Boldog és tartalmas élete lehetett annak, akiről évekkel elmúlta után is mindenki a tisztelet és a szeretet hangján beszél. A napra pontosan 100 évvel ezelőtt született prof. dr. Schweitzer József főrabbi ezek közé tartozik. Egyszerre volt professzor, köztiszteletnek örvendő főrabbi, tanár úr, szeretett kolléga, tanítványainak tiszteletbeli apja, barátja, családi körben pedig Józsi.

Ahogy a Rumbach utcai zsinagógában mondta róla Kiss Henriett, az intézmény igazgatója:

A valósággal szembeni teljes alázat volt számára a legfontosabb.

Tanulni és tanítani

A Széchenyi-díjas tudóst, vallástörténészt, egyetemi tanárt, országos főrabbit 1947-ben avatták rabbivá. 1948–1981 között Pécsett volt főrabbi, eközben 1964-től az Országos Rabbiképző Intézetben óraadó tanárként is dolgozott. 1981-től négy éven át a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbija volt. Ezt követően nevezték ki egyetemi tanárként az Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának, ezt a tisztségét 1997-ig látta el. 1994 és 2000 között felekezete a neológ hitközségek országos főrabbijává választotta.

Ahogy korábban megfogalmazta, amikor arról kérdezték, mit jelent számára rabbinak lenni, azt válaszolta: gyerekként a nagyapja mellett nevelkedett. A veszprémi rabbit leggyakrabban a dolgozószobájában látta, ahol olvasott. Megkérdezte tőle, mit csinál, és a bölcs rabbi azt mondta: tanulok.

Számomra rabbinak lenni egyszerre tanulás, tanítás és segítés

– emlékezett vissza az archív felvételen prof. dr. Schweitzer József.

Hozzátette: ezek összessége a mindenkori rabbik szakrális tevékenysége.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke elmondta: eredetileg egy pécsi konferencián kellett volna jelen lennie, de a sors úgy akarta, hogy azt az eseményt egy másik időpontban tartják meg, így el tudott jönni az emlékülésre. A hét évvel ezelőtt elhunyt főrabbira emlékezve hozzátette, az előző rendszerben a vasfüggöny keleti oldalán egyedül Budapesten működött rabbiképzés. Egész Kelet-Európából, sőt, még Izraelből is érkeztek a hallgatók: 

prof. dr. Schweitzer József főrabbi munkájának is köszönhető, hogy jelenleg Kelet-Európa legtöbb országában a rabbik többsége tud magyarul.

Az unokák üde színfoltja

Biró Tamás, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektorhelyettese ezer szállal kötődik az egykori budapesti főrabbihoz. Családjának öt generációra visszamenőleg volt kapcsolódása prof. dr. Schweitzer Józsefhez. Biró Tamásnak tanára és családi barátja is volt egyszerre.

Számomra ő volt a neológia megtestesítője és a Józsi bácsi. Mindenkivel azonnal megtalálta a megfelelő hangot.

A neológia számára azt jelentette, hogy folyton két világ határán élt. Egyszerre képviselte a zsidó hagyományokat és a modern európai értékeket.

A három unoka, Schweitzer Péter, Schweitzer András és Schweitzer Marcell megidézték a nagyszülő szellemét. A főrabbit otthon nem lehetett papának, tatának vagy nagyapának hívni.

Ezt nem szerette, a nevén kellett szólítanunk, ezért otthon nekünk ő volt a Józsi, nagymamánk pedig Ági

– mondták.

Az egykori tanítványok közül Verő Tamás és Radnóti Zoltán főrabbi idézte meg azt az embert, aki számukra egyszerre volt tanár úr, kolléga, atyai jóbarát, rabbi, segítő támasz. 

(Borítókép: Prof. dr. Schweitzer József unokái – Péter, Marcell és András. Fotó: Karip Tímea / Index)