Az Orbán Viktor győzelemre játszik című könyv francia szerzője szerint a magyar miniszterelnöknek európai dimenziója van, amely kontinentális léptékben is jelentős szereplővé teszi. Thibaud Gibelin francia történész-politológus azt mondja: Orbán Viktor reális megközelítést kínál, amely nemcsak Magyarország, hanem Európa javát is szolgálja.
Orbán Viktorról számos könyvet írtak már, és nem kétséges, hogy még írnak is. Hangvételét tekintve – leegyszerűsítve – két kategóriába lehet sorolni az eddig megjelenteket. Vannak a személyét egyértelműen pozitívan értékelő és a politikáját megértő szándékú elemzések, valamint a vele szemben határozottan kritikus, úgymond, az érem másik oldalára fókuszáló művek. Ez a két kategória nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy az adott könyv jó vagy rossz. Ugyanakkor a két megközelítés között nehéz átmenetet találni, de az elfogulatlanság hiánya talán nem meglepő, lévén, hogy Orbán Viktor a mai magyar politika középpontja, aki az európai színtéren is jelentős szereplővé tudott válni.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégoktatójaként Magyarországon élő Thibaud Gibelin francia történész-politológus Orbán Viktor győzelemre játszik című könyvénél aligha kérdés, hogy a szerző hogyan látja a magyar miniszterelnököt.
Ma Orbán Viktor Magyarországa képviseli azt a törekvést, hogy a nemzetek saját maguk urai legyenek
– írja Thibaud Gibelin.
Az MCC Press gondozásában kiadott könyv érdekességét mégis az adja, hogy a szerző külföldi szemszögből hogyan értékeli, mutatja be a francia olvasók számára Orbán Viktor politikáját, illiberalizmusát, Magyarország és a magyar politika mozgásterét, valamint hatását. A könyv ugyanis először Franciaországban jelent meg 2020-ban, és most, két évvel később a hazai könyvesboltokba is megérkezett.
Tíz fejezetében Gibelin részletesen ismerteti a magyar kormány konfliktusait a migráció, a szuverenitás és a jogállamiság kérdésében. Az is egyértelműen kiderül, hogy osztja Orbán Viktor és kormánya álláspontját ezekben a témákban. A szerző úgy véli, hogy egy új korszak nyitányát éljük: az egyre kuszább nemzetközi kontextusban Európa és a nemzetei viszonyának belső újrahangolása mindinkább sürgetővé válik.
A francia történész-politológus szerint Orbán Viktor törekvéseinek az összegzése az, hogy az európai nemzetek következetes védelme a számukra idegen dolgokkal szemben Európa szuverenitásának megvédéséhez vezet. Thibaud Gibelinnel írásban készítettünk rövid interjút.
Mi volt a célja azzal, hogy a francia olvasóknak Orbán Viktor személyét és politikáját állította középpontba?
Orbán Viktor néhány év alatt a francia közvélemény számára Közép-Európa arcává vált. Esszém egyébként franciául a „Közép-Európa újjáéledése” alcímet viseli. A magyar miniszterelnök megértése ugyanis azt jelenti, hogy felismerjük a Fidesz által Magyarországon képviselt főbb irányzatokat, amelyek a szomszédos országokban is teret nyernek, és amelyek szószóló híján kisebbségben maradtak volna. Ráadásul minden, Magyarországgal szembeni nyugati kritika a magyar miniszterelnökre összpontosít, tehát az a kérdés, hogy megértsük, mit testesít meg Orbán Viktor. A Fidesz 2018-as győzelme teljes rejtély volt a francia politikai elemzők számára. A migráció határozott elutasítását és a „Soros-terv” elleni kampányt arra használták fel, hogy a magyar konzervatív elitet szégyenteljesnek és abszurdnak állítsák be. Hogyan kaphatott ez a politika jelentős demokratikus felhatalmazást? Erre a kérdésre próbáltam választ adni.
Hogyan fogadták a könyvet Franciaországban?
A franciák a belpolitikai problémáikat külföldre vetítik ki. Binárisan, ellentétekben gondolkodnak, szembeállítják a „tomboló Trumpot”, aki az „Amerika az első” szlogent meri hirdetni, és François Hollande-ot, aki Franciaország hanyatlását illusztrálja; hasonlóképpen a frexit támogatói egykor Boris Johnsont csodálták példaképként. Orbán Viktor tehát mindenekelőtt szimbólum Franciaországban.
Bűnbakként szolgál a baloldal számára, és azzal vádolják, hogy ő az oka az Európai Unió működési zavarainak. Ezzel szemben Orbán Viktor sok francia konzervatív számára ellenmodellként szolgál.
Arra törekedtem, hogy tényeket állítsak egymás mellé, és a jelenlegi helyzetet történelmi perspektívába helyezzem. A könyv sikert aratott a jobboldalon, a baloldalon viszont gyanakvó hallgatással találkozott. Ez az első olyan könyv, amely franciául jelent meg a közelmúlt magyar politikájáról, és amely nem tartja gyanúsnak vagy bűnösnek a 2010 óta tartó magyar törekvéseket. A francia olvasók ugyan továbbra is megosztottak maradhatnak Magyarország megítélésével kapcsolatban, de legalább most több, tényeken és történelmen alapuló ismeretük van róla. Franciaországban nem tekintenek kellő figyelemmel Közép-Európára: egzotikusnak tartanak minden országot, amely Németországtól keletre fekszik. Remélem, hogy a könyvem felhívta a figyelmet arra, hogy Európa sokszínűsége nemcsak az Európai Unió mottója, hanem a valóság, és a magyar valóság értékes tanulságokkal szolgálhat.
Miért lehet érdekes a magyar olvasók számára egy francia történész nézőpontja Orbán Viktor politikájáról?
Magyarország túlságosan is szerény, ha arról van szó, mekkora utat tett meg néhány év alatt. A belpolitikai harcok elfedik a nemzeti kilábalás mértékét, érdemes mindezt külső perspektívából is megnézni. A történelmi tehetetlenség ismét fontos szerepet játszik, hosszú, tekintélyes évszázadok leplezik Nyugat-Európa elkorcsosulását. De egy magamfajta, harminckét éves fiatalember számára a második világháború után kialakult politikai és társadalmi modell kudarca nem kérdés.
Drágán megfizetünk az individualista, liberális és fogyasztói kómában töltött évtizedekért.
A magyarok a 2008-as válsággal döbbentek rá, hogy 1990-ben a kommunizmusból interregnumba kerültek. A magyarok tehát tizenöt évvel Franciaország előtt járnak a jótékony tudatosság és a rendszerszintű kérdések felvetése tekintetében. Az európai országok ugyanazt a nyugati hegemónia által diktált politikát alkalmazzák. Nem kis eredmény, hogy a magyar választók negyedszerre is a Fidesznek adtak felhatalmazást. Hozzáteszem, hogy Orbán Viktor tevékenységének európai dimenziója is van, ami őt kontinentális léptékben is jelentős szereplővé teszi.
A könyv előszavában azt írja, hogy „Orbán Viktor több önmagánál”. Ez mit jelent?
Magyarország és Közép-Európa példája arra tanít bennünket a nyugati világban, hogy a történelemnek nincs vége, és az európai történelem ebben a térségben találja meg a dinamizmusát. Ebben a folyamatban pedig a magyar miniszterelnöknek személyes szerepe van. Orbán Viktor civilizációs politikát folytat. Érti az ideológiai harc jelentőségét. A magyar történelemből fakadó tapasztalatok megteremtik ehhez az alapokat. Orbán Viktor már akkor a történelem részévé vált, amikor ifjúkori elkötelezettsége kicsúcsosodott az 1989. június 16-i (Nagy Imre újratemetésén elmondott – a szerk.) beszédében. Nem a forradalmi lírára szorítkozott, hanem az építkezést, a társadalmi összefogást tűzte ki célul. Ma is az a kérdés, hogyan lehet megvédeni a nemzeti szabadságjogokat a válságban lévő szupranacionális uralommal szemben.
Orbán Viktor reális megközelítést kínál, amely nemcsak Magyarország, hanem Európa javát is szolgálja.
Ez Európa civilizációs egységének, a liberális globalizmus csődjének és a nemzeti szempontok felismerésén alapul. Ezt a jelenséget az európai polgárháború – 1914–1945 – óta az első pozitív politikai dinamizmusként értékelem. Európának az Amerikában megírt sorsa alóli felszabadításáról szól.
Mit tart Orbán Viktor legfontosabb – politikai cselekvését meghatározó – tulajdonságának?
Számomra különösen szembetűnő, ahogy szintetizálni tudja a napi politikát és a hosszú távú jövőképet. Ez a képessége lehetővé teszi a többség törekvéseinek és a nemzetközi erőviszonyokból adódó lehetőségeknek a kombinálását. Lehetővé teszi a prioritások optimális rangsorolását.
A bibliográfia szerint inkább külföldi forrásokat használt a könyvéhez. Magyarországon kik segítették abban, hogy kialakítsa az Orbán Viktorról alkotott képét?
Magyarország már jóval azelőtt érdekelt, hogy elkezdtem volna tanulni a magyar nyelvet. Ha nem tudtam eredeti magyar nyelvű forrásokkal dolgozni, akkor a tíz évvel ezelőtti első magyarországi tartózkodásomkor megismert barátaimmal cseréltem eszmét. Azóta követem a magyar és az európai híreket. Emellett 2014 és 2018 között, az Európai Parlamentben eltöltött négy év alatt nagyobb rálátásom volt a Magyarországot elsődlegesen érintő ügyekre, kezdve a migrációval. Az esszém nem korlátozódik az aktuális események kommentálására, hanem kísérletet tesz arra, hogy történelmi perspektívába helyezze azokat.
A történelem megmagyarázza az Orbán-jelenséget, Orbán Viktor pedig követi és aktualizálja a nemzeti politikai hagyományokat.
Ami az események részleteit illeti, munkámat jelenleg egy politikatudományi doktori értekezéssel mélyítem el. Az egymást követő Fidesz-kormányok által végrehajtott közpolitikákat vizsgálom, hogy pontosan meghatározhassam a fennálló politikai rendszer jellegét. Magyarul is tanulok, hogy közvetlen forráshoz jussak.
A könyvében egyértelműen pozitívan értékeli Orbán Viktort és a politikáját. Kritikát tudna vele kapcsolatban megfogalmazni? Mit tart a magyar miniszterelnök gyengeségének?
A gyengesége a nagyon szűk mozgástérben rejlik. Példa erre a koronavírus-válság. A vészhelyzet többszörös volt: meg kellett védeni a lakosságot egy ismeretlen vírustól úgy, hogy közben meg kellett akadályozni, hogy káros mértékben elszigetelődjenek egymástól az emberek. El kellett kerülni a gazdaság leállását, megfékezni a gyógyszeripar kereskedelmi érdekérvényesítését és a nemzetek feletti struktúrák felemelkedését. Ilyen erőhatások közepette kellett az államnak működnie. Nem gondolom, hogy az én megközelítésem pozitív vagy negatív lenne. Igyekszem reális kritikát megfogalmazni arról az ellenségeskedésről, amellyel Magyarország a nyugati értelmiség irányából szembesül. El kell oszlatni a gyanakvás és az előítéletek teremtette ködöt. Igyekszem nagyobb súlyt adni a történelemnek, hogy ellensúlyozzam a magyar politika rövidlátó értékelését. Megmagyarázom a magyarok döntéseit, és bemutatom, hogy ez demokratikus folyamat. Ugyanígy elemzem a gyengeségeket, legyen szó a 2002-es és 2006-os vereségekről, vagy az elmúlt évtizedben az Európai Bizottságnak tett engedményekről. Minden a priorizálásról szól, és a siker az egyedüli mérvadó. Ahogy Friedrich Schiller írta: „A világ történelme a világ ítélete.”
Az MCC vendégkutatója Magyarországon. Ellenzéki politikusokkal, értelmiségiekkel már beszélt Orbán Viktorról és a kormányzásáról? Mi a véleménye az ellenzék Orbán-képéről?
Magyarországgal kapcsolatban a magyar liberális ellenzék hangja jelenik meg a leggyakrabban a francia mainstream médiában. Úgy állítják be, mint a bölcsesség hangját, a nemzeti öntudat kifejeződését, ami valamilyen rejtélyes módon nem mutatkozik meg a választási eredményekben. Ezért is van kevés közvetlen kapcsolatom velük. A Mi Hazánk esetében kicsit más a helyzet. Ennek a pártnak a megjelenése a legutóbbi választásokon nagy jelentőséggel bírt, hiszen a Fidesz a politikai spektrum közepén áll. A Mi Hazánkat tovább erősíthetik a Jobbikban csalódottak vagy az eddig bizonytalan választók. Közvetlenül tájékozódom a megszólalásaikról, mert a nyugati sajtó nem beszél róluk. Mindazonáltal az a benyomásom, hogy az ellenzék két szárnya nagyrészt a Fideszre adott reakcióként létezik. Például a szankciókkal kapcsolatban: a liberális ellenzék európai szolidaritást, azaz az amerikai követelésekhez való igazodást követel, a Mi Hazánk pedig az Ukrajnával való szolidaritás európai konszenzusának fenntartására tett erőfeszítések miatt bírálja a kormányt.
A könyvben történeti és geopolitikai kontextusba is helyezi Magyarországot. Mi a szerepe Magyarországnak Európában, valamint Közép-Európában?
Berlin, Moszkva és Isztambul háromszögében helyezkedik el Budapest. Magyarország sarkalatos szerepét a térség közepén tovább erősíti a sajátos magyar identitás. A Balkán és a Baltikum, a germán és az ortodox szféra között helyezkedik el. Három egymásra épülő halmazba tartozik: a Kárpát-medencébe, a visegrádi csoportba és az Intermariumba (lengyel koncepció alapján régiós észak–dél együttműködés – a szerk.) Az ukrajnai háború veszélyezteti ennek a régiónak a biztonságát. A politikai cél a regionális konszenzus megerősítése, valamint az együttműködés és a belső szolidaritás olyan fokának elérése lenne, amely szükséges ahhoz, hogy ne függjön sem a szomszédos – Oroszország, Németország, Törökország –, sem a távoli – Egyesült Államok és Kína – hatalmaktól. Az elsődleges nehézség abban áll, hogy a különböző országok tudatosítani tudják-e közös érdekeiket. A magyar politika ebben az értelemben a legkonstruktívabb. A mostani ukrajnai háború tanulsága, hogy a nagyhatalmi blokkhoz tartozás stratégiai zsákutca. Kiegyensúlyozott kapcsolatokat kell fenntartani, hogy a lehető legnagyobb rugalmasságot élvezhessük. Regionális szövetségesekre van szükség, nem külföldi urakra.
A könyvét még az orosz–ukrán háború előtt írta meg. A háború és az uniós szankciók árnyékában hogyan látja a magyar kormány helyzetét és mozgásterét?
Lehetséges, hogy Magyarország békét és biztonságot célzó politikáját, amelyhez szeretné megnyerni szomszédai támogatását is, sokan majd csak Ukrajna drámai lerombolása után értik meg. Magyarországnak a bevándorlással kapcsolatban már a többiek előtt igaza volt. Családpolitikáját még Észak-Amerikában is utánozzák. Mindenhez idő kell, csakhogy ma ez fájóan hiányzik. A magyar stratégia elismertsége azonban exponenciálisan nőhet, és talán a nyugati nihilizmusnak is meglesz a maga 1989. június 16-ája.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)