A múzeumban már 2011 óta tudhattak arról, hogy megdézsmálták az ezüstérmeleletet, mégsem indult vizsgálat. 2015-ben egy kutató is dolgozott az érmékkel, de nem szólt senkinek, hogy a lelet egy része eltűnt.
Az 53 éve megtalált kincset valószínűleg az 1526-os mohácsi csata előtt áshatták el. A leletet Kiss Attila régész tárta fel. Az erről készült, 1970-ben publikált írása szerint az ezüstlelet két korsóba rejtve került elő.
A vörös korsóban talált leletről akkor azt írta: tisztított állapotban 10,28 kg súlyú, 19.488 darab ezüstdénár volt. Míg a szürke korsóban találtakat így dokumentálta: 13,62 kg súlyú és 25.997 darab ezüstdénár.
A felbecsülhetetlen értékű leletek ezután több mint ötven évig a pécsi múzeumban voltak. 2015 előtt nem sokkal Nagy Balázs régész-numizmatikus egy kutatásához kérte kölcsön a mohácsi éremleleteket. Utóbb így írt az érmékről:
az 1. számú éremkincs 53,6 százaléka, míg a 2. számú 12,6 százaléka hiányzik 1969-es megtalálása óta. A publikációban érdemesnek tartotta megemlíteni, hogy
az éremanyag revíziójára 2011-ben került sor, ennek kapcsán megállapításra került, hogy az 1. számú pénzlelet 9038 ezüstdénárt, míg a II. számú 22.735 dénárt tartalmaz.
Ezek után a Szabad Európa kérdéseket küldött az eltűnt érmékkel kapcsolatban a Janus Pannonius Múzeum igazgatójának. Kurta válaszában Bertók Gábor azt írta, hogy az ügyben vizsgálatot indított, amint az lezárul, értesítést küldenek annak eredményéről.
A Szabad Európa forrásai szerint általában a múzeumoknak sem emberük, sem helyük nincs arra, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott leleteket normális körülmények között tárolják és leltárba vegyék. Ez pedig remek lehetőséget ad az esetleges visszaélésekre.