Év végi összeállításunkban az Alkotmánybíróság idei több száz döntése közül kiemeltük – szigorúan időrendben – a szerintünk legfontosabb tízet. Terítékre került többek között a gyermekvédelmi népszavazás, a közvagyon védelme, a katatörvény, a kétszeres eljárás tilalma, a vörösiszap-per, az akadémiai kutatóhálózat, de a Kormányzati Tájékoztatási Központ hírlevele is.
Az Alkotmánybíróság február 18-án egyhangúlag elutasította azt az indítványt, amelyben ellenzéki képviselők a társadalombiztosítási törvény módosításának megsemmisítését kérték. A támadott szabályozás szerint ugyanis érvényes tajszám nélkül az egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen nem vehető igénybe, illetve „kiszámlázzák” a sürgősségi egészségügyi ellátást azoknak, akik hat hónapig nem tudják fizetni a tb-járulékukat. Az indítványozók szerint a megélhetési minimumot veszélyeztető térítési díj megfizetésére kötelezés sérti az emberi méltóságot és a szociális biztonsághoz való jogot.
A határozat (előadó Handó Tünde) hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény általánosságban szól az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkóztatás védelméről, amely értelmében
a pozitív megkülönböztetés megengedett.
A szabályozás külön is kiemel ugyan néhány konkrétan nevesített, különleges gondoskodásra szoruló és külön védelmet igénylő társadalmi csoportot, az intézkedési kötelezettség azonban az érintettek részéről közvetlenül nem kényszeríthető ki.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa február 22-én elhárította az utolsó akadályt az április 3-i gyermekvédelmi népszavazás elől. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megbízásából Nehéz-Posony Kata ügyvéd – két szülő és egy gyermek képviseletében – fordult a testülethez, hogy semmisítse meg a népszavazási kérdéseket jóváhagyó kúriai végzéseket.
A négy panasz közül az Alkotmánybíróság csak eggyel foglalkozott érdemben, hármat érdemi vizsgálat nélkül visszautasított. A nemi átalakító kezelések népszerűsítésére vonatkozó kérdést támadó alkotmányjogi panasz kapcsán az alkotmánybírák megállapították, hogy az indítványozó nem támasztotta alá, hogy a Kúria a népszavazási kérdés hitelesítésével milyen konkrét jogsérelmet okozott, nem jelölte meg konkrétan, hogy a jogi vizsgálatnak mely eleme hiányzik, vagy mely vizsgálati részben tért el a Kúria az Alkotmánybíróság korábban kidolgozott követelményeitől.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa március 11-én megsemmisítette a Kúria azon végzését, amely szerint a Kormányzati Tájékoztatási Központ február 24-i hírlevelével megsértette a választási eljárásról szóló törvényt. A hírlevélben azt írták, hogy felelőtlennek tartják, és nem támogatják azt az ellenzéki álláspontot, hogy Magyarország katonákat és fegyvereket küldjön Ukrajna területére. Az alkotmánybírák magyarázata szerint
a hírlevélben szereplő „ellenzék” kifejezés nem egy meghatározott politikai pártra utal, hanem a kormány álláspontjához képest határozta meg a nem kormányzati álláspontot mintegy gyűjtőfogalomként.
Az indoklás szerint egy olyan előre nem várt, rendkívüli és az állampolgárok biztonságérzetét alapjaiban meghatározó helyzetben, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában háború van, az állampolgároknak joguk van tudni, a kormánynak pedig az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére is visszavezethetően kötelessége közölni, mi az álláspontja a kialakult helyzetről.
Az Alkotmánybíróság május 17-én Alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette azokat a kúriai végzéseket, amelyek helybenhagyták a Karácsony Gergely által kezdeményezett népszavazási kérdések hitelesítését.
A Fudan-népszavazás ügyében a testület öt különvéleménnyel megállapította, hogy az alaptörvényi tilalom szempontjából annak van jelentősége, hogy a népszavazási kérdéssel hatályon kívül helyezni kért törvény a Kínai Népköztársasággal kötött nemzetközi szerződés végrehajtását célozza. Márpedig nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését végrehajtó törvény hatályon kívül helyezése az Alaptörvény alapján nem tartozik népszavazási útra.
Az álláskeresési járadékügyében pedig az Alkotmánybíróság – hat különvélemény mellett – kimondta, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tiltott tárgykörbe ütközik, mivel érdemben és számszakilag változtatna a központi költségvetésen, illetve annak végrehajtásán, így közvetlenül és jelentősen érintené az ország éves költségvetéséről szóló törvényt.
Az Alkotmánybíróság június 28-án megsemmisítette a Magyarország egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény azon kivételező rendelkezéseit, amelyek különféle indokokkal megengedték a Balaton-parti harmincméteres védősáv beépítését. A természetes vizek védelmében ötvenkét ellenzéki képviselő kért utólagos normakontrollt. Az Alkotmánybíróság egyhangúlag hozott határozatában megállapította, hogy a támadott szabályozás a törvényi szintű főszabályok alól úgy teremt kivételt (teremti meg a kivételes rendeleti szabályozás lehetőségét), hogy azzal gyengíti az egészséges környezethez való alapjog garanciáit. Az alkotmánybírósági döntést követően a törvény 71. § (4) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
A Balaton szabályozási partvonalától számított 30 méteres sávon belül – a medencés kikötő és a hozzá kapcsolódó épületek kivételével – épület nem helyezhető el. Jogszerűen épített épület a Balaton szabályozási partvonalától számított 30 méteres sávon belül felújítható.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése július 5-én – hat alkotmánybíró különvéleményével – úgy döntött, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem a jogbiztonság és kétszeres értékelés tilalma követelményének megfelelően szabályozta a halvédelmi törvény szerinti hatósági eljárást, valamint az orvhalászat miatt folytatható, a büntető törvénykönyvben szabályozott büntetőeljárást.
Az történt ugyanis, hogy egy tetten ért orvhalászt előbb halvédelmi bírsággal és eltiltással sújtottak, miközben ezzel párhuzamosan orvhalászat vétsége miatt vádat is emeltek ellene. Az ügyben eljáró büntetőbíró fordult az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a vádlottal szemben jogerősen kiszabott, büntető jellegű szankciót követően a kétszeres eljárás tilalma miatt büntetőeljárás nem indítható.
Márpedig egy több mint kétezer éves jogelv szerint senki sem vonható büntetőeljárás alá, és nem büntethető kétszer ugyanazon cselekményért.
2010. október 4-én öntötte el a vörös iszap Kolontárt és környékét, tíz ember halálát okozva. A példátlan ipari katasztrófa után tizenöt vádlott állt a bíróság elé, de első fokon valamennyiüket felmentették. A Győri Ítélőtábla 2019-ben hozott ítélete ezzel szemben tíz személyt talált bűnösnek, és hármukra letöltendő börtönbüntetést szabott ki. A Kúria tavaly novemberben fenntartotta hatályában az ítélőtábla ítéletét.
A büntetőper június 13-án az Alkotmánybíróságon zárult le: az alkotmánybírák elutasították ugyanis az elsőrendű vádlott, B. Zoltán, a Mal Zrt. egykori vezérigazgatójának alkotmányjogi panaszát, akit az ítélőtábla négyévi szabadságvesztésre ítélt. Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa (előadó alkotmánybíró Szívós Mária) rámutatott, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása.
Az Alkotmánybíróság október 25-i döntése szerint nem sérti az ügyészség vádmonopóliumát, ha a hatóság által „ejtett”, súlyos korrupciós ügyben egy, a köz érdekében fellépő személy felülbírálati indítvánnyal fordul a bírósághoz. Az Országgyűlés kormánypárti többsége még a zárószavazás előtt küldte előzetes normakontrollra a korrupcióellenes törvényt, amelyet a kormány terjesztett be, miután megállapodott az Európai Bizottsággal a szabályozás főbb kérdéseiben. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosítása szerint
az eljárás kulcsszereplője az érintett korrupciós jellegű bűncselekményben közvetlen magánérdekkel nem rendelkező, a köz érdekében fellépni kívánó magánszemély, akinek a szabályozás módot ad arra, hogy a nyomozó hatóság vagy ügyészség által folytatott eljárásban az eredményes nyomozás elérése, illetve adott esetben a bűnösség kérdésében bírósághoz fordulhasson.
Az Alkotmánybíróság határozata, amelynek előadója Sulyok Tamás, a testület elnöke volt, kifejtette: a törvénnyel a jogalkotó egy sajátos, a magyar jogrendszerben eddig nem ismert eljárásjogi lehetőséget teremt a közpénzek védelme érdekében fellépő jogalanyok számára, hogy a felülbírálati indítvány, illetve a vádindítvány benyújtásával büntetőigény érvényesítőjeként léphessenek fel, és a bíróság eljárását kezdeményezhessék. A szabályozás nem vonja el az ügyészség közvád érvényesítésére irányuló kizárólagos hatáskörét, hanem a büntetőigény érvényesítésének korrekciós eszközeként azt csak kiegészíti. A vádmonopólium elvével nem ellentétes, ha közvagyont érintően további elem épül be a büntetőeljárási keretek közé, amely közvetlenül a közvagyon védelmét biztosítja.
Az Alkotmánybíróság november 15-én nyilvános teljes ülésen kihirdetett határozata szerint önmagában az a körülmény, hogy egy közfeladatot az állam más szerven keresztül kíván ellátni, még nem Alaptörvény-ellenes. Az alkotmánybírák mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet is megállapítottak, mert a jogalkotó a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2019. évi LXVIII. törvényben nem szabályozta a tulajdonhoz való jog érvényesülésének megfelelően az új kutatóhálózat és a korábbi működtető közötti vagyoni viszonyokat. Ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2023. június 30-ig tegyen eleget.
Az ügyben még 2019 júliusában hatvanegy ellenzéki képviselő fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mert a támadott szabályozás sérti az Akadémia tulajdonhoz való jogát és a tudomány autonómiáját. Az Alkotmánybíróság elvi éllel megállapította, hogy
a Magyar Tudományos Akadémia alkotmányosan védett köztestület,
amelynek intézményi felépítésében és közfeladatainak ellátásában a tudomány szabadsága érvényesül, amelyet az államnak biztosítania kell.
Augusztusban egy ügyvéd támadta meg A kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvényt, majd befutott ötvenkét ellenzéki képviselő utólagos normakontrollra irányuló indítványa is. Mindannyian a katatörvény megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
A katatörvény alapján minden érintett vállalkozásnak nyilatkoznia kellett az adóhatóságnak, hogy megfelel-e az új feltételeknek, és kisadózó tételes adóalanyként folytatja-e működését. A jogszabály nyomán a mintegy 450 ezer katás adózó jelentős részének szeptembertől másik adózási megoldás után kellett néznie, hiszen
a kata a továbbiakban csak magánszemélyek számára szolgáltató vagy terméket értékesítő főállású egyéni vállalkozók számára lesz elérhető, kivéve a taxisokat, akiknek továbbra is megengedett, hogy ne csak magánszemélyeket szolgáljanak ki.
Az Alkotmánybíróság (előadó Hörcherné Marosi Ildikó) november 15-én hozott határozatában megállapította: az Alaptörvény kizárólag azt teszi lehetővé az Alkotmánybíróság számára, hogy a központi adónemről szóló törvényt néhány alapjoggal (az élethez és az emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog, valamint a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok) összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Igen ám, de a megkülönböztetés tilalma és a jogállamiság nem található meg a felsorolásban, ezért érdemi alkotmányossági felülvizsgálat nem lehetséges, az emberi méltósághoz való jog sérelme pedig nem azonosítható a diszkriminációval.
(Borítókép: Kolontár a vörösiszap-katasztrófa után 2010. október 12-én. Fotó: H. Szabó Sándor / MTI)