Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke tizenöt pontban fogalmazta meg a képviselőknek – meg másoknak –, képviselőkről szóló üzenetét, amelyet közösségi oldalán tett közzé.

Magyarország (összekuszált, meggyalázott) parlamentáris rendszer

– kezdi a posztját a politikus. 

„Az országos közügyek intézése elsősorban a Parlament, a kormány és intézményei hatáskörébe tartoznak. Hogy mi országos közügy, az vita tárgya lehet. Hogy a Kötcse kezdő csapatában ki legyen a balszélső, az valószínűleg nem országos ügy. Hogy szót emeljünk-e B-35672 mellékút javításáért a Parlamentben (nem tudom, van-e ilyen út), az vitatható felvetés. Ezekkel szemben az oktatás, az egészség, a lakhatás, a bér és nyugdíj, valamint az adó például biztosan nemzeti ügy” – írja Gyurcsány Ferenc, aki szerint minden valamirevaló, gondolkodó ember ezt hangoztatja évszázadok óta.

„Szerintem igazuk van” – szögezi le.

Azt kérni a nemzet megválasztott képviselőitől, hogy ne foglalkozzanak közügyekkel, ne szólaljanak fel, ne tüntessenek, ne szervezzenek tanácskozást, az antiparlamentáris, antipolitikai populizmus. Valójában hülyeség

– tette hozzá a DK elnöke. Szerinte a „hiteles tüntetés a tiszták akciója”.

„Gondolom, szigorúbb szabályok kellenek szerintük. Párttagok tüntetésre csak megkülönböztető csillaggal mehessek. Pártvezetők, képviselők más méretűvel. Nemzetet nem egyesítünk – szerintük. A párt mocskos, ők tiszták. A gyülekezés nem közös állampolgári jog. Ha sok eszme támogat bennünket, az szégyen – szerintük. A végén még győznek. Mi vesztes tiszták akarunk lenni! Tiszták csak mi vagyunk – hirdetik. Éljen a tiszták forradalma – lesz meg szigorúbb szabály is. A pártemberek, a képviselők piszkosak és piszkítják a tiszta civil ügyet” – írja Gyurcsány Ferenc. 

A politikus szerint az utcaseprő akkor is seperjen, ha van néhány olyan jóérzésű ember, aki rendben tartja a háza előtt a járdát, az orvos pedig akkor is gyógyítson, „ha a szomszéd Rozi néni teljesen biztos abban, hogy a szemhályogot Neogranormonnal kell gyógyítani”. 

Bárki mondhatja azt, hogy ő nem akar politikust látni a tüntetéseken. Van szórakozóhely, ahova látszatra cigányembert se engednek be. A fent említett ügyek az oktatástól az adóig nemcsak a maiak, hanem nemzet távlatos ügyei is. Aki ebből a küzdelemből kizárja a nemzet megválasztott politikusait, az ezzel csökkenti a lehetőséget, hogy a haza ne vívja meg sikeresen küzdelmét. A képviselőknek el kell végezni munkájukat. Akkor is, ha ez valakinek tetszik, akkor is, ha valakinek nem

– vélekedett, hozzátéve, hogy a nép megválasztott képviselői legyenek ott mindenhol, mert „több felhatalmazásuk van a nemzet ügyének képviseletére, mint majdnem bárkinek”. Gyurcsány Ferenc a kritikusainak is üzent: „Tudom, vannak idegesítő politikusok. Sokak szemében én is az vagyok. Tudom, vannak idegesítő pártok. Tudom, sokak szemében a DK is az. Csináljanak jobbat!”

Megmondó médiacukik szellemesnek tűnő szövegeket szoktak írni, hogy hova menjenek, ne menjenek a képviselők, mire alkalmasak, meg nem, ők már egyébként is régen megmondták, egyébként is bunkó minden politikus, csak a pénzért, egymás zsebében, régen lezsírozták, egyik miatt van a másik és fordítva, menjenek a rákba

– írja a „parlamentarizmus maradékát leromboló” magamutogatókról. 

Túl a reggeli munkakezdésen. Lassan összeállt a brigád. Ki-ki teszi a dolgát. Felbuzdulva a reggeli feles (na jó, kettő feles) bátorságától, az egyik fiatal kőműves odafüttyent a szemközti járdán iparkodó csinos nőnek. De ez csak a látszat. Nem a nőnek füttyentett. Tudja, semmi esélye nem lenne. A malterhordó sihedernek akarja mutatni, hogy ő mekkora csávó. Egyébként 172 centiméter, de a fogával tudja lepattintani a borsodi világos kupakját. És akkor köp. Messzire. Messzebbre, mit ti. És talán örökre itt maradnak velünk

– zárja a posztot a politikus.