Még mindig hatalmas lelkesedés van a diákságban, akik a tanárokért indított megmozdulások mozgatórugójává, motorjává váltak – mondta az Index Kibeszélő című műsorában az ADOM Diákmozgalom elnöke.

Schermann Fruzsina kifejtette: több eszközük is van arra, hogy elérjék a céljaikat. Mindegyik mást szolgál: van a sztrájk és a polgári engedetlenség. Ezekkel az eszközökkel lehet kicsikarni a kormányzatból, hogy eleget tegyenek a követeléseiknek. Ugyanakkor a demonstrációk a belső közönségnek is szólnak, hogy a résztvevők lássák, nem egyedül állnak ki egy jó ügy mellett, hanem rengetegen. Schermann Fruzsina hozzátette: nagyjából hetvenezren vannak, akik megjelennek a tüntetéseken, ahol nyíltan ki tudnak állni az ügy mellett. A demonstrációk arra is szolgálnak, hogy az emberek lássák, milyen társadalmi bázis kell ahhoz, hogy ekkora tömeget meg tudjanak mozgatni.

Az ADOM Diákmozgalom elnöke szerint a közös tapasztalat az, ami megmozgatja most az embereket. Hosszú évek, illetve évtizedek élménye, hogy ignorálják a tanárokat és a diákokat, lekezelően beszélnek velük. Hangsúlyozta: most jutott el arra a pontra a tanárok kiállása, hogy nem azért küzdenek a magasabb fizetésért, mert a mostani megalázó, hanem azért, mert nem elég. „A hó végén egyszerűen elfogy ez a pénz” – jelentette ki a diákszervezeti vezető.

Schermann Fruzsina szerint a kölcseys tanárok kirúgása hatalmas fordulópont volt, amely rávilágított arra, hogy nem elméleti problémáról van szó, hanem arról, hogy emberek veszítik el az állásukat, és meg vannak fenyegetve. Ez pedig olyan fontos testközeli élmény, amelynek szerepe volt abban, hogy a diákok ekkora polgári öntudattal tudtak rá reagálni. „Most tanuljuk ezt az öntudatot, és szerintem az egész magyar társadalom tanulja, hogyan kell kiállnia magáért” – tette hozzá.

Az ADOM Diákmozgalom elnöke a saját tapasztalatairól is beszélt.

A saját nagypapám is azt hiszi, hogy fizetett aktivista vagyok, vagy hogy valaki mozgat a háttérből. Csak azért, mert más hírportálokból tájékozódunk

– mondta el Schermann Fruzsina.

Pankotai Lili felszólalásával kapcsolatban az ADOM Diákmozgalom elnöke úgy fogalmazott:

Nem véletlenül hívtuk. Számos olyan diák hangját tudta hallatni, akik hosszú évek óta szoronganak, dühösek, frusztráltak, és tehetetlennek érzik magukat. Amikor az ember azt érzi, hogy nincsenek nyílt viták, nem mondhatja el a véleményét, megszólják, ha elmondja, akkor gyülemlik a düh. És ez a düh lázadásban fog kitörni, ennek pedig igenis része az, hogy mi erőteljesen fejezzük ki magunkat, hogy mindenki meghallja, mert csak ekkor figyelnek ide. Számos beszéd hangzott el sokkal több tartalmi elemmel, sokkal több konkrétummal, sokkal több követeléssel, de ez az, ami bejárta a médiát. 

Schermann Fruzsina úgy véli, hogy jelenleg ambivalens a tanárok és a diákok viszonya a tankerületi vezetőkkel, akik szintén kiszolgáltatott helyzetben vannak, tudják, hogy mit várnak el tőlük, és azt kell tenniük. Nem gondolja, hogy közvetlen utasítás lett volna a kölcseys tanárok kirúgása, a diákszervezet szerint magánakció volt, ami után nagyon megijedtek, mert túlmentek egy határon. Azóta nem bocsátottak el tanárokat, a kirúgásra adott reakciók ugyanis eltántorították őket ettől.

Schermann Fruzsina arról is beszélt: korábban volt kapcsolatuk a kormányzat oktatási vezetőivel, érkeztek válaszok a javaslataikra, egy ideje azonban megfagyott a légkör. Ennek ellenére bízik abban, hogy egyszer tárgyalóasztalhoz ülnek.

Egy idő után muszáj lesz egyeztetni, különben nem lesz semmiféle érdemi változás. Amíg a sztrájkok és polgári engedetlenségek zajlanak, addig nekik is muszáj lesz azon gondolkodniuk, hogy hogyan tudnak minket megnyugtatni, hogy mi lesz az, amivel az igényeink ki lennének elégítve, és ehhez pedig majd az kell, hogy olyan javaslatot adjanak, amit egy oktatásügyi kerekasztalnál vagy egy sztrájktárgyaláson meg tudnánk beszélni

– fogalmazott az ADOM Diákmozgalom elnöke.

A Kibeszélőből kiderül, hogy

• mivel lennének elégedettek a megmozdulások szervezői;
• milyen változások szükségesek az oktatásban a diákok szerint;
• rövid távon látnak-e esélyt a diákmozgalom képviselői követeléseik megvalósulására.

(Borítókép: Schermann Fruzsina. Fotó: Ruzsovics Dorina / Index)