Egymást követik az oktatásügyi megmozdulások Magyarországon, a tüntetéseket civilek szervezik, de a Demokratikus Koalíció segítséget ajánlott. Van olyan ellenzéki politikus, aki arra kérte a DK-t, hogy tartsa tiszteletben a civil kezdeményezés tisztaságát, más álvitának tartja ezt a kérdést.
„Az Árnyékkormány a jövőben kész segíteni a tiltakozások megszervezésében, a DK országos szervezete lehetővé teszi, hogy ott legyünk mindenhol az országban, ahol a hatalom a tanárokat fenyegeti” – ajánlott segítséget a Demokratikus Koalíció október 7-én a diáktüntetések szervezéséhez.
Ander Balázs, a Jobbik egyik alelnöke erre reagálva leszögezte, hogy „a magyar pedagógustársadalmat feszítő nemzetstratégiai problémák megoldásához, és az áhított erkölcsi-anyagi megbecsülés eléréséhez nélkülözhetetlen a politikai akarat”, és azzal sincs semmi baj, ha a pártok kinyilvánítják szolidaritásukat, vagy ha a politikusok elmondják a segítő elképzeléseiket.
A jobbikos országgyűlési képviselő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy
piócaként rátelepedni, valamint kisajátítani a pedagógusok és a diákok pártfüggetlen tiltakozási hullámát, több, mint kontraproduktív. Csak a vak nem látja, hogy mindez egyes-egyedül a tudás- és értelmiségellenes, a nemzet napszámosait alattvalónak tartó hatalom érdekeit szolgálja, és a legnagyobb kárt maguknak az érintetteknek okozza. Nem csak DK-s tanárok, nem csupán DK-s tiltakozók vannak. Határozottan kérjük tehát a DK-t, hogy tartsa tiszteletben a civil kezdeményezés tisztaságát, és ne tegyen több szívességet Orbán Viktor propagandagépezetének, amelyik gőzerővel igyekszik lejáratni a jogos követeléseken alapuló tiltakozó mozgalom hitelességét.
Ander Balázs megjegyezte azt is, hogy áprilisban rajtuk, az ellenzéki összefogáson volt a sor, „most magunkat önző módon előre tolva, ne rontsuk a civilek esélyeit, hiszen ez a dolog nem rólunk, hanem az ő ügyükről szól”. A politikus hozzátette, hogy az oktatás valóban nemzeti alap, ne pedig a „pártpolitikai játszmák grundja” legyen.
Gyurcsány Ferenc másnapi Facebook-posztjában többek között így fogalmazott:
Azt kérni a nemzet megválasztott képviselőitől (akik a rendszer lényegéből fakadóan szinte kivétel nélkül pártpolitikusok), hogy ne foglalkozzanak közügyekkel, ne szólaljanak fel, ne tüntessenek, ne szervezzenek tanácskozást, az antiparlamentáris, antipolitikai populizmus. Valójában hülyeség. Ha úgy tetszik: rendszerellenesség. A parlamentáris demokráciával szemben.
A Demokratikus Koalíció elnöke arról is írt, hogy „gondolom, szigorúbb szabályok kellenek – szerintük. Párttagok tüntetésre csak megkülönböztető csillaggal mehessenek. Pártvezetők, képviselők, más méretűvel. Nemzetet nem egyesítünk – szerintük. A párt mocskos, ők tiszták. A gyülekezés nem közös állampolgári jog. Ha sok eszme támogat bennünket, az szégyen – szerintük. A végén még győznek. Mi vesztes tiszták akarunk lenni! Tiszták csak mi vagyunk – hirdetik. Éljen a tiszták forradalma – lesz még szigorúbb szabály is. A pártemberek, a képviselők piszkosak és piszkítják a tiszta civil ügyet.”
Gyurcsány Ferenc világossá tette, bárki mondhatja azt, hogy ő nem akar politikust látni a tüntetéseken, „van szórakozóhely, ahova látszatra cigányembert se engednek be. A fent említett ügyek az oktatástól az adóig nemcsak a maiak, hanem a nemzet távlatos ügyei is. Aki ebből a küzdelemből kizárja a nemzet megválasztott politikusait, az ezzel csökkenti a lehetőséget, hogy a haza sikeresen vívja meg küzdelmét.”
Be kell-e szállnia a diáktüntetések szervezésébe az ellenzéki pártoknak? – kérdeztük Kunhalmi Ágnest a DK felajánlásának apropóján. Az MSZP társelnöke lapunknak leszögezte:
A pártoknak akkor kell beszállnia ebbe, ha a diákok megkeresik őket. Ha a diákok meg tudtak szervezni egy negyvenezres tüntetést, akkor a szervezésnél nincs nagy szükség másokra.
A MSZP társelnöke jelezte, hogy pártjuk hagyományosan erős például a vidéki szervezésben, de ez is csak megkeresés alapján működhet.
Kunhalmi Ágnes a pártok teendőjéről elmondta, most elsősorban az a feladatuk, hogy a politika más területén, például a parlamenti műfaj kereteiben „hangosítsák fel” az oktatás problémáit. Az ellenzéki képviselő kitért arra is, „ugyanakkor nem lehet elvárni, hogy a pártok ne kommunikáljanak ebben a témában, vagy ne menjenek el a megmozdulásokra, hiszen politikai okok miatt rúgják ki a tanárokat”.
Végül elárulta azt is, hogy „sok párttagunk ment ki az unokákkal, gyerekekkel tüntetni, és meg is osztották a diákok felhívásait”, ő pedig olyan eszközökkel is próbálja felhívni az oktatásügyre a figyelmet, mint a tüntetések jelképének kiragasztása a képviselői irodájának ablakára.
Jámbor Andrást is megkérdeztük a DK tüntetésszervezési felajánlásáról, a Párbeszéd országgyűlési képviselője lapunknak kifejtette:
Szép gesztus volt a DK részéről a felajánlás, a tüntetés szervezői viszont nem éltek ezzel, ennél többet nem érdemes erről mondani. Ha egy pártnak vannak erőforrásai, és van egy olyan fontos társadalmi kezdeményezés, mint az oktatási rendszer jobbá tételéért, a pedagógusok fizetéséért zajló küzdelem, akkor jó, ha egy párt segítséget nyújt.
Az ellenzéki politikus szerint tipikus képviseleti munkáról van szó, részt vesznek a tüntetéseken, beszámolnak az eseményekről, próbálnak az adott üggyel mélyebben foglalkozni, valamint hivatalos személyeket „zargatni azzal, hogy csináljanak már valamit”. Jámbor András aláhúzta: így rá tudják irányítani a figyelmet a problémára, ezzel tudnak segíteni.
Kele Jánosnál, a Momentum elnökségi tagjánál is érdeklődtünk a Demokratikus Koalíció tüntetésszervezési felajánlásáról és az erre érkezett jobbikos reakcióról.
Alapvetően álvitának tartom ezt a kérdést, különösen akkor, ha két párt a nyilvánosság előtt vitatja meg
– fogalmazott Kele János, hozzátéve: a Momentum feladata most az, hogy „leleplezze a Fidesz hazugságait, és minél láthatóbbá tegye azokat az igazságtalanságokat, amiket a diákok, tanárok és szülők elszenvednek nap mint nap ebben az embertelen oktatási rendszerben”.
Kele János lapunknak arról is beszélt, hogy az Európai Unió mellett a hazai nyilvánosság az, ami képes még nyomást gyakorolni a kormányra. Ezért is van arra szükség, hogy a széles nyilvánosságot is elérni képes politikusok is közzétegyék például a tankerületi vezető plágiumgyanús ügyét, amiről az Index is beszámolt.
Az ellenzéki pártok szerepét illetően arra is felhívta a figyelmünket, hogy a diákok, a szülők és a tanárok képesek lehetnek megfelelő nyomást gyakorolni a kormányra. Az ellenzéki pártok ehhez tudnak segítséget nyújtani, de semmiképp sem telepedhetnek rá a tüntetésekre, „a Fidesz biztosan nem fogja képviselni a tanárok érdekeit, ez legkésőbb akkor derült ki gyakorlatilag önbevallásos módon, amikor Pintér Sándort tették meg a terület felelősévé”, oktatásügyben pedig nincs hova hátrálni, mert az ország jövője a tét.
A Momentum elnökségi tagja a megmozdulásoknál abban látja az újdonságot, hogy jelen tudásunk szerint létrejött egy olyan szövetség a szülők és a pedagógusok között, ami eddig nem volt, ez minőségi változás.
Az LMP véleményére is kíváncsiak voltunk, Ungár Péter társelnök a párt sajtóosztályához irányított minket, onnan viszont eddig nem kaptunk választ.
Azt a cikkünket, amelyben a DK tüntetésszervezéshez felajánlott segítségéről számoltunk be, ezzel a rövid kommentárral osztotta meg a Diákok a Tanárokért csoport, amivel rövidre is zárta a kérdést: „Köszi, ne! Megoldjuk mi diákok, tanárok és szülők közösen.”
(Borítókép: Kaszás Tamás/Index)