Valki László 1941. július 1-jén született Budapesten. 1964-ben szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az államvizsga letétele után a kar Nemzetközi Jogi Tanszékén lett tanársegéd. Hűséges típus volt, hiszen egész oktatói pályafutása az Egyetem téri épülethez kötötte: ott kapott adjunktusi, majd docensi kinevezést is. 1981-től negyedszázadon át, 2006-ig vezette a Nemzetközi Jogi Tanszéket. Jogászgenerációkat vezetett be a nemzetközi jog világába. Különösen közel állt hozzá az euroatlanti integráció, a biztonságpolitika, valamint a háború és a nemzetközi jog kapcsolata.

1975-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, tíz évvel később akadémiai doktori értekezését. 1985-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. 1989-ben alkotmánybírónak jelölték volna, de ő – Kilényi Géza elmondása szerint – inkább kitért a feladat elől. 1989-től 1990-ig a Németh Miklós vezette Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja volt. 1990-ben szakértőként részt vett a magyar–szovjet csapatkivonási tárgyalásokon. 1993 és 1997 között a magyar fél egyik képviselőjeként szerepelt a hágai Nemzetközi Bíróságon tárgyalt bős–nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos perben. 1996 és 1998 között a kormány mellett működő Integrációs Stratégiai Munkacsoportban dolgozott. 2007 és 2009 között pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai tanácsának elnöke volt.

Gyakran megszólalt a sajtóban, ahol mindig karakteres, határozott véleményt képviselt. Sokat segített kollégáinak, tanítványainak, akik egy mindig nyitott, segítőkész, szakmáját szeretettel és szenvedéllyel gyakorló tudós embernek ismerhették meg.

1967-ben vette feleségül Gönczöl Katalin kriminológust, akivel ötvenöt évet élt szeretetteljes házasságban.

(Borítókép: Valki László 1991. január 18-án. Fotó: Friedmann Endre / MTI)