Hétezer kisállat alussza örök álmát Alsónémedi határában.
A simára csiszolt kövön, bal oldalon egy labda, vele szemben egy nagyon zöld műanyag nyuszi. A felirat szerint a gazdik örökké szeretni fogják Havert, és ígérik, találkoznak még. A tavaly elhunyt 9 éves francia buldog boldog kutya volt. Akinek sírt állítanak és látogatják is, azt a kutyust a gazdik rajongásig szerették, ennél többet egy kedvenc sem kívánhat.
Artúrnak és Ottikának pedig – akik közös sírban fekszenek – azt üzenik az egykori gazdik:
Mi nem váltunk el, csak ti előre mentetek.
Szép üzenetek ezek. Sokáig állunk csendben, egy időre a madarak is elnémulnak. Az ország egyetlen kisállat-temetőjében vagyunk Alsónémedi határában.
A temetőt Varga József alapította. Az egykori vállalkozó harminc éve külhonban járva látott egy ehhez hasonlót, pénze volt rá, területet talált, belevágott. Szerencséje volt, ma évekig tartana az engedélyek beszerzése. Néhány város látott fantáziát a kezdeményezésben, de amikor megtudták, milyen procedúrával jár, inkább letettek róla.
Az alapító maga is nagy állatbarát volt, kedvenc tacskója itt nyugszik, álmát a róla készített életnagyságú bronzszobor őrzi.
Azt nem lehet tudni, olvasta-e Stephen King Kedvencek temetőjét vagy látta-e a filmet, de az biztos, akit itt helyeznek nyugalomra, itt is marad.
Egy kivétel akadt
– mondja Csongrádi Viktor, a temető jelenlegi tulajdonosa.
Rottweilert temettek. A hatalmas termetű kutya szenvedését rövidítették meg az elaltatással. Az állatorvostól rögtön a temetőbe vitték a kutyát. Már a földet lapátolták a koporsóra, amikor a sírba eresztett láda teteje mozogni kezdett. Elnézhették az altató dózisát, a roti feléledt és kimászott. A derék négylábúban a szenvedést és a fájdalmat felülírta az élni akarás. A gazdik visszavitték az állatorvoshoz a kutyát, ahol megint elaltatták. Az újratemetést Viktor már nem várta meg, képtelen volt látni. Ha teheti, az élet pártján áll.
Csongrádi Viktornak három kutyája is van. Mindannyian az élők táborát gyarapítják. Két német juhász és egy, a házőrzést tőlük nagyon megtanult keverék, aki elszántan ostromolja belülről az üvegajtót, amikor meglát. Tisztelet az akarásért, nem is lépünk közelebb, a derék eb sikerélménye ma is megadatott.
A két német juhász, Turbó és Jenna már a nyugdíjas éveit éli. Kijönnek egy kicsit a simiért, aztán hamar visszakérik magukat a házba. Viktor egy időben még beengedte őket is a temetőbe egy kis sétára, de hamar meg is bánta, mert Jenna mindig megérezte a frissen földbe kerülteket és rohant, hogy kikaparja őket. Azóta a juhászkutyáknak tiltott terület a temető.
A rendezett kavicsos út két oldalán sorakozik a 19 parcella. Jelenleg összesen hétezer állatnak ad nyugalmat, még egyszer ennyinek van hely a kéthektáros területen. Tovább terjeszkedni nincs mód. Lenne ugyan a szomszédban egy terület, de arra olyanok licitálnak, akik nagyon nagyban játszanak. Viktor emiatt nem nyugtalan.
Harminc év alatt kerültek ide a hörcsögök, patkányok, sündisznók, nyulak, macskák, kutyák, lovak. A legidősebb itt alvó állat egy nyolcvanéves teknős, de Márkusz, az egykori cirkuszi oroszlán is ebben a temetőben fekszik.
Varga József 2009-ben hunyt el, emlékoszlopot állíttatott neki a fia, aki örökségként a kedvencek temetőjét is megkapta. Csinálta is egy ideig becsülettel, de egyre inkább teher volt a nyakán, más területen képzelte el jövőjét.
Csongrádi Viktor tíz évvel ezelőtt került a képbe, rögtön meglátta a temetőben a lehetőséget. A tárgyalások meglehetősen nehézkesek voltak. Az ár üzleti titok, megállapodtak, egyikük sem beszél róla.
Az új tulajdonos három éve vette át a vállalkozást.
A nyugdíjamat látom benne
– mondja Viktor.
Egyelőre bejön ugyan a pénz, de azt a temető rögtön meg is eszi. Folyamatosan karban kell tartani a területet, három napig tart, amíg lenyírja a füvet, a sorok között csak ipari fűkaszával lehet haladni, mire a végére ér, majdnem kezdheti elölről. Apró lépésekben a fejlesztéseket is be kell indítani, a központi épület – ahol Viktor a feleségével, anyósával és három kutyájával lakik – folyamatos felújítás alatt áll. A külső szigetelést maga rakta fel, a YouTube-on nézte, hogy kell. Mutatja a réseket, ez van, ha nem szakember csinálja, de olykor a szakik sem szokták szebben.
Egy hamvasztógép hiányzik még nagyon, de egy ideig fog is. Tízmillióba kerülne.
Köré kellene egy házat is építeni irodával, hamvasztószobával, távirányítható redőnnyel, amivel a gazda eldöntheti, végignézi-e, amíg kedvencéből csak hamu marad, vagy ezt a látványt már nem bírja elviselni.
Ahányan vagyunk, annyiféle a gyászunk.
Az egykori faiskola helyén lévő temető a második legnagyobb Európában, és a legidősebb címre sem pályázhatnak, az egy párizsi temetőé, ahol már 100 éve találnak nyugalmat a családi kedvencek.
Az arányok egyértelműen a kutyák és a macskák felé tolódnak, az itt eltemetett állatok 80 százalékát ez a két faj adja. Ha már a számoknál tartunk, a temető lakói 95 százalékban Budapestről kerülnek ide. Vannak olyanok, akik Debrecenből, Tiszavasváriból járnak ide temettetni. Akad, akinek már 3-4 egykori kedvence is itt nyugszik, többjük egy sírban.
Aki valódi macskás vagy kutyás, nem pedig csak állattartó, az tudja, a kötődés az állatainkhoz iszonyatosan erős. Valamennyien pontosan tudjuk, a kedvencünknek nem adatik meg annyi, mint egy átlagos emberi lét. A 16 év már csodálatos ajándék, vannak olyan kutyafajták, akiknél a 8-10 évnyi lét is szép.
Az elmúlás pedig soha nem jön jókor. A fájdalom, a gyászfolyamat ugyanaz, mint egészen közeli hozzátartozónk elvesztésekor. Nem ritka, hogy ilyenkor a gazdi – különösen ha egyedül marad – nem látja értelmét a tovább élésnek.
Csongrádi Viktor azt mondja, többen is megkeresték már azzal, oda szeretnének temetkezni, ahol a kedvencük is nyugszik.
Lenne erre lehetőség, de csak akkor, ha hamvasztásos temetést választanak – teszi hozzá a temető tulajdonosa. Bécsben már van erre példa.
Az állattemetőre is ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoznak, mint azokra, ahol emberek nyugszanak. Már elkezdte intézni az ehhez szükséges engedélyeket, de ez is évekbe fog kerülni. Ahhoz más infrastruktúra kell, mozgássérült WC, vezetékes ivóvíz, amit 200 méterről kellene bevezetni és ezzel még nincs vége, de nem folytatja vendéglátónk, mert az említettekre sincs még pénz.
A kedvenceket ugyanúgy látogatják az egykori gazdák, mint más hozzátartozóikat. Mindenszentek idején hatalmas a forgalom, alig lehet lépni a temetőben, a közeli főút mellett állnak az autók.
Előtte két napig alszom, hogy bírjam a strapát. Utána meg hármat a fáradtságtól
– mondja Viktor.
Pontos, egészen egzakt számok nincsenek arra, hány állatot temetnek el egy évben. Ez nem egy tervezhető üzem. Van, amikor napokig egy állatot sem hoznak, máskor egy nap alatt többet is. Átlagban havonta 15 kisállat lel itt végső helyet.
A szolgáltatásoknak szabott árai vannak. Viktor ássa ki a sírhelyet, méretre készíti a koporsót. Szertartás nincs, ez a gyászolók magánügye, csak akkor marad ott, ha erre kérik. Nem szokták kérni.
A napokban egy nagyon sokmilliós német járgányból szállt ki öt napszemüveges ázsiai férfi. Viktor egy kicsit megszeppent, de az érkezők közölték, egy hörcsögöt jöttek eltemetni. A temetőgazda távolról nézte a megtermett férfiakat, ahogy ott álltak a sír körül, és rázta őket a zokogás.
Nem szeretek temetni. Azt szeretem, amikor a gazdik visszajönnek sírt látogatni, emlékezni
– teszi hozzá Csongrádi Viktor.
A sírhelyet ugyanúgy meg kell váltani, a fejfáknak, a síremlékeknek csak a fantázia és a pénztárca szab határt. Az egyszerűbb keresztek pár ezer forintba kerülnek. Kitán síremléke meghaladja az egymillió forintot. Az egyik síremlék előtt márványpad. A gazdik hetente jönnek. Sokáig maradnak, elmondják az egykori kedvencnek, mennyire hiányzik és mi történt velük, túlélőkkel.
A sírhelyet ugyanúgy meg kell váltani, mint más temetőkben. Évarányosan kibírható összegről van szó, a többség időben fizet. De nem mindenki.
Egy celeb kutyája is nyugszik itt, aki annak idején nagy csinnadrattával gyászolta meg a kedvenc elvesztését, a temetésen egy tévés stáb is kint volt. Viktor három éve gondozza a temetőt, még nem futott össze a gazdival. A márvány sírkő már kilazult, billeg, nemrég csinálta meg. A sírhelyet már évekkel ezelőtt újra kellett volna váltani. Tudja a telefonszámot, nem fogja felhívni. Nem akar egy sírhelyet sem megszüntetni.
Azt vallja, az itteni lelkeket nem szabad megbolygatni. Azt is mondja, az emberi temetőkben nagyon sok rossz lélek lakik, itt egy sem. Még hozzáteszi, nem népszerűsíti a vállalkozását:
Aki idetalál, az gondoskodni akar a kedvencéről annak elmúlta után is. Aki idejut, az megérdemli.
(Borítókép: Nagy Tamás / Index)