A Green Policy Center gondozásában megjelent Magyarország Első Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése. A nemzetközi összehasonlításokban körülbelül a középmezőnyben vagyunk, de uniós viszonylatban az átlagnál hátrébb rangsorolnak minket a különböző klímateljesítményi listákon.
„A nemzetközi összehasonlításokban hazánk klímateljesítménye nagyjából a középmezőnyben helyezkedik el, azonban európai uniós viszonylatban az átlagnál hátrébb jelzik a különféle rangsorok. A világszinten leginkább elismert ilyen rangsorban, a Climate Change Performance Index legújabb listáján Magyarország az 53. helyen végzett a 63 ország közül, az Európai Unióból egyedül Lengyelországot előzi meg” – olvasható a Green Policy Center első klímasemlegességi előrehaladási jelentésében.
A tanulmány szerint Magyarország üvegházhatásúgáz-kibocsátásának jelentős és tartós csökkenését az utóbbi évtizedekben elsősorban a gazdasági válságok idején lehetett megfigyelni, „a köztes időszakokban a kibocsátások inkább stagnáló trendet mutattak. Eredményként értékelhető ugyanakkor, hogy 2018-tól az ÜHG-kibocsátások leváltak a GDP növekvő trendjétől, vagyis a gazdaság növekedése nem eredményezte a kibocsátások növekedését is.”
A jelentésben két tízéves időszakot vetnek össze (2010–2020 és 2020–2030),
bár a 2020. évi magyar ÜHG-kibocsátás némileg alacsonyabb a 2010-esnél, a 2010–2020-as időszak egészére nézve következetesen csökkenő trendet nem lehet megfigyelni. A jelenlegi 2030-as és 2050-es klímacélokat 2020 során fogadták el, így az elmúlt tíz évben nem volt ennyire ambiciózus célok által meghatározott a magyar klímapolitika. Hivatalosan Magyarország mind a nemzeti, mind a nemzetközi klímacéljait teljesítette, sőt túlteljesítette 2020-ra, ugyanakkor az elmúlt évtized kibocsátási tényadataiból jól látszik, hogy mennyire jelentős trendváltásra van szükség a jövőre nézve, ha a 2030-as és különösen a 2050-es célok elérését komolyan vesszük.
A Green Policy Center arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2050-es klímasemlegességi cél elérése a jelenlegi gazdasági működés alapvető átalakítását feltételezi, „azért, hogy időben és objektíven láthassuk, hogy az ennek érdekében tett lépések eredményesek-e és a folyamatok a jó irányba tartanak, a klímasemlegességi cél mellett szükség van szektorális vagy egyéb alcélok kitűzésére számos területen, és ehhez kapcsolódóan számos indikátor mérésére, értékelésére és az eredményeknek a szakpolitikai tervezésbe való beépítésére. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy az egyes szereplők számára világosabb, mi a szerepük és felelősségük a közös cél elérésében.”
Ami az egyes vizsgált szektorokat és területeket illeti, Magyarország teljesítménye vegyes. Vannak relatíve jó teljesítményt jelző mutatók, de több átlagos vagy az alattinak mondható. Érdemes kiemelni a klímasemlegességi cél rendkívül magas társadalmi támogatottságát, ami jó alapot adhat az ambiciózus cselekvéshez. Az egyes mutatók 2020-as kiindulási állapotának rögzítése után a következő évek jelentései mutatják majd meg, hogy a mostani helyzetből merre és milyen ütemben indulunk tovább
– fogalmaznak a jelentésben, amit három fejezetre osztottak:
Az első fejezet elején rögtön leszögezik, hogy az éghajlatváltozás Magyarországot is közvetlenül érinti, „az átlaghőmérséklet az 1980-as évektől kezdődően erőteljesen emelkedő tendenciát mutat, méghozzá a globális átlagnál is gyorsabb ütemben. Az emberi egészségre gyakorolt káros hatások már ma is kimutathatóak: az utóbbi harminc évben a legjelentősebb hőhullámok 12–52 százalékkal növelték a napi többlethalálozást a keringési rendszerre gyakorolt hatásuk miatt. Szórványosan már megjelent hazánkban is egy tipikusan trópusi betegség, a nyugat-nílusi láz.”
„A felmelegedés komoly károkat okoz egyebek között aszályokkal, viharokkal és villámárvizekkel, illetve veszélyezteti a nagy tavaink vízminőségét. Egyre nagyobb kihívást jelenthet az egyes területek ivóvíz-, mezőgazdasági öntözővíz-, iparivíz-ellátása és az élővilág vízigénye” – sorolták a jelentésben, hozzátéve: az éghajlatváltozás globális folyamat, hatásai nem állnak meg a határoknál, „fontos látnunk, hogy Magyarország csak akkor kerülheti el a fent bemutatott hatások fokozódását, ha a közös erőfeszítések sikerre vezetnek és közösen teljesítjük a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti céljait. Ebben az erőfeszítésben ugyanakkor nekünk is ki kell venni a részünket, mert csak így várhatjuk ezt el másoktól is.”
A nemzetközi jelentések alapján a Green Policy Center úgy összegzett, hogy globálisan és nemzeti szinten is meg kell erősíteni az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy tartható legyen a másfél fokos cél.
A tanulmányban vizsgált rangsorok szerint
globális összehasonlításban hazánk klímateljesítménye nagyjából a középmezőnyben helyezkedik el, azonban európai uniós viszonylatban inkább az utolsó harmadban teljesítünk.
A tanulmányban kitérnek arra is, „amennyiben minden vállalat a Földön úgy járna el, mint ahogy azt a hazai vállalatok vállalásai vetítik előre, úgy az 3 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezetne globális szinten. Ezzel a magyar vállalatok teljesítménye Európában az utolsó előtti helyre elegendő – megosztva a belga, osztrák és luxemburgi vállalatokkal a helyezést.”
Magyarország egyik klímacélja, hogy 2030-ig legalább 40 százalékkal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990. évi szinthez képest. A hosszabb távú cél a 2050-re elérendő klímasemlegesség.
A kibocsátási pályák alapján megállapítják a tanulmányban, hogy
hazánkban a kibocsátások gyors ütemű csökkenésére eddig csak akkor került sor, amikor a gazdaság (főként az ipari termelés) súlyos válságba került, mint például a rendszerváltást követően, vagy a 2008–12-es gazdasági világválság idején. A gazdasági válságokat megelőzően vagy azokat követően az ÜHG-kibocsátások inkább csak stagnáló vagy egyes években enyhén emelkedő trendet mutattak; tartós, jelentős és tudatos hazai szakpolitikai intézkedésekkel elért csökkentés eddig nem volt megfigyelhető.
A kivétel az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének hatása az utóbbi néhány évben, ez viszont nem nemzeti, hanem uniós szintű intézkedés.
„Az ismert ÜHG-kibocsátási adatok legutóbbi tíz évét (2010–2020) vizsgálva kiderül, hogy a 2020-as magyar nettó ÜHG-kibocsátás ugyan 9 százalékkal alacsonyabb a 2010-esnél, a 2010–2020-as időszak egészére nézve még csak következetesen csökkenő trendet sem lehet megállapítani. Hiszen, ha 2010-es helyett például a 2014-es értéket vesszük alapul, ahhoz képest a 2019. évi ÜHG-kibocsátás 11,5 százalékkal magasabb, és még a Covid miatt lezárásokkal érintett 2020-as emisszió is meghaladja azt 4 százalékkal” – írták a jelentésben.
Ugyanakkor az is igaz – folytatták –, hogy a 2030-as és 2050-es klímacélt 2020-ban fogadták el, így az elmúlt tíz évben nem volt ennyire ambiciózus célok által meghatározott magyar klímapolitika.
A Green Policy Center hangsúlyozza, az adatok jól mutatják, hogy jelentős trendváltásra van szükség a célok elérése érdekében. A cselekvés felgyorsításának szükségességét a kormány és az Országgyűlés által elfogadott stratégiai dokumentumok, jogszabályok is elismerik, további intézkedéseket kilátásba helyezve. Arról viszont, hogy ezeket végül elfogadják-e, és meghozzák-e a kívánt eredményt, csak később lehet majd adatokkal alátámasztott méréseket készíteni.
A jelentés szakpolitikai javaslatokat nem fogalmazott meg, önmeghatározása szerint „pusztán tükröt tart az aktuális klímapolitikának és annak hatásait mutatja be tárgyszerűen, ezáltal informálva a döntéshozókat és tágabb értelemben az egész társadalmat. Ezt követően évente tervezünk összeállítani és kiadni ilyen jelentéseket.” A teljes jelentés, benne a 108 vizsgált indikátorral, itt olvasható.
(Borítókép: Csónak a Velencei-tó kiszáradt medrében, Pákozd közelében 2022. augusztus 17-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)