November 1-jétől átalakult a különleges jogrend hazánkban. Az alkotmányos szabályozás különös részeként hadiállapotot, szükségállapotot és veszélyhelyzetet lehet elrendelni. Ez utóbbit ismerjük, hiszen a kormány nemrég hirdette ki újra a háborús veszélyhelyzetet. De vajon mit takar a rendkívüli állapot helyére lépett hadiállapot?
Mint arról beszámoltunk, november 1-jétől a korábbi hat helyett háromra – a hadiállapotra, a szükségállapotra és a veszélyhelyzetre – csökkent a különleges jogrendi helyzetek köre, és egyúttal kikerült az Alaptörvényből a megelőző védelmi helyzet, a terrorveszélyhelyzet és a váratlan támadás, míg a rendkívüli állapot helyére a hadiállapot lépett. Október 24-én pedig a parlament elfogadta a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló törvénynek a veszélyhelyzet meghosszabbításával összefüggő módosítását is, amely alapján novembertől – akár többször egymás után – 180 nappal is meghosszabbítható a veszélyhelyzetet.
A különleges jogrend az alkotmányos szabályozás különös részeként rendkívüli, kivételesnek tekinthető időszakokra határozza meg az állam működését. Az elmúlt években volt részünk bőségesen rendkívüli időszakokból, hiszen a koronavírus-világjárvány mellett a szomszédos Ukrajnában kitört háború is beleszólt a mindennapi életünkbe.
Az Alaptörvény kilencedik – a különleges jogrendre vonatkozó – módosítása, amely eredetileg 2023. július 1-jén lépett volna hatályba, de a tizedik módosítás ezt 2022. november 1-jére hozta előre. Vagyis kikerült az Alaptörvényből a megelőző védelmi helyzet, a terrorveszélyhelyzet és a váratlan támadás, míg a rendkívüli állapot helyére a hadiállapot lép. November 1-jétől a következő különleges jogrendi helyzetek lehetségesek:
Az előterjesztéshez fűzött indoklás szerint az volt a módosítás célja, hogy a különleges jogrendi szabályozás átláthatóbb legyen, a normál jogrendi működés és válságkezelés szabályaihoz igazodva illeszkedjen a fokozatosság elvéhez és ez által a legsúlyosabb kihívásokra és fenyegetésekre fókuszáljon, de mindezt korszerű módon, a változó biztonsági környezethez igazodva és a korábbi szabályozáshoz mérten további garanciák beiktatásával valósítsa meg.
A haza védelmére vonatkozó alaptörvényi rendelkezésekből is látszik, hogy
Magyarország honvédelmének van egy békeidőszaki és egy különleges jogrendi időszakban életbe lépő szabályrendszere.
E kettős keretben értelmezhető a hadkötelezettség fogalma, illetve az is, hogy ki tekinthető hadkötelesnek, és milyen részkötelezettségek társulnak mindehhez.
Az Alaptörvény kizárólag fogalmi változtatást vezetett be annak kapcsán, hogy a parlament a korábbi „hadiállapot kinyilvánítása” helyett a „háborús helyzet kinyilvánítása” esetén hirdethet ki hadiállapotot. Az új szabályozás mindamellett változatlanul hagyja a szavazati arányt, azaz továbbra is az összes országgyűlési képviselő kétharmada kell ehhez a döntéshez.
A hadiállapotról az Alaptörvény 49. cikke szól, amely a korábbi rendkívüli állapot elemeit ötvözi az eddigi megelőző védelmi helyzet egyes szabályaival, továbbá a változó biztonsági környezet követelményeivel. Az Országgyűlés
Hadiállapot idején – a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó korábbi felhatalmazáshoz hasonlóan – az Alaptörvény a kormány számára teszi lehetővé az Országgyűlés által rá átruházott jogkörök gyakorlását és döntést minden releváns katonai mozgást érintő kérdésben. Az Alaptörvény azt is kimondja, hogy katonai szolgálat kizárólag hadiállapot idején válik elrendelhetővé:
Hadiállapot idején a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek. Ha a hadkötelezett lelkiismereti meggyőződésével a fegyveres szolgálat teljesítése összeegyeztethetetlen, fegyver nélküli szolgálatot teljesít.
A 2000-es évek közepére a sorkötelezettségen alapuló békeidőszaki hadkötelezettség Európa legtöbb országában megszűnt, de több állam – köztük hazánk is – veszélyeztetettség időszakára fenntartotta a védelmi és biztonsági kötelezettségek bevezetésének lehetőségét. Ezek a kötelezettségek a következők:
– hadiállapot idején, a honvédelemről szóló törvényben meghatározottak szerint bevezethető fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálat,
– polgári védelmi kötelezettség,
– hadiállapot idején a honvédelemről szóló törvényben meghatározottak szerint bevezethető honvédelmi munkakötelezettség,
– gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség,
– védelmi és biztonsági célú bejelentési kötelezettség.
A kötelezettségek közül egy személyre egyazon időszakban csak egy kötelezettség teljesítése rendelhető el.
Az elrendelés során az a kötelezettség élvez elsőbbséget, amelyből az elrendelésre okot adó körülmények és a kötelezett viszonyainak együttes értékelése alapján a védelmi és biztonsági érdek nagyobb mérvű érvényesülése következik.
A hadkötelesek három csoportra tagozódnak:
Ennek a tagozódásnak azért van jelentősége, mert a Magyar Honvédség hadiállapotban azonnal a hivatásos állomány mellett lényegében csak a kiképzett tartalékos, valamint az aktív önkéntes tartalékos erőkkel számolhat. Ez a tagozódás tükröződik a behívhatósági korhatárokban is:
Vagyis főszabály szerint az a férfi hadköteles, aki magyar állampolgár, 18 éves elmúlt, de az 50. életévét még nem töltötte be. A hadkötelesek behívása behívóparanccsal történik. Egyes európai országokban a hadkötelezettség a nőkre is érvényes, mint Csehországban, Lengyelországban vagy Norvégiában. Más országokban a nők önkéntesen vállalhatják a hadkötelezettséget, így többek között Finnországban és Lettországban is.
A honvédelmi törvény a hadkötelezettség alól mentesülés körében tizennyolc esetet említ, többek között az alkalmatlannak minősítetteket; a három vagy több gyermeket nevelőket; azokat, akiknek házastársa katonai szolgálatot teljesít; az európai parlamenti, országgyűlési és helyi-, illetve kisebbségi önkormányzati képviselőjelölteket és megválasztott képviselőket.
(Borítókép: A katonák az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison 2022. május 11-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)