Gerő András 1952-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán hallgatott történelmet és szociológiát a hetvenes évek közepén. Tanulmányait követően 1977-ben az ELTE  Bölcsészettudományi Karának oktatója lett, majd 1981–1995 között a művelődéstörténeti tanszéken dolgozott docensként.

Számos külföldi egyetemen folytatott tanulmányokat, illetve oktatott is. 1988–89-ben a Minnesotai Egyetemen tett tanulmányutat. 1990-ben Utrecht, 1991-ben Amszterdam, 1995–1997 között a Pennsylvania Egyetem Fulbright professzora, majd 2001-ben a  Columbia Egyetem vendégprofesszora volt. 1991-től  2020-ig Budapesten a CEU, a Közép-európai Egyetem tanára. 

2006-ban lett a történettudományok doktora a Magyar Tudományos Akadémián. Fő kutatási területeihez tartozott a dualizmus időszaka, az Osztrák–Magyar Monarchia története, maga Ferenc József császár, a magyar polgárosodás és a modern zsidó identitástörténet.

Széles szakmai és társadalmi tevékenységet folytatott

Gerő András a rendszerváltást követően a Századok szerkesztőbizottsági tagja lett, 1993-tól 2010-ig pedig a Budapest Negyed főszerkesztőjeként tevékenykedett, de volt szerkesztőbizottsági tag a Café Bábelnél és a Világosságnál is. 2003 és 2004 között a Deák-emlékbizottság ügyvezető titkára, illetve 2009-től a Teleki László Alapítvány kurátora.

Rengeteg publikációja és t öbb mint hetven könyve jelent meg, köztük számos angolszász, illetve német nyelvterületen.  Utolsó kötete 2022 őszén látott napvilágot Liberális látószög címmel. Mivel kutatási területe a Monarchiához kötődött, ezért érdemes kiemelni ezen a területen legfontosabb műveit, így a 2016-ban kiadott Ferenc József és a magyarok című könyvét, illetve az Arcképek az Osztrák–Magyar Monarchiából (2021) és a Dualizmusok – A Monarchia Magyarországa (2010) kötetet.

A család lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint Gerő András búcsúztatása szűk családi körben lesz. 

(Borítókép: Gerő András 2018. március 15-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)