Egy csapat, egyházi iskolában tanító pedagógus kedd délutánra tanárballagást szervezett Budapest belvárosába. Az esemény leírása szerint az egyházi fenntartású iskolák és óvodák pályaelhagyó és – egyelőre – pályán maradó pedagógusait az intézmények dolgozói, szülők és öregdiákok búcsúztatják.

„A pályaelhagyás problémáján keresztül a közoktatás egészének tarthatatlan állapotára kívánjuk felhívni a figyelmet” – olvasható a meghívóban.

A rendhagyó ballagás fő szervezője, Lakatos Máté középiskolai tanár az Index megkeresésére elmondta: az elmúlt hetekben az egyházi intézmények pedagógusai is sztrájkoltak, többen közülük a tüntetéseken, demonstrációkon is részt vettek, ami jól mutatja, hogy a nem állami fenntartású iskolákban is egyre nagyobb az elégedetlenség.

A kötelező óraszám nálunk is 22-26, éppúgy, mint az állami iskolákban. A fizetésünket is ugyanazon bértábla alapján kapjuk, mint a közoktatásban dolgozók, illetve a diákok után kapott támogatás is annyi, mint bármely állami intézményben

– mondta az Indexnek Lakatos Máté, aki beszélt arról is, hogy a különbségek leginkább abban mutatkoznak meg, hogy az egyházi iskoláknak van saját költségvetése, így az esetleges megtakarításaikat intézményfejlesztésre, eszközbeszerzésre fordíthatják.

Emellett a szerzetesrend vagy az egyházmegye – mint fenntartó – egyéb forrásból szintén hozzájárulhat az infrastruktúra fejlesztéséhez, emiatt elképzelhető, hogy ezekben az iskolákban összességében jobbak a körülmények.

„A jobb körülmények következtében a pedagógusok egy része szívesebben tanít egyházi intézményben, így a tanárhiány kevésbé üti fel a fejét, mint máshol, a terhek ugyanis jobban eloszlanak. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy nálunk nem okoz problémát a pedagógushiány, augusztus végén számos egyházi fenntartású intézményben nagy erőkkel dolgoztak a tantestületben lévő lyukak feltöltésén, nálunk is szinte kisebb csodának számít, hogy minden órát szakos tanár tart” – hangsúlyozta Lakatos Máté.

Elhúzódó válságról van szó

2020 februárjában 1600, egyházi intézményben tanító pedagógus már kiadott egy állásfoglalást, amelyben leszögezték, hogy a tanárok a társadalom egészével együtt fájdalmasan érzékelik „a magyar oktatás régóta elhúzódó, súlyos válságát”.

A dokumentum aláírói ezzel az állásfoglalással szerettek volna párbeszédet kezdeményezni a kormánnyal, ám alig pár héttel később hazánkba is megérkezett a koronavírus-járvány, ami mindent felülírt, az oktatási problémákról pedig elvitte a fókuszt.

„A helyzet azóta csak rosszabb lett, az infláció miatt a tanárok bére még inkább leszakadt a diplomás átlagkeresettől. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az oktatásban dolgozókat elsősorban nem az érdekli, hogy hányadikak a sorban – noha persze a statisztikai adatnak is van egyfajta presztízsértéke –, hanem az, hogy a fizetésükből meg tudnak-e élni, el tudnak-e tartani egy három-vagy négygyermekes családot. A válasz sajnos az, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen, amely következtében sokan kénytelenek másodállást vállalni, ami további túlterheltséghez vezet” – fejtette ki Lakatos Máté.

A változást szorgalmazó pedagógusok szerint a bér csak a jéghegy csúcsa, friss állásfoglalásukban a követeléseiket öt pontban fogalmazták meg:

1. Új nemzeti oktatási stratégiát! Egy oktatási stratégia megszületéséhez széles szakmai konszenzus szükséges. Kialakításához oktatási háttérintézmények kellenek, illetve be kell vonni a szakmai szervezeteket és minden, oktatásügyben érintett csoport képviselőit. Az intézményi átalakításon túl az oktatási stratégia része kell hogy legyen a Nemzeti Alaptanterv, a kerettantervek és az érettségi követelményrendszer felülvizsgálata.
2. Gyerekbarát oktatást! A családbarát politika eredményeit megkérdőjelezi, ha a családok támogatása csak az iskola kapujáig tart. Aki az iskolát nem támogatja, az a családokat sem támogatja igazán. Az iskolai tananyag tartalma, mennyisége, a nevelés és az oktatás módja a gyerekek valódi igényeinek feleljen meg! Csökkenjen a tanárok óraterhelése, hogy maradjon idejük és energiájuk a diákjaikkal való személyes törődésre! A pedagógusoknak ne kelljen másodállást vállalniuk, a saját gyerekeik számára is lehessenek jelen szülőként, családfenntartóként!
3. Autonómiát! A gyerekek igényei intézményenként eltérőek. A helyi igényekre helyben kell válaszoknak születniük. A törvényi szabályozás engedje meg, hogy a pedagógusok szabadabban alakíthassák pedagógiai programjukat! Ennek feltétele a tankönyvek széles választéka és a szabad tankönyvválasztás is. Az intézmények kapjanak valódi önállóságot, a működtetés kérdéseiben az állami fenntartású iskolákban se egy tőlük távoli tankerület döntsön!
4. Vonzó pedagógus-életpályát, értékálló és igazságos bért! Az oktatás felemelésének legelső feltétele, hogy jó képességű fiatalokat kell megnyerni az oktatás számára, a pályaelhagyást pedig meg kell állítani. A pedagógusbérek hosszú távon kiszámíthatóan tegyék lehetővé egy család eltartását és az értelmiségi életformát! Garantálja törvény a bérek értékállóságát! A fizetés legyen igazságos: igazodjon a munkaterheléshez, az óraszámhoz, legyenek kifizetve a helyettesítések és minden tanórán kívüli tevékenység!
5. Megbecsülést a pedagógusoknak! A pedagógusok munkájának megbecsülése mutatja meg azt, hogy egy ország vezetése hogyan gondolkodik az oktatásról. A tanári tiltakozások az oktatás mély válságának tünetei, a sürgős változás iránti vágy vezeti őket. Szolidaritást és együttműködést várunk a véleményükért kiálló pedagógusokkal! A tünetek felszíni kezelése helyett irányuljon nagyobb figyelem a tiltakozásokat kiváltó okokra! Induljanak érdemi tárgyalások a pedagógusok képviselőivel! Az oktatás ügye nemzetstratégiai kérdés, amely felelős oktatási minisztérium felállását követeli meg!

A délutáni tanárballagás fő szervezője, Lakatos Máté a közelmúltban egy véleménycikket is közölt az Indexen, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi oktatási rendszernek a gyerekek a legnagyobb vesztesei, de álláspontja szerint a mostani helyzet a társadalomra is negatív hatással van.

„Mert lehet, hogy belőle lesz majd az orvos, aki kezel téged, az építész, aki a házadat tervezi, az asztalos, aki a bútoraidat készíti, a sportoló, akinek az olimpiai döntőjét eksztázisban tombolod végig, az autószerelőd, a kedvenc éttermed szakácsa, a pszichológusod, az unokád kedvenc tanára, és így tovább” – írta korábban a pedagógus.

A teljes véleménycikket ide kattintva érheti el.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)