A volt köztársasági elnök nem tartja a cselekvés legfőbb módjának az éves klímakonferenciákat, mert szerinte az azokon ismertetett, elfogadott tervek nem valósulnak meg maradéktalanul. Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója a Scruton kávézóban kérdezte Áder Jánost, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány alapítóját – az ENSZ 27. klímavédelmi konferenciájával összefüggésben – a globálisan és lokálisan megvalósult eredményekről, illetve célokról.
Az elmúlt időszakban válságok sorozatával kellett szembenéznünk: először koronavírus-járvány, majd háború és aszály sújtotta a világot. Azzal kapcsolatban, hogyan hatottak ezek a válságok a klímapolitikai kérdésekre, messzebb kerültünk-e a kitűzött klímapolitikai céloktól, Áder János azt mondta: most úgy tűnik, a vállalások teljesítésétől globálisan messzebb vagyunk, mint hét éve.
„A 2015-ös párizsi klímavédelmi megállapodás évében kisebb volt a károsanyag-kibocsátás, mint most. Annak idején is a fosszilis energiahordozók biztosították a legnagyobb energiafogyasztási igényt. 2,5 Celsius-fokos földfelszíni hőmérséklet-emelkedésnél fogunk tartani, ha mindenki betartja az ígért vállalásokat, ehhez képest a 1,5 fokos vállalás túlságosan idealistának tűnik” – fogalmazott a volt köztársasági elnök.
Az Indexnek arra a kérdésére, hogy a háború kirobbanása hogyan hatott ezekre a folyamatokra, Áder János azt válaszolta: a konfliktus elterelte a figyelmet a klímaváltozás problémájáról.
„Ugyanakkor a legnagyobb kibocsátó országok földrajzilag távol vannak Ukrajnától, ezért nem kellett volna, hogy Kínában, Indiában, Ausztráliában vagy Kanadában az emissziócsökkentési beruházások megakadjanak” – fejtette ki a volt köztársasági elnök, aki azt is hozzátette: a globális válságok sorában a pandémia jobban hatott a kibocsátás növekedésére, ugyanis az ipari visszapattanás után a gyorsan megugró energiaigényt inkább a meglévő fosszilis energiahordozók által elégítették ki.
A jelenleg az egyiptomi Sarm es-Sejkben zajló klímacsúcson a kínai delegált azon kijelentésére, hogy a 2050-ig kitűzött klímasemlegességet akár hamarabb is elérheti hazája, ahogy a többi fejlett ország is, Áder János megjegyezte: a nagy szavakból sosem volt hiány a nemzetközi konferencián.
„Bár pont Kína tekintetében sok pozitív előrelépés történt ezen a téren, a Covid után óriási naperőmű- és szélerőmű-fejlesztésbe kezdtek, hogy a megnövekedett energiaigényt minél nagyobb arányban megújuló energiaforrásokból tudják fedezni. Mindemellett a legnagyobb kibocsátó országokban a klímacélok elérésére irányuló törekvések háttérbe szorultak, például az Egyesült Államokban a palagáz kitermelése nagymértékben növekedett a párizsi egyezmény óta” – részletezte Áder János.
Hangsúlyozta, hogy az egész világon fontos átállni a zöldenergiára, de az ipari nagyhatalmaknak jóval nagyobb felelősségük van a már érzékelhető klímaváltozás tekintetében. A világ összkibocsátásának csak tíz százalékáért felelős Európa, eközben a G20 államai 24 ezer kilométernyi olaj- és gázvezetéket építenek ki, amelynek megtérülési ideje 20-25 év, ebből adódóan nem úgy tűnik, hogy ezek az országok valóban a klímacélok teljesítésére törekszenek.
„Magyarország ugyan nem sokat nyom a latba az összkibocsátás szempontjából, ami nálunk 0,14 százalékot tesz ki, de örvendetes, hogy a Föld azon 21 országa közé tartozunk, amelyek a kilencvenes évek óta csökkentették a légszennyezés mértékét” – tette hozzá a volt köztársasági elnök.
Az ENSZ klímakonferenciáin minden évben a kiemelt célok között szerepel a szénfelhasználás csökkentése. Litkei Máté ezzel kapcsolatban felelevenítette Ausztrália korábbi miniszterelnökének, Scott John Morrisonnak azt a kijelentését, hogy mivel országuk energiafogyasztása erre épül, addig nem tudnak karbonsemlegessé válni, amíg nincs kiépítve az ezt helyettesítő alternatíva.
A Klímapolitikai Intézet Igazgatója felvetette azt a kérdést, hogy mennyire hatékonyak ezek a klímacsúcsok, ha a tárgyalásokon a legnagyobb kibocsátók a sarkalatos pontokban nem hajlandók engedni. Áder János azt válaszolta, hogy nem tartja a cselekvés legfőbb módjának az éves klímakonferenciákat, mert úgy látszik, hogy az azokon ismertetett, elfogadott tervek nem valósulnak meg.
„Már a párizsi konferencián megállapodtak a fejlett országok, hogy évente százmilliárd dollárt adnak össze a fejlődő országok klímasemlegességének elérésére. Hétszázmilliárdból összesen százmillió nem jött össze hét év alatt, közben nőttek az árak, költségek, tehát amire százmilliárd akkor elég lett volna, ma már nem az” – indokolta véleményét.
Áder János a beszélgetés során megjegyezte, hogy nem szabad mindig csak a negatívumokat megemlíteni az éghajlatváltozással kapcsolatban, mert vannak előrelépések a fenntarthatóság területén.
„Az is nemzetközi összefogás eredménye, hogy sikerült megállítani az ózonréteg elvékonyodását anélkül, hogy az ipari átállás recessziót vagy elbocsátásokat vonzott volna magával. A szén esetében is hasonló energiakiváltási stratégiával kell a megújuló energiára áttérni, de az emberi tényezőket, az externáliákat sosem szabad figyelmen kívül hagyni” – emelte ki a volt köztársasági elnök. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) három éve kiadott egy zöld közgazdaságtankönyvet, amelyben leírják, hogy az externáliák beszámolásával hogyan kell mérni a hasznot.
Arra a kérdésre, hogy az aszályos időszakban mennyire jelenthet zöldenergia-termelő alternatívát a vízerőmű, Áder János megemlítette, hogy a Pó folyónál idén olyan mértékű vízszintcsökkenés volt tapasztalható, ami már nem volt elegendő az erőművek meghajtására. A naperőművekkel kapcsolatban kiemelte, hogy mint a szélerőművek, ezek is időszakos termelést nyújtanak.
„A felesleges áramot tárolni kell, de hogy hogyan, arra egyelőre még nincs hosszú távú olcsó környezetbarát megoldás” – jelentette ki, majd hozzátette: ezt le kell követnie egy hálózatfejlesztésnek, ami épül, de nem olyan gyorsan, mint amekkora kapacitásbővülés valósult meg, ugyanakkor Spanyolországban és Németországban is hasonló a helyzet. Áder János beszélt arról is, hogy jelenleg tesztelnek egy magyar fejlesztésű szoftvermegoldást, amely a felesleges áram közösségi megosztását teszi lehetővé.
A hallgatóság felvetette, hogy Győr példájából kiindulva az energiaválság idején nem lenne-e célszerű felhasználni a geotermikus energiaforrásainkat, Áder János emlékeztetett rá, hogy más városok is alkalmazzák ezt a technológiát, például Miskolcon és Szegeden is épül geotermikus erőmű, utóbbinál Európában csak Izlandon van nagyobb. Azt figyelembe kell venni, hogy a termálforrás felhasználása is olyan technikai akadályokkal jár, mint a vezetékekben történő ásványianyag-lerakódás, és csak hőtermelésre alkalmas, a jövőben azonban itthon hatékony megoldás lehet ez az iskolák, lakások, intézmények fűtésére. A rendszer kiépítése mindemellett magas költségekkel jár.
Lapunk kérdésére, hogy az aszályos időszakban megoldást jelenthet-e a felszín alatti vizeink öntözésre való felhasználása, Áder János kifejtette, hogy ezzel a módszerrel csak a művelés alatt álló területek hét-tíz százaléka lehetne öntözhető Magyarországon, a többin nem lesz nyereséges és gazdaságos. Ezt azzal indokolta, hogy az aszályos évben a negatív rekordot döntő folyóink kiszívják a talajvizet.
„Rövid távon meg lehet oldani ezzel az öntözési problémákat, de öt-tíz év múlva komoly probléma léphet fel, így azok a gazdák, akik nagy összegű beruházásokat fektettek ebbe, kénytelenek lesznek abbahagyni a termelést. Spanyolországban, Indiában, Mexikóban, ahol gyorsabban termelték ki a felszín alatti vízbázist, mint ahogy azt a természet pótolni tudta volna, hat métert, de van, ahol 18 métert süllyedt a föld alatti vízszint. India most ott tart, hogy a sekély művelésű kutak egyharmada 2030-ra 2050-re ki fog merülni, ezzel az erre épített öntözésnek a feltételei ellehetetlenülnek. A felszín alatti vizeink nagymértékű felhasználása csak akkor nem jelent kockázatot, ha egy éven belül pótlódik a kivett mennyiség”– fejtette ki a volt köztársasági elnök.
Áder János elmondta, hogy alapítványuk kiemelten foglalkozik a hazai vizek megóvásával: egy általuk összehívott szakértői csoport olyan javaslatcsomagot állított össze a Velencei-tó vízpótlására, amit hamarosan a kormány elé terjesztenek. A PET-kalózok évek óta tisztítják a műanyag hulladékoktól a Tiszát és már a Bodrogot is, a PET Kupa ennek felszámolására jött létre.
„Három évvel ezelőtt Vásárosnaménynál átadtunk egy francia mintára, magyar mérnökök által épített olyan gépsort, ami a PET-palackokat kiszűri és kiemeli a vízből, ezek pedig később újrahasznosításra kerülnek. Hasonló berendezéseket szeretnénk majd más folyószakaszokra is telepíteni” – ismertette Áder János, aki azt is elárulta, hogy hatéves kora óta jár horgászni, ezért folyóink és tavaink védelme különösen a szívügyei közé tartozik. „A környezetvédelem nem jobb- vagy baloldali kérdés, a klímaváltozás minden olyan ember számára fontos kérdés, aki szereti a természetet, és szeretné utódai számára is megőrizni ezt a kincset” – hangsúlyozta.
(Borítókép: Áder János. Fotó: Papajcsik Péter / Index)