíróság elnökéhez címzett levelében már az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát is megtámadta, mert szerinte az indítvány nem alapjogot rögzít, hanem az alapjogok egymáshoz való viszonyára, annak alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik.
Az Alaptörvény negyedik módosítása 2013 nyarán iktatta be az alkotmánybírósági törvénybe az amicus curiae (a bíróság barátja) elnevezésű jogintézményt. A törvény szerint ennek lényege: ha a jogszabály megalkotója, illetve a törvény kezdeményezője – figyelemmel arra is, hogy az ügy a személyek széles körét érinti-e – az üggyel kapcsolatos álláspontjáról az Alkotmánybíróságot tájékoztatni kívánja, véleményét az érintett indítvány közzétételétől számított 30 napon belül – soron kívüli eljárás esetén 15, illetve az Alaptörvény 6. cikk (8) bekezdése szerinti eljárásban öt napon belül – megküldi az Alkotmánybíróságnak. Az amicus curiae intézményével az elmúlt években legtöbbször Varga Judit igazságügyi miniszter élt.
A pénzügyminiszter beadványában az Alkotmánybíróság kompetenciáját is megkérdőjelezte, utalva az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésére, amelynek értelmében
az Alkotmánybíróság mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül.
Miután a politikus szerint a támadott jogszabály a pénzügyi tárgyú törvények körébe tartozik, és a felsorolt jogokat (az élethez és az emberi méltósághoz, a személyes adatok védelméhez, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat) nem sérti,
a központi adónemnek minősülő kisadózó vállalkozók tételes adójának felülvizsgálata formailag és tartalmilag is az Alkotmánybíróságot érintő, az Alaptörvény szerinti hatáskör-korlátozás alá esik, ezért az indítvány visszautasításának van helye.
Ami a tartalmi kérdéseket illeti, a pénzügyminiszter emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint senkinek nincs alanyi joga arra, hogy adókedvezmény alanya legyen. Mint kifejtette, a régi kata szerinti adózást választók bevételi keretösszegének hatmillió forintról 12 millió forintra növelésével (2017. január 1.), illetve az alanyi adómentesség nyolcmillió forintról 12 millió forintra emelésével (2019. január 1.) kiszélesedett a régi kata választására jogosultak köre, amely egyre magasabb jövedelmű „vállalkozók” előtt nyitotta meg a kedvezményes rezsimet, így a régi katát már a jelentősebb bevételt eredményező tevékenységek esetén is alkalmazni lehetett.
Mint beadványában írta, a kata mértéke az adónem 2013-as bevezetése óta változatlan, így a bérek és a minimálbér emelkedésével ez az adómérték egyre kedvezőbbé vált a normál munkaviszonyban kifizetett munkabér terheihez képest, amely
a munkavégzésre irányuló jogviszonyok visszaélésszerű átalakítását, a bújtatott foglalkoztatás elterjedését eredményezte.
Jól szemlélteti ezt – folytatta –, hogy 2020-ra már az összes katás 39,2 százalékát tették ki a korábban alkalmazásban állók, és a romló tendenciát is jól jelzi, hogy a 2019-ben vagy 2020-ban a katára áttérőknél ez az arány már ötven százalék feletti volt. Mindez oda vezetett, hogy a szabályok kijátszásával, az adóoptimalizálás érdekében egyre többen választották a régi kata szerinti foglalkoztatást, amely a munkavégzésre irányuló jogviszonyukat alapjaiban változtatta meg, ugyanis ez a foglalkoztatási forma a munkajogi garanciarendszert mellőzi, amely a munkavédelmi szint csökkenését jelentette.
A 2021-ben bevezetett szigorítások (például a hárommillió forintot meghaladó, ugyanazon kifizetőtől származó bevételre negyvenszázalékos mértékű kifizetői adó bevezetése) következtében a bújtatott foglalkoztatás megnehezült ugyan, de a tételes adó továbbra is alacsony mértéke mellett a jelenség továbbra sem szűnt meg.
Varga Mihály leszögezte, hogy
a törvény szerinti tételes adó felett eljárt az idő, rendkívül alacsony mértéke miatt rombolta az adómorált,
emellett jelentős költségvetési áldozattal járt, valamint káros hatást gyakorolt a nyugdíjrendszerre is, ugyanakkor vitathatatlan, hogy az eredetileg is megcélzott körben hozzá tudott járulni a gazdaság kifehérítéséhez.
Mivel a régi kata módosítása szerinte nem vagy csak több év működés után hozta volna az elvárt eredményeket, ezért célszerű volt a megszüntetése, és a régi kata alatt adózó, legkisebb gazdasági teljesítményű, saját termékeikkel, szolgáltatásaikkal közvetlenül a lakosságot kiszolgáló vállalkozók adózására a régi kata előnyeit megőrizve egy új, egyszerűsített adózási módot kialakítani.
A pénzügyminiszter kitért az új törvényből kiszorultakra is, akik többségében az általános szabályok szerint válnak adó- és járulékfizetésre kötelezetté. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy a közteherviseléshez arányosan járulnak hozzá, másrészt pedig azt, hogy legalább a minimálbér után teljesítik a járulékfizetési kötelezettségüket.
Varga Mihály szerint a törvény megalkotása jogszerűen történt. A szabályozás átalakítása érdekében a Pénzügyminisztérium számos konzultációt folytatott szakmai kamarák, könyvelők, adótanácsadók képviselőivel. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képviselőin kívül egyeztetések zajlottak több érintett szakma, például a futárcégek és a színházak képviselőivel is.
E megbeszéléseken és az azokat előkészítő munka során az átalakítás irányára, tartalmára vonatkozóan számos alternatíva merült fel, több változat vizsgálata volt napirenden mind a kata alkalmazhatóságának feltételei, mind pedig a közteher mértéke tekintetében. Az elképzelések, javaslatok folyamatosan alakultak, a végső döntést a kormány, illetve a kormány előterjesztése nyomán az Országgyűlés hozta meg.
Abban a nem várt esetben, ha az Alkotmánybíróság megállapítja az egész törvény vagy a hatálybalépésre vonatkozó rendelkezések Alaptörvény-ellenességét, és megsemmisíti azokat, úgy a régi kata hatálya fennmaradna, feléledne. Ennek következtében a kisadózók által megtett, új katába történő bejelentkezésre vonatkozó nyilatkozatok és az átalányadózásra történő áttérést kezdeményező nyilatkozatok jogalap hiányában érvénytelenek, ugyanakkor az egyéni vállalkozóként megtett, T1041-es adatlap szerinti biztosítotti bejelentkezések, illetve a régi kata kapcsán tett zárónyilatkozatok hatályosak lennének, továbbá a kialakult helyzet pótlólagos jogalkotás nélkül reparálhatatlan lenne, és súlyos érdeksérelmet eredményezne
– hangsúlyozta végül a pénzügyminiszter.
(Borítókép: Varga Mihály 2022. szeptember 16-án. Fotó: Mészáros János / MTI)