Andrássy Ilona több tízezer lengyel menekültnek segített a második világháború alatt, amiért a lengyel köztársasági hivatal posztumusz kitüntetést adott kedden. A Virtus et Fraternitas érmet a grófnő életét kutató történész vette át Varsóban a Belwedere-palotában. Erdős Kristóf az Indexnek számolt be az ünnepélyes díjátadóról, ahol elhangzott, sok polgáruk köszönheti életét annak, hogy Andrássy Ilona 1939–41 között segített az őket lerohanó németek elől Jugoszlávia felé elmenekülni.
A varsói Witold Pilecki Intézet immár negyedik alkalommal kezdeményezi a lengyel államfő számára a Virtus et Fraternitas díj odaítélését olyan külföldi személyiségeknek, akik a haza polgárainak a történelem viszontagságai során segítséget nyújtottak, akik az emberi méltóság védelmében kivételes, hősies magatartásról tettek tanúbizonyságot.
A második világháború küszöbén Andrássy Ilona társalapítóként létrehozta Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottságot, aminek négy másik tagja is kapott korábban kitüntetést a lengyel államfőtől.
Erdős Kristóf az Indexnek elmondta, hogy komoly szakmai elbírálás után döntik el, kik azok a külföldi prominens személyiségek, akik a legméltóbbnak bizonyulnak az elismerésre. Három évvel korábban keresték meg az Andrássy Ilona életével foglalkozó magyar történészt, hogy segítsen dokumentumokkal és képekkel alátámasztani a grófnő lengyeleket menekítő munkásságát. Az általa irányított szekció 10 ezer lengyelnek adott szállást, ruhát, pénzt, élelmet, és segített kimenekíteni az internálótáborokba került katonákat Jugoszláviába, 1941-ig összesen 45 ezer lengyel hagyta el hazánkat ezen az útvonalon.
Az Andrássy Ilonának szánt posztumusz emlékérem átvételére legközelebbi élő rokona, Erzsébet Mayr-Melnhof volt hivatalos, aki a kutatásai révén vele kapcsolatban álló magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottságának történészét, Erdős Kristófot bízta meg a feladattal.
A Stájerországban élő rokon utazását egészségi állapota miatt nem engedélyezte orvosa, a rokon levélben köszönte meg nagynénje számára a lengyel állami elismerést, mint fogalmazott, hihetetlenül büszke nagynénjére, akit arisztokrata származása ellenére a hortobágyi kényszermunka vagy a politikai okokból való négyéves bebörtönzése, de még az ezalatti válása sem tört meg
– árulta el a történész, aki megosztotta velünk, hogy Erzsébet szerint mély istenhite adhatott ekkora erőt Andrássy Ilonának.
Erdős Kristóf tanulmányában megemlítette, hogy a csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család szigorú vallásos neveltetésben részesült, de nagy vagyonuk ellenére mindig előzékenyen és nemesektől szokatlan közvetlenséggel fordultak környezetükhöz, ezt az örökséget kapta Ilona grófnő is, akit annyira megszerettek az alföldi kényszermunkája során, hogy a száműzetés letelte után fizetett állást is ajánlottak neki a gazdaságban.
A grófnő egész életében segített a rászorulóknak, a háború alatt a Sziklakórház főnővéreként sebesülteket gyógyított, a Nemzetközi Vöröskereszt zsidó árvákkal foglalkozó tevékenységében is részt vett. Édesanyja, Maria Choloniewska lengyel származású volt, ebből is adódik, hogy szívügyének tekintette a lengyelek sorsát. A Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság 1939-es társalapítójaként nagy részt vállalt a menekülő lengyelek befogadásában és ellátásában.
A Witold Pilecki Intézet igazgatója, Magdalena Gawin is méltatta a grófnő munkásságát a Lengyel Köztársaság díjátadóján, mint mondta, nemzetük számára kiemelt jelentőséggel bír a második világháború alatti humanitárius tevékenysége.
Andrzej Duda megbízásából államtitkára, Wojciech Kolarski osztotta ki a tüntetést, aki az ünnepélyen felolvasta az államfő által küldött levelet, amiben Duda méltatta Andrássy Ilona és a többi díjazott bátorságát, hogy a világháború alatt baráti kezet nyújtottak más nemzetek rászorulóinak.
A posztumusz elismerésben részesítettek életét videóban mutatták be a prominens közönség számára, akik között Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet is jelen volt.
Erdős Kristóf elmondta, hogy egy olyan lengyel is felszólalt a rendezvényen, aki a Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság segítségének köszönheti életét, ugyanis csupán hatéves volt a nagymamája, mikor családjával a német megszállás elől hazánkon keresztül sikerült elmenekülniük.
A díjat megalapító Witold Pilecki Intézet névadója 1940-ben önként záratta be magát az auschwitzi haláltáborba, hogy ott megszervezze az ellenállást, ahonnan végül sikerült megszöknie, és az ott tapasztalt rémtettekről beszámolt a szövetségeseknek, később a kommunista hatalom elleni szervezkedése miatt végezték ki 1948-ban. A kutatóintézet a névadójához méltóan olyan embereknek szán elismerést, akik honfitársaikért küzdöttek a totalitárius rendszerekkel szembemenve a 20. század történelmi viharaiban.