A tinédzserek átlagosan napi kilenc órát töltenek a világhálón, idei adatok szerint már az ötévesnél fiatalabb gyerekek is ébren töltött idejük 25 százalékában használnak kütyüket. Klausz Melinda közösségimédia-szakértő az Indexnek azt mondta: egyre több időt vannak jelen az online térben, amit a szülőnek észszerűen kell kezelnie, tiltania nem érdemes.
Melyik korosztály van legtöbbet az interneten, és pontosan mennyit?
Egy átlagos tinédzser naponta kilenc órát van online, egy átlagos felnőtt pedig hat óra 45 percet, ha ezt összevetjük, akkor nem is annyira internetfüggők a mai gyerekek, a Covid-időszak 10-15 percet rakott rá generációnként erre. Itt tudják tartani társaikkal a szociális kapcsolatot. Alapvetően itt éljük a mindennapjainkat, a pedagógusoknak is meg kellett tanulniuk kezelni ezeket a felületeket, hiszen az oktatás itt zajlott a korlátozások idején, sok iskola azóta is itt küldi a feladatokat, de a felnőttek többsége is számítógépen keresztül végzi a munkáját. Nem lehet már kikerülni, tudni kell kezelni ezeket a felületeket, és a gyerekek számára meg kell tanítani az internetbiztonságot.
A túl sok képernyő előtt töltött idő milyen káros hatással van rájuk?
A képernyőkből áradó kék fény éberséget okoz, a FOMO-hatás (Fear off Missing out, azaz a lemaradástól való félelem) miatt állandóan visszatér, míg a felületen állandóan dopaminlöketet kap a szervezet. Az elalvás előtti kütyühasználat is ezt stimulálja, ezért nem lesz olyan jó minőségű az alvás. Emiatt nappal fáradtabbak, ennek következtében romolhat az iskolai teljesítményük. Az, hogy több időt töltenek a képernyő előtt, a szemüknek sem tesz jót, jóval kevesebbet mozognak, mint a személyes térben szocializálódott gyerekek, ami túlsúlyhoz is vezethet. De nem szabad letiltani őket erről, mivel akkor kimaradnának a közösségből, aminek színtere már nagyobb arányban ez a felület.
Mit lehet tenni, hogy kontrolláljuk az interneten töltött idejüket? Milyen módszerek vannak erre?
Erre való a digitális detox, ami nem feltétlenül teljes elvonulást jelent a közösségi médiától, hanem hogy okosabban használjuk, kicsit eltávolodunk az online felületektől.
Fontos, hogy minden, ami megvonás, az ugyanolyan stresszel jár, a függőségi tényezők miatt megvonási tüneteket élnek át. Az első 24 óra ezért nagyon megterhelő lehet százszázalékos megvonás esetén.
Olyan időtöltésekkel érdemes helyettesíteni az internethasználatot, a mindennapjainkba tudatosan beépíteni, amit direkt ennek a pótlására találunk ki, mondjuk kirándulással, személyes találkozókkal. Ezenfelül pedig egy-egy játékos challenge, kihívás is segítheti a technológiától való távolmaradást, amiben akár az egész család vagy az osztályközösség is részt vehet.
Korcsoportonként mennyi időnként és mennyi internetszünetet célszerű beiktatni?
A mai gyerekeknek már nem percben vagy órában lehet megmondani, hogy mikor hagyják abba a videójátékot. Nem működik már az, hogy harminc perc múlva kész az ebéd, jönnie kell, ugyanis már teljesen más a szocializációjuk, és a játékok is teljesen máshogyan vannak felépítve, tudatosan több szinten marasztalva a felhasználókat. Ezek a játékok, algoritmusok úgy vannak felépítve, hogy több szinten is kötik a gyereket a tartalomhoz. Inkább azt kell megbeszélni vele, hogy hány XP vagy szintugrás után kell abbahagynia, amit le lehet fordítani percekre, ha megkérdezzük tőle, hogy fél óra az hány pontot vagy hány szintet jelent. A szülő jobban tudja kezelni ezt, ha megtanulja a digitális nyelvüket.
Hogyan lehet elkerülni, hogy internetfüggőség alakuljon ki náluk?
Teljesen a kezdetektől oda kell figyelni, hiszen már a kisbabák is nézik, hogy hogyan használja az internetet a szülő. Ha a felnőtt folyamatosan a tabletet, az okostelefont nyomkodja, a gyereknek is nagyobb érdeklődése lesz, hiszen utánzással tanul. Ha a szülőnek több, a való világban végzett tevékenysége van, például kirándulnak, társasoznak, közösen főznek, olvasnak, akkor a gyermek is függetlenebb lesz az online tértől. Amikor az osztályközösségbe kerül, a kortársak nyomják az internet felé, ekkor megnő a szülő-gyerek közötti bizalmi kapocs jelentősége, hogy mennyit tudnak beszélgetni arról, milyen veszélyek vannak, mit látott a gyermek.
Hány éves kortól és hogyan tudja kontrollálni a szülő a gyerek internetes tevékenységét?
Átlagosan 10-11 évesen már fönt vannak Facebookon, TikTokon, YouTube-on mint mesefogyasztók, amin keresztül akár káromkodós rajzfilmek irányába is el tudnak jutni. A gyerek viselkedésén minden korban látszik, ha valami nemkívánatos dologgal találkozott, romlik a tanulmányi teljesítménye, szorong, rosszul alszik, a kisgyermek elsírja magát.
Minden kódot fel tudnak törni, tehát ez nem jelent megoldást, csak a kommunikáció. Ha tiltva van minden, akkor nem fogja elmondani, ha valami bántás éri, ha látott valami negatív dolgot.
Tinédzserkorban már több titok van, a serdülő igyekezik kialakítani a magánszféráját, de neveltetéséből adódóan addigra megtanulhatja, hogy mire kell vigyázni a felületen eltöltött idő során.
Mivel töltik a tinédzserek a legtöbb időt online?
YouTube, Instagram, TikTok, Snapchet a népszerűségi sorrend a tinik körében, sokat chatelnek, sok időt töltenek online játékokkal, szórakoztató videókat néznek, influenszereket követnek, fotókat és felvételeket osztanak meg egymásról, közösen végzett tevékenységükről. Vannak egyre népszerűbb alkalmazások, amik önmagukban nem veszélyesek, csak ahogy használjuk, például a Poparazzi vagy a BeReal. Az utóbbi teljes első és hátsó kamerás képeket készít, amit feltölt közösségimédia-felületére. A tinik sokszor csak az első kamerára figyelnek, miközben a hátsó kamera a teljes környezetüket lefotózza. Ez veszélyes lehet adatvédelmi szempontból, mivel a nyilvánosság elé tárja az életterüket. A Poparazzi pedig arról szól, hogy az ismerőseink készítenek fotókat, videókat rólunk, amelyek jóváhagyás után posztolásra kerülnek. Egy előnytelen fényszögben, helyzetben készült kép vagy videó az adott pillanatban viccesnek tűnhet, de később kínos lehet, de ekkorra már a nyilvánosság elé került.
Milyen típusú influenszereket követnek, mi alapján választják ki a kedvenceiket?
Egyéni érdeklődéstől függően változik, van, aki a gaming – a videójátékokat kommentelők – irányába, van, aki kihívásokat végrehajtó vagy szórakoztató tartalmakat bemutató influenszerek felé fordul. Inkább ezeket a lelazító, közösségi élményt adó tartalmakat fogyasztják a tinik. Nem csupán a korosztály, hanem a tartalom határozza meg, hogy kit követnek. Van egy idősebb könyvtáros, Varga András, aki TikTok-on mutat be könyveket, és az ő videóit is sokan nézik. A véleményvezérek népszerűek inkább, az érték már teljesen mást jelent nekik, nem azt, hogy mit tett le az asztalra, hanem hogy mennyire tartják szórakoztatónak, mennyi like-ot kapott. Emiatt is alakult ki a like-függősség, sokan a like-ok, a kommentek számához viszonyítják az értéküket, így fordul elő, hogy a tinik egyre többet megmutatnak magukból, kihívóbb pózokban. Az, hogy ennyire függenek a külsejüket érintő visszacsatolástól, akár testképzavarhoz is vezethet.
Az állandó közösségimédia-jelenlét mennyire torzítja a világlátásukat?
Ezeken a felületeken igyekszik mindenki a legjobb arcát mutatni, jó élményeket posztolni. A felületeken az érzelmek pedig ragadósak, de minden attól függ, hogy ki milyen tartalmat fogyaszt, és mit mutat meg neki az algoritmus. Például az ukrajnai háború kitörésekor sok gyerek depressziós lett, mert elkezdték nézni a háborús TikTok-videókat, ezért ehhez a témakörhöz hasonlókat mutatott nekik a felület. Emiatt fontos a tudatos figyelem, ha az egyik irányból/hangulatból érkező tartalmak túlcsordulnak, érdemes más irányban is nézelődnünk. Ha tudatosan olyanokra kattintunk, amik a másik oldat is bemutatják, teljesebb világképet és érzelmi palettát kaphatunk.
(Borítókép: Getty Images)