Index Vakbarát Hírportál

Valódi élvezet, amit a franciáktól lestünk el

2022. november 30., szerda 06:18

A tévhitekkel ellentétben nem hungarikum a karácsonyfadesszertünk, sőt az eredetét tekintve Franciaországból származik a díszcsomagolásba bújtatott bonbon. Az viszont egyértelműen magyar szokás, hogy a fára aggatjuk a szaloncukrot.

Minden bonbonok ősének a Franciaországban a XIV. században feltalált fondant tekinthető, a vízzel oldott hevítéses és hűtéses eljárással előállított cukormassza, amely bármilyen gyümölccsel, magokkal, lekvárral vagy éppen krémmel megtöltve diónyi desszertként, egyenként tálalható.

Viccek selyempapírban

Csokoládéba mártva szintén a franciák csomagolták be először, színes, rojtos szélű selyempapírba, legalábbis így tartja a legenda: a XVIII. században Lyonban egy cukrászda inasa szíve hölgyének szerelmes üzenetekkel beburkolt bonbonokkal akart imponálni, mikor ezt a tulajdonos, Philippe Bernachon úr észrevette, olyan jó ötletnek találta, hogy ezután apró desszertjeit vicceket és bölcsességeket tartalmazó selyempapírban árusította.

Ahogy a karácsonyfa állításának szokása, ez is német közvetítéssel került hazánkba, bevándorló cukormívesek hozták magukkal a fondant-készítés tudományát. 

Magyarországon a reformkorban jött divatba a polgári szalonokban felállított fenyőfa, báró Podmaniczky Frigyes számolt be először a nagynénje halljában feldíszített örökzöldről 1820-ban, 1828-ban pedig már Brunszvik Teréz is állított fát. Először ehető rágcsálnivalókat: mézeskalácsot, diót, gyümölcsöt aggattak rá, majd a korábban tálakban kínált színes selyempapírba csomagolt cukorkák is felkerültek a fára, ez volt a „szalonczukkedli”, ahogy a Jókai család nevezte.   

Kezdetben kézzel készítették, az 1888-as magyar–francia szakács, Hegyesi József által kiadott A legújabb házi czukrászat című könyv tizenhétféle ízesítésű receptjét tartalmazza. Egyre nagyobb lett az igény az ünnepi díszdesszertre, ezért már a 19. század fordulóján megérkeztek az első fondant-gyártó gépek, először Stühmer Frigyes hamburgi származású cukrászmesterhez, majd a gőzüzemű gyárakban elkezdődhetett a karácsonyi tömeggyártásuk. A puha fondant-cukrot jóval később váltotta fel a csokoládé, ahogy a selyempapír rojtozását is sokáig kézzel végezték, ami a cukrászinasok feladata közé tartozott. 

Kedvenc ízünket a nélkülözés szülte

Az első világháború után cukor- és szörphiány miatt nugátos töltelék került a desszertbe, amit úgy próbáltak népszerűsíteni, hogy kevésbé szárad ki, keményszik meg, mint a klasszikus fondant-változat, ami a teljes csokoládés változat 1930-as megjelenése után még több mint 20 évig népszerűbb volt. A cukrászdákból való rendelés 1949-től a családi manufaktúrák eltűnésével lassan megszűnt, és a tömeggyártásra tértek át.

Az állami csokoládégyárak monopóliumot kaptak a termék előállítására, amit minta nélküli papírba csomagoltak, 1980-ban jelentek meg újra ónyomatok a sztaniolon. Nagyjából erre az időszakra tehető a zselés szaloncukor elsöprő népszerűsége: 1976-tól kezdték ezzel a töltettel árusítani itthon, a gyümölcs-marcipán ízes fondant-t a konzumtípus őrizte meg, és a nugátos desszertfajtát lehetett kapni itthon. A Magyar Édesipari Vállalat adatai szerint 1979-ben a legyártott 3300 tonna harmada zselés volt, ez már az igények szerint megnövelt mennyiséget mutatja, ugyanis 1978-ban, november végén két nap alatt felvásárolták a magyarok a boltokból a szezonra legyártott teljes adagot. 

A zselés szalon az egész országot megmozgatta, az ingázók ezért utaztak föl a messzi Szabolcsból, a vámosok simán beengedték a kvarcórákat és a pornófilmeket, mert mindenkinél zselés szaloncukrot kerestek. Ám hiába volt az országos kutatás. A zselés szalon úgy eltűnt, mint a jó gebines a népi ellenőrök elől

– írta le túlzó iróniával a Ludas Matyi szatirikus hetilap a még 1981-ben is tapasztalt rohamot. 

A zselés népszerűsége pedig az évtizedek alatt egyre csak nőtt, mára a piacra kerülő szaloncukrok kétharmadát ez teszi ki, a maradék egyharmadban a kókuszos, karamellás, marcipános, mogyorókrémes ízvilág a legkelendőbb. 

Ennyit eszünk belőle

Ma egy átlagos magyar család 1 kilogramm szaloncukrot vásárol, főként hipermarketekből, egy szezonban összesen 3500 tonnát adnak el. Az idei termékárakról a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke, Sánta Sándor beszélt.

A középkategóriás szaloncukrok kilónként 4-5 ezer, a prémiumminőségűek pedig 10-12 ezer forintba kerülnek

– mondta az Év Szaloncukra 2022 díjátadója alkalmából szervezett rendezvényen, ahol beigazolódott, hogy a magyarok ragaszkodnak a karácsonyi ízekhez, a különlegességek sorában is forralt boros (Kézműves Cukrászda Gyula) és mézeskalácsos kekszdarabos (kézműves kategóriában – Keszthelyi Sütibolt) lett az első.

A szövetség elnöke szerint a 15-20 százalékos áremelkedés miatt valamelyest csökkenhet az idén vásárolt mennyiség, ugyan ezt a kezdeti forgalmi adatok még nem támasztják alá. Tapasztalataik alapján inkább a mennyiségen, a minőségen egyre kevésbé spórolnak a magyarok, ezért a gyártók a középkategóriás termékeknél is valódi csokoládét használnak fel. 

(Borítókép: Mónus Márton / MTI)

Rovatok