Ha látni akarod a szerencsejáték-függőség igazi arcát, ide el kell jönnöd – invitál az Anonim Szerencsejátékosok (Gamblers Anonymous – GA) gyűlésére Félix, aki olvasóink számára már ismerős lehet: ő az a 39 éves férfi, aki több mint 15 éven át volt a magyar kártya, a póker, a játékgép, a kaszinó és a sportfogadás szerelmese, kálváriáját ebben a cikkben mutattuk be.

Félix meghívására gondolkodás nélkül igent mondok, a következő pillanatban pedig már ott állunk a Keleti pályaudvartól tíz percre egy körgangos ház udvarán. Bár még alig hagytuk magunk mögött az utca zaját, rögtön hatalmába kerít bennünket valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalom és biztonság, talán mindketten érezzük, hogy olyan helyen vagyunk, ami sok ember számára az utolsó kapaszkodó.

A gyűlések helyszínéül szolgáló lakásba belépve az otthonos érzés fokozódik: jól felszerelt konyha és ebédlő vár minket, a szoba közepén található hatalmas asztalon sütemények, az asztal körül szerencsejátékosok sorakoznak.

Jár neki a biléta 

Az önsegítő közösségben fontosak a szabályok, így nincs csúszás, percre pontosan kezdődik a foglalkozás. A jelenlévők elsőként felolvassák a csoport kézikönyvét, majd mindenki elmondja, hogy mióta nem szerencsejátékozott.

Mint az egyik fiatalról kiderül: épp ma harmincnapos, így jutalomként jár neki egy biléta, amely jelzi, hogy fontos mérföldkőhöz érkezett a gyógyulásban.

Folytatódik a sor, egyre többen árulják el, hol tartanak.

„Ágoston vagyok, kényszeres, szenvedélyes szerencsejáték-függő, ma vagyok 4119 napos.”

„Kristóf vagyok, kényszeres, szenvedélyes szerencsejáték-függő, én tegnap még játszottam, tehát ma vagyok egynapos.”

„Zalán vagyok, kényszeres, szenvedélyes szerencsejáték-függő. Én még ma is játszottam, majd holnap leszek egynapos”

– érkeznek a válaszok a tagoktól. Nevüket az anonimitás jegyében megváltoztattuk, illetve kérésüket tiszteletben tartva fotókat sem készítettünk róluk. Az asztalon heverő kiadványok bemutatására ugyanakkor engedélyt kaptunk.

Érdekes felismerés, hogy az, aki több mint tíz éve nem játszott, ugyanannál az asztalnál ül, mint az, aki egyenesen a kaszinóból érkezett a gyűlésre.

Közösségünkben mindenki egyenlő, hiszen mind ugyanazzal a problémával küzdünk, és a visszaesés veszélye mindannyiunk számára benne van pakliban

– tisztázza a helyzetet az egyik szerencsejátékos, majd folytatódik a gyűlés, amelyen egyébként tízen vesznek részt, kivétel nélkül férfiak, akik minden korosztályból képviseltetik magukat: a huszonévesek éppúgy változni akarnak, mint a hetvenhez közelítő szenvedélybetegek.

A csoport vezetője feldobja a témát, hogy kinek volt a legutóbbi foglalkozás óta játékkényszere, majd jelentkezés alapján bárki felszólalhat, aki úgy érzi, hogy van mondanivalója.

Tegnap is előbújtak a kisördögök, iszonyúan elcsábultam. Bármennyire is nehéz volt, sikerült túljutnom ezen a mélyponton, arra gondoltam, hogy mennyit veszíthetek, nem pedig arra, hogy mennyit nyerhetek

– meséli az egyik fiatal, aki egyébként szintén egy bő hónappal ezelőtt, január elején indult el a gyógyulás felé vezető úton.

Ezt követően egy idősebb férfi szólal fel, aki már régóta nem játszott. Felidézi azt a napot, amikor eldöntötte, hogy változtat az életén, arcáról lerí, hogy milyen sok küzdelmes pillanat vezetett idáig, de a konklúzió az, hogy egy percre sem bánta meg, hogy belevágott a programba.

Lista a hazugságokról

Körülbelül tíz-tizenöt perc elteltével – miután mindenki megosztotta azt, ami benne volt – feldobják a következő témát, ami stresszhelyzetek kezeléséről szól.

Egyikük őszintén meséli, hogy anno vállalkozóként az egész napot ellógta, amint letetette az embereit, már ment is a játékterembe. Alkalmazottainak és a feleségének is rendszeresen magyarázkodnia kellett, a folyamatos stressz pedig szinte felőrölte, gyomorproblémái lettek. A feszültséget gyakran a kaszinóban vezette le, előfordult, hogy olyan ideges volt, hogy a krupiét áthúzta az asztalon, és jól megverte.

Miközben próbáltam erősnek mutatni magam, valójában rettenetesen elveszett voltam, emlékszem, hogy fényes nappal bolyongtam Budapest utcáin, fogalmam sem volt, hol vagyok. Nem tudtam hazamenni vidékre, mert a kocsimban már nem volt üzemanyag, tankolni pedig nem tudtam, mert az összes pénzem eljátszottam. Nem volt már ember a földön, akitől kölcsön kérhettem volna, olyan meg pláne nem, aki adott is volna, hiszen mindenkinek csak kamuztam

– idézi fel Sándor, aki egy idő után listát is vezetett arról, hogy kinek mit hazudott, másképp nem tudott volna ennyi fedősztorit észben tartani. Hozzátette: „Többé egy napot sem akarok az életemből kidobni.”

A stresszkezelés mint témakör sokakat megihlet, így érkeznek az újabb beszámolók, de közben gyorsan körbeadnak egy perselyt, amibe a foglalkozásért cserébe mindenki beletesz annyi pénzt, amennyit jónak gondol. Miután a gyűlések ingyenesen látogathatók, a cél csupán a közösség fenntartása, amit ezekből az adományokból finanszíroznak.

„Nagyon stresszes belegondolni, hogy mennyi mindenkit átvertem” – folytatja az egyik résztvevő, ő az, aki mindössze egy napja nem játszott.

„Rövid idő alatt hat-hét vállalkozást vittem csődbe. Ez nem véletlen, sokszor ugyanis úgy tekintettem a munkámra, mint egy játékszerre, úgy viselkedtem, mintha nem lenne gyerekem, akiről gondoskodnom kell. Próbáltam magamnak bebeszélni, hogy csak pár hónapja estem vissza, de az igazság az, hogy valójában le sem jöttem a játékról. Nemrég belenéztem a tükörbe, és rájöttem, hogy rohadtul beteg vagyok” – mondja őszintén Kristóf.

Még mindig folytatódik a sor, egy félénk srác – aki még ma is játszott – megosztja, hogy számára a legnagyobb stresszt az okozza, hogy mikor jön a fizetés, addig ugyanis nem tud menni a kaszinóba.

Egy másik, csendesebb fiatal szintén szót kér, és azt mondja:

Én rengeteget stresszelek, most épp amiatt, mert hangosan felszólalok. Lehet, hogy azért, mert valami nagyot szeretnék mondani, de nem tudok. Mégis, ez a helyzet sokkal kellemesebb, mint minden reggel gyomorgörccsel ébredni, mert nem tudod, mikor borul a bili

– mondja ki a tökéletes végszót Simon, akinek a monológjával a gyűlés utolsó perceihez érkezünk.

Közös ima és a 12 lépés

A jelenlévők felállnak, majd megfogják egymás kezét, hogy a foglalkozást a hagyományoknak megfelelően egy közös imával zárják. Ez a rituálé a résztvevők számára még annak ellenére is fontos, hogy a GA nem definiálható vallási közösségként, a csatlakozáshoz nem szükséges semmilyen vallási meggyőződés. Az Anonim Szerencsejátékosok felépülési programja mindezek ellenére bizonyos spirituális értékek elfogadásán alapul, a tagok viszont teljesen szabadon értelmezhetik ezeket az alapelveket. A felépülési program az alábbi 12 pontból áll:

1. Beismertük a tehetetlenségünket a szerencsejátékkal szemben, és azt, hogy az életünk irányíthatatlanná vált.
2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb erő visszavezethet minket a normális gondolkodáshoz és élethez.
3. Eldöntöttük, hogy életünket és akaratunkat a saját felfogásunk szerinti felsőbb erő gondjaira bízzuk.
4. Mélyreható és bátor erkölcsi és pénzügyi leltárt készítettünk.
5. Beismertük magunknak és egy másik embertársunknak hibáink valódi természetét.
6. Teljes egészében készek voltunk megszabadulni e személyiséghibáinktól.
7. Alázatosan kértük a saját felfogásunk szerinti istent fogyatékosságaink felszámolására.
8. Listát készítettünk azokról, akiknek valaha kárt okoztunk, és hajlandóvá váltunk valamennyiüknek jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akik esetében ez lehetséges volt, kivéve ha a jóvátétellel akár nekik, akár másoknak ártottunk volna.
10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és amikor hibáztunk, haladéktalanul beismertük.
11. Igyekeztünk ima és elmélkedés révén fejleszteni a tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti istennel, csupán azt kérve, hogy a velünk kapcsolatos akaratát megismerhessük, és hogy legyen erőnk annak végrehajtásához.
12. Miután erőfeszítéseket tettünk, hogy ezeket az elveket életünk minden területén alkalmazzuk, igyekeztünk az üzenetet más szenvedélyes szerencsejátékosoknak is átadni.

Utóbbi a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közösség tagjai a gyűléseken túl egyéni támogatást is nyújtanak egymásnak. A többségnek van saját szponzora, akitől útmutatást, segítséget kaphat, illetve sokan közülük maguk is szponzorok, útmutatást, segítséget nyújtva ezzel másoknak. Emellett a közösség tagjai gyakran rehabilitációs intézményekbe is ellátogatnak, hogy támaszt nyújtsanak olyan szerencsejáték-függőknek, akik még valóban az út elején járnak.

Magyarországon számos 12 lépéses anonim önsegítő csoport működik, ezek közül talán a legismertebb az Anonim Alkoholisták közössége, de többek között a drogfüggők, a munkaalkoholisták, a társ- és kapcsolati függők, az érzelemfüggők, a szex- és szerelemfüggők, a túlevők és a dohányosok is látogatják a nekik szóló tematikus gyűléseket.

(Borítókép: Index)