Batár Attila építész, építészeti szakíró 1925-ben látta meg a napvilágot Budapesten. A Sárospataki Református Kollégiumban kezdte meg a középiskolai tanulmányait, és a budapesti Királyi Katolikus Egyetemi Gimnáziumban fejezte be őket. Érettségi után csatlakozott a Pikler Gyula és Sós Aladár vezette magyarországi georgista körhöz. 1944-ban aktív tagja volt az illegális antifasiszta ellenállásnak. 

A második világháború után az ELTE Bölcsészettudományi Karára, szociológia és történelem szakra iratkozott be, ahol Hajnal István tanította. 1953-ban szerezte a diplomáját történelemből. Az egyetem három évében tanársegédként tanított – amíg ki nem zárták a pártból. Miután kényszerből el kellett hagynia a bölcsészkart, elvégezte a budapesti Műegyetem építészmérnöki szakát. 1963-ban kapta meg a diplomáját – írja az mta.hu. 

1968-ban emigrált és Párizsban dolgozott építészként Jacques Fernier irodájában. 1970-ben az Egyesült Államokba költözött, Los Angelesben (Gruen Associates), San Franciscóban (Sandy and Babock), majd New York-ban (D.P.A.) dolgozott építészként, illetve irodavezetőként. 1980-ban szerezte meg a tervezési engedélyét, így innentől építészeti irodák vezetője is lehetett. Külföldön elsősorban lakóépületeket tervezett. 

1990-ben vonult nyugdíjba, amely után Párizsba költözött, ahol egészen a haláláig élt. Batár Attila életműve jelentősen befolyásolta a magyarországi építészeti írások tematikáját. Az elmúlt harminc évben számtalan építészeti és urbanisztikai témájú könyveket írt és publikált, amelyek magyar, francia, angol, és német nyelven jelentek meg. 

 2015-ben Molnár Farkas-díjat kapott. 2016-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagjának választotta. 2020-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége Magyar Építőművészetért Éremmel tüntette ki.