A Mecsek egyik legmagasabb csúcsán a napsugarak kilátót rajzoltak a ködtenger tetejére, ez a „szellemkilátó” pedig sokak szerint ijesztőnek tűnhet. A kilátó árnyéka körül még egy halvány, színes glória is feltűnt – írja az Időkép.

A glória egyébként nem összetévesztendő a szivárvánnyal: az előbbi fényelhajlási jelenség, míg az utóbbi fénytörési. Glória akkor alakul ki, amikor az eget középmagas vagy alacsony magasságokban fátyolfelhő borítja, amelyben egyenletes eloszlású, apró méretű vízcseppek fordulnak elő.

Mivel a vízcseppek aprók, a fény nem rajtuk keresztül áthaladva törik meg és bomlik alkotó színeire, mint a szivárvány esetében, hanem a felületükön elhajlást szenved, és az elhajlás következtében bomlik színeire.

A glória pozíciója mindig a Nappal átellenes oldalon van, az úgynevezett antiszoláris pont körül (ami nagyjából a megfigyelő árnyékának csúcsa). A glória gyűrűiben a színek szabályosan, akár ismétlődve követik egymást az ibolyától a vörösig, a sávok szélessége és intenzitása pedig a fátyolfelhőben lévő vízcseppek méretétől függ.