Az Igazságügyi Minisztériumban vagyunk, 18 fok van?

18 fok van, meg is lehet nézni a hőmérőt.

Kellett más intézkedéseket is hozniuk a 25 százalékos fogyasztáscsökkentéshez?

Nagyon jó közigazgatási államtitkár van a minisztériumban, minden ilyen kihívásra feladatként tekint. A minisztérium a város több pontján működik, ezért az ingatlanhasználat racionalizálásán is gondolkodtunk, az igazgatási szünetben kevesebb helyre hoztuk össze az ügyeletet ellátó embereket. Kis költségvetésből, korrekten működő minisztérium vagyunk.

„Bármelyik szekrényünkbe, szavazóhelyiségünkbe benézhetnek”

2021 végén robbant ki a Völner–Schadl-ügy, mennyire rázta meg a minisztériumot?

Gondolhatja. Tüntetnek, hogy „gazságügyi minisztérium”. Közben vannak olyan kollégák, akik harminc éve itt dolgoznak, a jogászszakma krémje. Biztos, hogy sok mindenkinek rosszul esett ez a történet. Nem véletlenül mondtam a miniszteri meghallgatásomon, hogy feladatom visszaállítani a renomét, sok munkával és szorgalommal begyógyítani azt a sebet, amit ez az ügy ejtett.

Hol tart ez a folyamat?

Jól haladunk. Női szemmel nézek a portfóliómra. Amikor elmegyek otthonról, akkor is azt szeretem, ha úgy zárom be az ajtót, hogy mögöttem minden rendben van. Ha látjuk, hogy évek óta húzódó kérdések nincsenek jogszabályban rendezve, a hivatásrendek felől érkeznek régóta igények, vagy jogalkalmazási problémákat jeleznek a szakmából, akkor elrendezzük ezeket, van rá lehetőség és szakértelem. A családjogi munkacsoportra különösen büszke vagyok. Sok olyan pozitív változást értünk el, amelyek hatékonyabbá és talán életszerűbbé tették például a családjogi pereket. Ezt a részét imádom a munkának, itt tudjuk a legjobban rögzíteni, hogy kik vagyunk.

Volt minisztériumi belső vizsgálat a Völner-ügyben?

A Központi Nyomozó Főügyészség foglalkozott az üggyel, a minisztériumban nem volt szükség belső vizsgálatra, a nyomozók ide jártak, együttműködtünk, átadtuk az iratokat. Az első perctől kezdve a jogszabályoknak megfelelően, a tisztességes együttműködés jegyében adtuk meg azt a segítséget, amit elvártak tőlünk.

Meghallgatták tanúként?

Tanúskodni állampolgári kötelesség, de nem kaptam idézést.

Április 3-án újra kétharmados parlamenti többséggel nyerték az országgyűlési választásokat. Számított erre?

Új lány vagyok, ez volt az első kampányom „belülről”, mivel eddig csak Fidesz-szavazó voltam, nem tudtam, hogy mire kell számítani. Sportemberként a kampányban elmondtam, lehet, hogy valaki többször megnyerte már az úszóversenyt, de mindig be kell ugrani a medencébe és végig kell úszni a távot, bármi történhet, soha nincs papírforma. Egy stratégiám volt, hogy tegyünk bele mindent, legalább a lelkiismeretünk legyen tiszta, hogy a magunk részéről mindent megtettünk a győzelemért. Fantasztikus érzés volt április 3-án este, a Holdról is látható győzelmet ünnepelni.

Fantasztikus érzés volt találkozni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentéstevőivel is? Ők fogalmaztak meg kritikákat, például az egyenlő esélyek hiányát illetően.

Mindig, mindenki megfogalmaz kritikákat és aggódik, főleg Magyarországért. Elég régóta vagyok ebben a közegben ahhoz, hogy tudjak olvasni a sorok között. Szeretem az ilyen találkozásokat, meghívtam őket egy kávézásra, rendkívül szimpatikus kanadai hölgy volt a delegációvezető. Annak idején azért is jöttem haza Brüsszelből, hogy az ilyen helyzetekben nyílt tekintettel elmondjam: semmi más nem történt, mint bármelyik demokráciában, megvannak a választási eljárási szabályaink, eszerint történt a jelöltállítás, ezeknek megfelelően zajlott a választás. Bármelyik szekrényünkbe, szavazóhelyiségünkbe benézhetnek. Annyit kértem tőlük, ha lehet, a rosszhiszeműség kerülje el az értékelésüket.

„Az ember jogászként, ha nem is beleőrül ebbe, de egészen frusztrálttá válhat”

Mikor tapasztalt rosszhiszeműséget?

Kettős mérce van Európában. Tudom, hogyan néz ki például a spanyol, a finn, a belga, vagy a holland igazságszolgáltatási modell, de ha nem ír róla minden nap a sajtó, akkor nem gondolja az olvasó Európában, hogy baj lenne ezekben az országokban. Brüsszeli lakosként kilenc évig olvastam az újságokban, hogy Magyarországon minden rossz. A mindennapos tevékenységem része volt, hogy korrektúrákat küldtem az ismerőseimnek, kollégáimnak, mert ferdítések voltak a cikkekben. Összességében a jogállamisági eljárás is arról szól, hogy miből akarnak problémát csinálni, és miből nem. A Magyarországról szóló híreket olvasva sokan azt hiszik, hogy például az igazságügyi miniszternek bármilyen hatása van a bíróságok működésére. Valójában zéró ráhatása van a magyar alkotmányos rendben. Ellentétben más országokkal, ahol a végrehajtó hatalom is beleszólhat a bírói kinevezésekbe, vagy az igazságügyi miniszter egyedi ügyekben utasíthatja az ügyészt, csak hogy a legjogállamibb példákat említsem Európából. Arról sem írnak, hogy máshol bírók lehetnek aktív párttagok, ami Magyarországon alkotmányosan kizárt. Sorolhatnám tovább a kettős mércére a példákat. Az információ tisztaságát folyamatosan bemocskolják ezek a hírek, és a szakma nyelvén ezzel nehéz mit kezdeni, politikai vádakra politikai válaszokat lehet adni. Az ember jogászként, ha nem is beleőrül ebbe, de egészen frusztrálttá válhat, és kilátástalannak láthatja ezeket a harcokat.

A jogállamisági tárgyalások során mennyire látta kilátástalannak a helyzetet?

Mindenkit erősen igénybe vett a folyamat. Július közepe óta több tucat szakember azon dolgozik, hogy megfeleljünk azoknak az igényeknek, amelyek Brüsszelből jönnek. Több száz oldalnyi angol nyelvű levelezésről van szó, lábjegyzetekkel. Amikor a másik fél részéről az a cél, hogy „ne legyen rajtad sapka”, ötszáz oldalban mindig lehet találni olyat, amibe bele lehet kötni. Azért volt fantasztikus, ami december közepén történt, mert az Európai Unió tagállamai rájöttek arra, hogy ők azok, akik vezetik a klubot. Azt nem lehet csinálni, hogy az egyik országnak azt mondják nyáron, hogy baj van veled: így és így tudod eloszlatni az aggodalmakat, utána ez az ország öt hónapon keresztül a teljes gépezetét működtetve a vállalások teljesítésén dolgozik, vannak kézzelfogható új jogszabályok, eljárások, felállt egy új hatóság, létrejött a Korrupcióellenes Munkacsoport, sorolhatnám tovább. Majd azt mondják, hogy „bocsánat, de én úgy érzem, nem csináltál semmit”. Ilyen nincs. Később elkezdtünk ötvenoldalas anyagokat köröztetni a tagállamok között és elmagyaráztuk az anyagháború szintjén, hogy miért nem igaz, „hogy nem csináltunk semmit”. A tanács végül rávette a bizottságot arra, hogy gondolja át ezt az egészet. Itt jött vissza a hitem.

Azt is el kell mondanom, hogy ezt az öt hónapot a bizottság munkatársai is végigszövegezték velünk, ők is rengeteg emberi erőforrást beletettek ebbe a folyamatba, ami kölcsönös tiszteletet alakított ki szakértői szinten a tárgyalófelek között. Azonban az Európai Parlament nyomás alatt tartotta az Európai Bizottságot, a bizalmatlansági indítvánnyal ugyanis meg tudják buktatni a bizottság elnökét, így a biztosi kollégiumot is. Erős zsarolóeszköz van a magyargyűlölő, baloldali többségű Európai Parlament kezében, ezért a bizottság kétszer is meggondolta, hogy magyarügyben hogyan nyilatkozik. Ezért fontos, hogy a kondicionalitási eljárás végén a tagállamok mondják ki a végső szót, őket nem köti az Európai Parlament fenyegetése. Végül visszajött az objektivitásba, az igazságosságba és a tagállamok közötti lojális együttműködésbe vetett reményem. Bár minden kormányt ugyanúgy köt a közvélemény és a média nyomása, ők sem olyan szabadok abban, hogy mit gondolnak rólunk, de az ügyünkből a végére európai intézményi egyensúlykérdés lett. A tagállamok számára ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy egy elvileg általuk uralt eljárásban az Európai Parlament és a bizottság politikai paktuma kész tények elé állítsa őket. Ez az intézményi korrekció is hozzájárult a kiegyensúlyozottabb, bölcs végkifejlethez.

Bölcs végkifejletet említ, és a kormány többi tagja is alapvetően pozitív hangnemben számolt be a decemberi fejleményekről, de három operatív programnál 55 százalékos forrásfelfüggesztést látunk, ami körülbelül 6,3 milliárd eurót érint.

Ehhez ismerni kell az uniós pénzek kifizetési folyamatát. Idén és jövőre jelentős mértékben kapunk még olyan pénzeket is, amelyeket Magyarország számára a korábbi hétéves költségvetés biztosít. Ezeket a felfüggesztés nem érinti. A felfüggesztéssel érintett források pedig nem vesznek el. Ez egy folyamat, ahol a felfüggesztés nem tényleges, hanem hipotetikus probléma. Azt mondták, hogy vannak bizonyos aggályaik, ezekre nekünk van lehetőségünk javaslatokat tenni, jogszabályokat módosítani. A kondicionalitási eljárás prevenciós eszköz, nem arról van szó, hogy adtak valamilyen pénzt, amit most vissza akarnak venni. Kilátásba helyezték a felfüggesztést a jövőre nézve, amiből valójában nem lesz forráshiány, mert teljesíteni fogjuk a vállalásokat. A svédek már jelezték, hogy az ő elnökségük alatt szívesen napirendre veszik az ügyet, hogy újraértékelhessük a vállalások teljesítését. A tagállamoknak nem az a céljuk, hogy a végén az egyik országot jogtalanul megfosszák attól, ami neki jár. Itt jön megint a jogászvilág ereje, és sok kolléga alázatos hozzáállása. Ott leszünk, és ugyanúgy az anyagok szintjén elmagyarázzuk mindenkinek, hogy ezt kérték tőlünk, mi pedig bizonyítjuk, hogy megcsináltuk. A politikai zsarolóeszköz jellegét a jogállamisági eljárásnak csorbította, hogy lerántja a leplet azokról, akik továbbra is politikai boszorkányüldözésként használják.

Hogyan rántja le a leplet?

Ha valaki azt mondja egy országra – főleg az Európai Parlament –, hogy „korrupt vagy”, akkor meg kell kérdezni, hogy miért mondja, és hogyan tudom eloszlatni az aggályait. Erre valamit válaszolni kell, milyen legyen a közbeszerzési rendszer, milyen hatóságok és eljárások legyenek. Amikor ezeket az ország teljesíti – például már novemberben teljesítettük azt a vállalást, hogy 15 százalék alá vittük az egyajánlatos közbeszerzéseket az uniós forrásból megvalósuló projektek esetében –, akkor utána mit lehet mondani? Ha valakinek az a motivációja, hogy folyamatosan üsse az országot, annak semmi nem lesz jó, de vannak körülötte mások is, akik azt mondják, hogy nézd meg, a magyarok mennyi mindent csináltak. Ha olvassuk a statisztikákat, hogy melyik országban van 15 százalék alatt az egyajánlatos közbeszerzések száma, akkor többnyire olyanokat találnánk, ahol most is felette van, még sincs ellenük eljárás. Arra is kíváncsi vagyok, hogy az Európai Parlament ellen indítanak-e eljárást, vagy felállítanak-e uniós integritás hatóságot a Katargate miatt. Ha túlmegyünk a szakmai párbeszéd és a tisztességes együttműködés keretein, akkor egy parttalan állapotba jutunk, ahol a politikai pozíciók ereje dönti el, hogy kinek mi a sorsa. Összességében én úgy gondolom, hogy amennyiben ezekben a vitákban nem a demokratikus mandátumomat támadják, vagy nem azt akarják megváltoztatni, hogy mit gondolok a migrációról, a gyereknevelésről, hanem az intézmények, vagy más részletek tekintetében vannak aggályok, amelyekkel ugyan jogászként nem értek egyet, de a szakmai kérdésekben van mozgástér, akkor lehet együttműködni. Ez történt Magyarország és az Európai Bizottság között az elmúlt öt hónapban.

Kaptak olyan kérést a tárgyalások során, hogy módosítsák például a gyermekvédelmi törvényt?

Az utolsó szakaszban nem, mert ott a gyermekvédelmi népszavazásnak köszönhetően már volt egy megkérdőjelezhetetlen demokratikus mandátum április 3. után. De 2021 nyarán egyértelműen ezért álltak meg a tárgyalások. Aztán jött a választás és a népszavazás, ahol erős mandátumot kapott a kormány, innentől irreális lett volna ehhez ragaszkodniuk. Az is segített minket abban, hogy szakmai szintre hozzuk a beszélgetést, hogy a kondicionalitási eljárással együtt a határidők és az eljárási követelmények is megjelentek, ezeket a bizottságnak is be kellett tartania. Azt a stratégiát alkalmaztuk, hogy „rendben van, évek óta azt mondjátok, hogy baj van velünk, de akkor mondjátok el pontosan, mi a baj”. Ezután el kellett mondaniuk, hogy mi a baj. Ha az a vád, hogy korrupt vagy, akkor nem lehet az a kérdés, hogy mit tartalmaz a gyermekvédelmi törvényed.

Bizalmatlanság

Hogyan oszlanak meg az uniós feladatok Navracsics Tiborral?

Az uniós tagság sok ember fejében összefonódik az uniós pénzekkel és a területfejlesztéssel. Leegyszerűsítve: minden, ami uniós pénz, az Navracsics Tibor, minden más – a politikák koordinálása, a jogszabályok harmonizálása, jogi viták folytatása, uniós szakmai kérdések – az hozzánk tartozik. A kapcsolat ott van, hogy a kondicionalitási eljárás uniós pénzeket érint, de mégiscsak jogállami kérdés, tagállami intézményrendszerrel, igazszolgáltatással és korrupcióellenes kerettel. A sikerünk vagy a kudarcunk ebben összekapcsolódik Tiborral.

Melyeket tartja a legjelentősebb magyar vállalásoknak?

Két kategóriára lehet bontani a vállalásainkat, az egyik az új jogintézményeket és eljárásokat tartalmazza, a másik a technikai, praktikus kérdéseket. Technikai kérdés az, hogy egy országban mitől függ, hogy az egyajánlatos közbeszerzések száma magas vagy alacsony. Erre lehet egy rosszhiszemű, vagy egy praktikus választ adni. Utóbbi úgy szól, hogy például azért, mert vidéken nincs annyi kkv, ami el tudna indulni a beszerzéseken, vagy nem is akarnak elindulni. Itt kapacitásépítésre is szükség van, a vállalások között tréningprogramot, pénzügyi segítséget is látunk, hogy el tudjanak indulni a beszerzéseken, mert ez bonyolult papírmunkát és emberi erőforrást igénylő kérdés. Az is technikai kérdés, hogy olyan rendszert működtessünk, ami gombnyomásra megmutatja egy cégháló utolsó tulajdonosát is.

A másik rész, ami a hírekben nagy teret kapott, például az Integritás Hatóság felállítása, ez a közbeszerzések szabályosságát hivatott vizsgálni. Két tagállamban, Olaszországban és Szlovéniában működik hasonló. Van egy új büntetőeljárási eszköz is, az átláthatóság érdekében bárki megkérdőjelezheti az ügyészség döntését a nyomozás megszüntetéséről vagy a feljelentés elutasításáról. Ezek nagy újítások. Ősszel úgy mentem tárgyalni Brüsszelbe, amikor a vagyonnyilatkozati rendszerünket kritizálták, hogy nálam volt a saját nyilvánosan elérhető vagyonnyilatkozatom, egy EP-képviselő vagyonnyilatkozata és egy uniós biztosé, akivel éppen találkoztam. Nem értettem, hogy mi a probléma, ha a részletesség a szempont, akkor nem az Európai Parlamenté vagy a biztosoké a minta. Hasonló a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó kérdés is. A jogszabályok alapján egyértelmű volt, hogy ezek az alapítványok – mivel az első képviselőket a miniszter nevezte ki és/vagy a forrásaik több mint fele állami pénz – közbeszerzésre kötelezettek. Én is tagja vagyok egy ilyen alapítványnak, soha nem volt kérdés, hogy az általános uniós és hazai közbeszerzési szabályok alapján kell működni. Nem hitték el, amíg külön bele nem írtuk a törvénybe úgy, ahogyan azt ők látni akarták. Ezt a nonszensz kötekedés kategóriájába sorolom, de megcsináltuk.

Az utóbbi példa nem azt mutatja, hogy az elmúlt években megbomlott a bizalom a magyar kormány irányába Brüsszelben?

Azért sajnálom az ilyen kérdéseket, mert azt igazolja, hogy mennyire kifizetődő egy ország ellen gyűlöletkampányt indítani. Kialakul az a percepció, hogy „nektek magyaroknak, jobban kell vigyáznotok, mert ti egyszer már összetörtétek a bizalmat”. Én ezt teljesen máshogy látom. Egyszerű magyar állampolgárként is azt gondolom, hogy több mint 10 éve annyiszor érdemtelenül, aljasan támadnak minket, csak azért, mert a saját utunkat járjuk, miközben korrekten együttműködünk a többi nemzettel, hogy nem tudtunk mást tenni, mint felvenni a kesztyűt. A bizalom alapvetően a mi oldalunkon tört össze. Két éve például minden filozófiai fenntartásunk ellenére szolidárisak voltunk a Covid helyreállítási alap létrehozásánál. Azt mondtuk, hogy ne vegyünk fel hitelt, de kérték más országok, hogy járuljunk hozzá, mert nagy a baj. A szolidaritás jegyében megtettük. Ez egyébként nem is az unió pénze, hanem a piacokról érkezik, amit a mi gyerekeink fognak visszafizetni. Megadtuk a bizalmat, mások érdekében hozzájárultunk a döntéshez, mégis megtörténhetett az, hogy két évig két országnak nem adták oda ezt a pénzt, politikai alapon. Azóta mindent megtettünk, olyan dolgokat is bevállaltunk, amelyek nem voltak szükségesek, de nem voltak károsak, ezért megtettük, nekünk jóval többet kellett, mint másoknak.

Mint például?

Az Integritás Hatósághoz hasonló intézmény a legtöbb tagállamban nincs. Nekünk működtek eddig is a közbeszerzési átláthatósági rendszereink, mert az uniós csatlakozásnál ki kellett ezeket építeni, és a bizottság folyamatosan ellenőrizte működésüket. Szakmailag nem volt indokolt a kérés, de ha ezzel tudjuk csökkenteni az aggodalmakat, és nem ártalmas, megcsináljuk. A tárgyalások azért is voltak ilyen hosszúak, mert el kellett magyarázni például azt, hogy Magyarországon egy nyomozási bírónak milyen jogkörei vannak, és az nem ugyanolyan, mint egy francia vagy belga nyomozási bíróé. Mindenkinek különböző jogállami berendezkedése, igazságszolgáltatási rendszerei vannak, az angol fordítás sem fogja átadni egy jogintézmény esszenciáját. Mindent megtettünk, ezért is fájdalmas és igazságtalan, amikor azt gondolják, hogy egy ország szó nélkül fogja hagyni, hogy folyamatosan gyalázzák. Mióta hazajöttem Brüsszelből, arról is szól a mandátumom, hogy a médiában felfestett rossz képet cáfoljam. Nem mernek szembesülni a saját tökéletlenségükkel, helyette azt mondják, hogy „te magyar, neked nem szabad úgy beszélned, te már a sarokban vagy”. Ez szörnyen rossz, nagyon Európa-ellenes, nem így készültem a csatlakozásra az egyetemen.

Visszatérve a bizalomhoz, Magyarországon már évekkel ezelőtt futott az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány, máskor Jean-Claude Junckert is rátették a plakátokra. Ezek nem adtak alapot a bizalmatlanságra Brüsszelben?

Nem világos számomra, hogy valójában mi a baj ezekkel a kampányokkal. Van különbség a sunyulás, az álszent hozzáállás, vagy az őszinte, nyílt sisakos küzdelem között? Én inkább az utóbbit választom. Brüsszelben megtanultuk, hogyan működik az intézményrendszer. A status quo őrzőinek nem tetszik, ha egy ország a saját érdekeit helyezi előtérbe, ezt valakinek szabad, valakinek nem. Milyen jó, hogy nem adtuk fel például a saját energiamixünket, milyen jó, hogy végigharcoltuk a rezsicsökkentés lehetőségét is évekkel ezelőtt. Jogi procedúra volt, hogy lehet-e a lakosságot a piactól védve beavatkoznunk, miközben folyamatos a liberalizációs nyomás Brüsszelből. Ez politikai nyomás volt, aminek a jog eszközeivel álltunk ellen, és kialakult egy olyan kép, hogy a magyarok a mainstream ellen mennek, mert a magyar nemzet érdekeit helyezik előtérbe. Lehet, hogy két világ harcol egymással, és valakik úgy gondolják, hogy jó lesz, ha mindenki feloldódik a nemzetek feletti masszában, és majd a bizottság eldönti, hogy mi a jó Magyarországnak, de mi úgy gondoljuk a demokráciát, hogy a választók döntenek az irányról. Ez állt az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány mögött. A szankciós plakátokat is kritizálják a bombák miatt, pedig van egy elhibázott szankciós politika, nem is készült hatástanulmány arról, hogy Európára milyen hatással lesznek a szankciók. Ez a valóság, csak nem szeretik látni Brüsszelben.

A bombás plakátnál az is a kritika része volt, hogy bombákként ábrázolták a szankciókat, miközben Ukrajnában valódi bombák hullanak.

Nézzük meg itt is, mi a valódi probléma. Az, hogy kint van egy ilyen plakát, nem azt jelenti, hogy nem ítéljük el a háborút és az agresszort. Szóval nem ez a gond, hanem az, hogy rávilágítunk a kényelmetlen igazságra. Ez pedig már a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos korlátozásához vezető út. A hetes cikkelyes eljárásban felmerült egy olyan kérdés, hogy ezek a plakátok is jogállamisági problémát jelenthetnek. Bóka államtitkár úr nagyon bölcsen azt mondta, hogy nem lát összefüggést a jogállamisággal, de ha mégis van valamilyen összefüggés, az a véleménynyilvánítás szabadságát érinti. A mi véleménynyilvánításunkét. Nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol az emberek öncenzúra vagy valódi cenzúra miatt nem rakhatnak ki ilyen plakátokat. Az európai liberális gondolkodás véleményhegemóniává akarja alakítani a saját preferenciáit, a mainstream sajtó rá akarja kényszeríteni egy cselekvő, felelős kormányra, hogy milyen plakátot tehet ki, itt van az igazi probléma. Megalapozatlanul hozzák összefüggésbe a bombás plakátokat azzal a tragédiával, amiben egyébként Magyarország egy szívvel áll ki az elesettek mellett, hihetetlen méretű humanitárius segélyben részesítjük Ukrajnát és befogadjuk a menekülteket. A plakát kifejez egy állítást, amely állítás mögött tények és adatok vannak, a valósággal szembesíti Európa és Magyarország közvéleményét. Lehet fintorogni, de ahogy a közismert mondás tartja: még ha nem is értek egyet azzal, amit mondasz, akkor is mindent megteszek, hogy elmondhasd. Ez a szörnyű, hogy egy olyan világban élünk, ahol az ízlések, a divatok összekeverednek a jogokkal és értékekkel. Attól még, hogy valakinek valami kedves vagy tetsző, az nem biztos, hogy az jogos, és ez fordítva is igaz. Ezért fontos, hogy legyen lehetőség józan vitákra.

Korábban a migrációról is a sajtóban csak olyan képes beszámolókat lehetett látni, amiben nem a probléma gyökeréről, hanem az emberi oldaláról beszéltek, és senki nem tette fel a kérdést, hogy miért nem teremtünk olyan szabályokat, amelyeknek köszönhetően a kisgyerekeknek nem kell ráülniük azokra a veszélyes csónakokra. Mindenki sokkolta a közvéleményt a szomorú képekkel, a politikának viszont nem ebből kellene kiindulnia, olyan intézkedéseket kell hozni, hogy senkinek ne kelljen szenvednie. Amit mi ezzel az erős mandátummal kimondhatunk, azt sok európai politikus a médianyomás miatt nem mondhatja ki, még akkor sem, ha egyetért velünk. Innentől kezdve egy arctalan massza jön létre, nincsenek élek, nincs igazi demokratikus mandátum. Az a választó, aki megszavazott egy konzervatív kormányt, nem örülne annak, ha a kormánya a brüsszeli idomulás miatt más irányba menne, mert akkor hol van a demokrácia, a számonkérhetőség, a népképviselet?

A Magyarországra vonatkozó tárgyalásokból, a globális minimumadóból és az Ukrajnának szánt támogatásokból végül egy csomag lett?

Az, hogy összekapcsolódnak ezek a kérdések, a politikai ellenfelek, az Európai Parlament és a sajtó műve. Magyarország ezeket nem kötötte össze, sőt többször és kifejezetten kértük, hogy ne egy csomagban kezeljük őket. A globális minimumadóban sokkal hamarabb megvolt az álláspontunk, van egy versenyelőnyünk azáltal, hogy az adópolitikánkat mi határozzuk meg. Tudtunk egy olyan jogi papírt szerezni, amiben egyértelművé tették, hogy amitől tartunk, az orvosolható, az iparűzési adó beszámítható.

Tehát nem volt olyan jellegű egyezkedés, hogy az egyikért cserébe meg lesz szavazva a másik is?

Ezek nem így történnek. A témák év végére összegyűltek, fizikailag is egy térben és időben kellett dönteni. A napirendet a cseh elnökség határozta meg.

„Tizenhét vállalásnak indult, közben jött meg az étvágy”

Mi a következő lépés a Magyarországgal szemben támasztott elvárások teljesítésénél?

Részemről az igazságszolgáltatási mérföldkő teljesítése a következő feladat.

Ez pontosan mit tartalmaz, érinti az Országos Bírói Tanács jogköreit?

Sok minden megjelent a sajtóban, a javaslataink a nyilvános konzultáció során megismerhetőek és véleményezhetőek lesznek. A teljesítési határidő március 31. Az ügy érdekessége, hogy olyan rendszert kezdtek az utolsó kanyarban kritizálni, amit 2012-ben hozott létre Magyarország, jóváhagyta a Barroso-féle bizottság, a Viviane Redinggel való tárgyalásokra sokan emlékezhetnek. Azóta semmit nem változott a bírósági igazgatási rendszer. Itt is ugyanazt a szakmai eljárást választottuk, megnézzük, hogy milyen mozgástér van a rendszerben. Ne felejtsük el, hogy háromezer bíró van Magyarországon, az ő érdekeiket is figyelembe kell venni. Megérdemelnek annyit, hogy a folyamatba bevonjuk őket.

Érkezhetnek újabb elvárások Brüsszelből?

Tapasztalatra tudok csak alapozni, tizenhét vállalásnak indult, közben jött meg az étvágy. Nem lehet kizárni, de van egy papírunk arról, hogy mit kérnek. Továbbra is használni fogom a tagállamok nyilvánosságát, számomra ez a legnagyobb tanulság az ügyben. Hálás vagyok azoknak a nagyköveteknek is, akik végighallgattak, kérdéseik voltak, érdeklődtek, jegyzeteltek az anyagból, amit küldtem nekik.

Az Európai Ügyészséghez továbbra sem szeretnének csatlakozni?

Továbbra sem szeretnénk csatlakozni, de megkérdezheti a dánokat, az íreket és a lengyeleket is, hogy terveznek-e csatlakozni. Ez a megállapodáshoz vezető tárgyalások során soha nem is volt feltétel.

Nem merült fel, hogy a kormány elvárás nélkül is felajánlja a tárgyalásokon a csatlakozást?

Ez elvi kérdés, nem politikai hangulat vagy tárgyalási taktika. Az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője az ügyészség. Az egész folyamat a 2010-es évek elején indult, nem is fogadta el minden ország, ezért lett belőle megerősített együttműködés. Ha valami nem kötelező, akkor ne legyen bűn, hogy valaki nem csatlakozik. Ez megint a kettős mérce jellemzője, senki nem veszi elő az íreket, a dánokat vagy a svédeket, hogy miért nem csatlakoztak eddig.

„A parlamenti kontroll megmaradt”

Továbbra is szükség van a veszélyhelyzeti kormányzás fenntartására Magyarországon?

A veszélyhelyzet fennáll a szomszédban dúló háború miatt. A humanitárius és gazdasági következmények kezelése érdekében van erre szükség.

Milyen kihívást nem tudnak kezelni kétharmados parlamenti többséggel?

A gyors reakció érdekében van rá szükség, de a parlamenti kontroll megmaradt. A kormány az Országgyűlés felé beszámol az erre vonatkozó szabályok szerint, alkotmányosan szabályozott a helyzet. A veszélyhelyzeti rendeletek a gazdasági élettel összefüggő döntésekről szólnak, a Covid idején ez nagyon jól működött. Ami hosszú távon hatásos, azokról a parlament a kivezető törvényekben szavaz, így válhatnak teljesen a jogrend részévé.

Milyen feladatok várnak 2023-ban az Igazságügyi Minisztériumra?

Az állománygyűlésen azt mondtam, hogy a nyugalom és a szeretet évét szeretném meghirdetni 2023-ra. A minisztérium legérdekesebb része az uniós terület, de sok téma van, amelyekről nem írnak minden nap, mégis hasznosak az állampolgárok életében. Ilyen a családjogi munkacsoport működése, sok civil szervezettel dolgozunk együtt, olyannal is, amellyel nem feltétlenül egyezik a véleményünk mindenben, de amikor egy válóperben jobb lesz a gyerekeknek, az közös érdek. A tartásdíjak gyorsabb behajtása, vagy a nemzetközi gyermekelhelyezési perekben úgy módosítani a szabályokat, hogy a magyar gyermek érdekeit könnyebben figyelembe lehessen venni, szintén kedves ügyek a szívemnek. Az áldozatsegítésben jól haladunk a központok kiépítésével, tizenegy központ és négy pont működik már. Egyre többen tudnak az országban arról, hogy létezik ilyen segítség.

A fogyasztóvédelem is fontos terület, nyáron kapta meg a tárca, Kupecki Nóra jól teljesíti a feladatot, láthatóvá teszi a fogyasztóvédelmet. Itt a politikai, szakmai irányítás van a kezünkben, a kormányhivatalok mennek ki ellenőrizni. A digitális jogállam védelme is célkitűzésünk. A fogyasztóvédelemben módosult a közérdekű kereset szabályozása, jövő nyáron lép életbe, a lényege, hogy a közérdekű kereset a kártérítési igényt is magával tudja hozni, nem kell minden sértettnek külön perelni kártérítésért. Ovádi Péter szélesíti a palettánkat állatvédelemben. Megkezdődik az állatvédelmi alapítvány működése, Magyarországon nagyon népszerű az állattartás, fontos a felelős állattartás és a cselekvő állatvédelem, a Btk. szigorításának jogalkalmazását is figyelemmel kell kísérni. Az igazságügyi hivatásrendek, az ügyvédek, a közjegyzők, a szakértői kamara törvényességi felügyeletét is ellátjuk, ezek független szakmai testületek, de nagyon jó párbeszéd van köztünk. Női célkitűzésem továbbra is, hogy az apróságokat, joghézagokat, régi elégedetlenségeket folyamatosan kiküszöböljük.

(Borítókép: Varga Judit. Fotó: Kaszás Tamás / Index)