Életének 80. évében, december 6-án este elhunyt Tonhauser László nyugalmazott rendőr ezredes – értesült az Index. A legendás nyomozó a nyolcvanas években a Kék Fény című tévés bűnügyi magazin állandó szakértőjeként vált országosan ismertté. A rendszerváltozás utáni évtizedben a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatát vezette.
Tonhauser László 1943. március 25-én született Budapesten. 1961-ben tett műszeripari szakközépiskolai érettségit. 1967-ben a józsefvárosi kapitányság próbaidős nyomozó őrmestere lett. 1975-ben a rendőri munka mellett levelezőn elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. 1977-től a BM bűnügyi munkatársa lett. 1990-ben a megalakuló szervezett és nemzetközi bűnözés elleni főosztály helyettes vezetőjeként tevékenykedett. 1993. január 1-jével kinevezték az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat vezetőjének. Az egység 1996-ban integrálódott a Központi Bűnüldözési Igazgatóságba, amely két év múlva beleolvadt az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságába. 1999 márciusában ezredesként nyugdíjazták.
Nyugállományba vonulása után jelent meg Nem kérek bocsánatot című könyve, amelyben a több mint három évtizedes rendőri pályafutása alatt összegyűjtött anyagokat tárta nyilvánosság elé.
Tonhauser már a hetvenes évek végén a szervezett bűnözés létezéséről beszélt, noha a hatalom hallani sem akart róla.
Aztán 1982 végén egy lakásbetörés-sorozat ügyében 85 személyt gyanúsítottak meg 170 bűncselekmény elkövetésével. Az országos ismertséget a Kék Fény című tévés bűnügyi magazin hozta el számára. Elmondása szerint főnöke, Dobos János maga helyett ajánlotta a műsorba.
Az ezredest sokan kritizálták a rendőrségen, amiért „kollégákra is dolgozott”. Ezt a vádat nem utasította vissza. Ő ugyanis nem tett mást, mint amire a törvény kötelezte: ha az általa irányított bűnügyi hírszerző szervezet olyan információk birtokába jutott, amelyek rendőrök által elkövetett visszaélésekre, bűncselekményekre utaltak, szolgálati úton eljuttatta őket a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatához. Ha a belbiztonság kérte, szervezete részt vett az ügy felderítésében is.
Én minden kollégámnak azt mondtam: ha rólam olyan információt kapsz, hogy bűnözőket segítek, vagy más módon törvényt sértek, te is fordulj azonnal a belbiztonsághoz. Rendőr csak az legyen, aki tisztességes.
Az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamásról is azt tartották rendőrségi körökben, hogy Tonhauser embere volt. Azt híresztelték, hogy súgott az ezredesnek, aki ezért megvédte őt azoktól a rendőri szervektől, amelyek Borost – aki maga is bűnöző volt – rács mögé akarták juttatni. Tonhauser ezzel szemben azt állította, Boros volt az „első magyar bűnbánó maffiózó”, aki ki akart szállni az alvilágból, és ennek érdekében kész volt együttműködni a rendőrséggel.
Ki nem állhatta a „látványtervezést”, amikor akciókat, „D-napokat” szerveznek, amelyeket a rendőrség újabb sikereit hirdető sajtótájékoztatók követnek.
Tonhauser Lászlót december 6-án este, életének 80. évében érte a halál.
(Borítókép: Tonhauser László volt rendőr nyomozó (b) 2003. február 20-án. Fotó: Rózsahegyi Tibor / MTI)