Az akkor épült új Erzsébet híd szomszédságában nyitotta meg kapuját 1904-ben a Mátyás Pince, amelynek alapító névadója ma százötven éve született.
Baldauf Mátyás 1873. január 10-én született a burgenlandi Borostyánkőn egy evangélikus parasztcsaládba. A hatodik osztály elvégzése után, tizenhárom éves korában a szomszédos Felsőlövő szállodájának éttermében kezdte tanulni a vendéglátói szakma alapjait. Először felszolgált, majd a konyhai előkészítésből a hentesi ismereteket sajátította el. Négy év után szakmunkási vizsgát tett. Ezt követően Bécsben, Grazban és Pragerhofban pallérozta tovább tudását. Az ambiciózus fiatalember 1896-ban a magyar fővárosba helyezte át székhelyét, és a krisztinavárosi Zöldfában pincérkedett négy évig.
1900-tól a Schmutziger (Piszkos) nevű sörházban dolgozott csaposként és felszolgálóként. Az idős tulajdonos, Bittrich József hamarosan a teljes üzletet rá és a mindig kedves, minden vendégre odafigyelő, apró termetű, de nagy munkabírású felszolgálóra, Antunovits Teréziára, Tercsikére bízta. A fiatalok, akik a magánéletben is egy párt alkottak, egy idő után gondoltak egy merészet, és a tulajdonos elé álltak azzal, hogy megvennék tőle a sörházat.
Miután Bittrich úr nemet mondott, nézelődni kezdtek a környéken, hogy a hozzájuk hűséges és őket megszerető törzsvendégeiket továbbra is kiszolgálhassák.
Így találtak rá a Duna utcza és Kéményseprő utcza sarkán, az egy évvel korábban átadott Erzsébet híd szomszédságában, az Eskü tér 6. szám alatti sarokház pincéjére, amelyet 1500 forintért vettek bérbe sörcsarnok céljára. Itt nyílt meg 1904. január 30-án a Mátyás Pince, ahol a nyitás napján négy emberrel kilenc és fél hektoliter sört mértek ki.
Unokája, Borostyánkői Mátyás így írta le a Mátyás Pince első éveit:
Ezután a szorgalmas munka és a folyamatos építés évei következtek, amelyeket különösen eredményessé tettek nagyapám rendkívüli képességei, a korát megelőző innovatív üzletszervezés, és ma úgy mondanánk, menedzseri tulajdonságai, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és érzékenysége az új ötletek befogadására. Nem kevésbé számítottak nagyanyám született adottságai, a vendégekhez való otthonos és kedves, de sohasem tolakodó viszonya, és fantasztikus emlékezőtehetsége, mellyel mindenkit levett a lábáról.
Szinte minden évben tovább bővítették a Mátyás Pincét: teraszt építettek a Kéményseprő utcza felé, majd az eredeti söröző mellett megnyílt a Nagyterem és a Zeneterem, a negyedszázados jubileumra, 1929-re pedig a Jubileumi és a Halász terem.
Közben Mátyásnak és Teréziának hat gyermeke született: három lány és három fiú.
A család 1934-ben vette fel az apa szülőfaluja után a Borostyánkői vezetéknevet.
A két vendéglős valójában kilenc gyermeket nevelt fel, ugyanis Mátyás unokaöccsének három fia a szülők tragikus halála után árván maradt. A gyerekek közül két fiú elvégezte a vendéglátóipari főiskolát, egy mérnök lett, egy belgyógyászként futott be karriert, egy katonatisztként szolgált, egy pedig öt nyelvet beszélő jogászként végzett. A legidősebb fia, Mátyás, aki külföldön tanulta ki a vendéglős és hotelszakma fortélyait, apja 1937. október 6-án bekövetkezett halála után vette át a stafétabotot. Ő vitte tovább a nagy forgalom, kis haszon elvét szem előtt tartva az üzletet.
A következő több mint nyolc évtizedben a Mátyás Pincén is átsöpört a történelem: 1949-ben államosították, majd négy évtized után újra magántulajdonba adták. A Borostyánkői Mátyás és neje által megálmodott vendéglátóhelyet sok híresség is felkereste az elmúlt évtizedekben: a politikusok közül például Willy Brandt, Josip Broz Tito, Nyikita Hruscsov, Richard Nixon és Francois Mitterrand, a művészek közül többek között Claudio Abbado, Orson Welles, Gilbert Bécaud, Andrzej Wajda, Grace Kelly, Rex Harrison, Liv Ulmann, Marina Vlady, Alain Delon, Roger Moore és Federico Fellini.
Mátyás pincéje fenséges székhely királyság maga is, amelynek népe az egymást váltó fűszeres tálak és a zene hullámán úszó palackok között minden éjjel változik
– írta a vendégkönyvbe Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő.
A főváros egyik legreprezentatívabb éttermét 1973-ban – a termek belső díszítésének művészi értéke miatt – védetté nyilvánították.
(Borítókép: A Mátyás Pince Étterem bejárata a főváros V. kerületében a Március 15. téren 2012. február 2-én. Fotó: Jászai Csaba / MTI)