A debreceni akkumulátorgyár-építés a helyi után országos szintre emelte a kérdést: milyen veszélyekkel jár, ha ilyen létesítmények működnek Magyarországon? A Greenpeace Magyarország egyetért azzal a törekvéssel, hogy mielőbb kivezessék a szennyező járművek használatát, ugyanakkor nem tartják megoldásnak, ha másfél milliárd belső égésű motorral működő autót másfél milliárd elektromos autóra cserélünk. A természet- és környezetvédelmi szervezetet megkérdeztük a Debrecenben kialakult vitáról is.
A Greenpeace lapunk megkeresésére közölte, egyetértenek azzal a törekvéssel, hogy „a szennyező benzines, dízeles, illetve hagyományos hibrid motorral felszerelt járművek kivezetését a lehető leghamarabb meg kell kezdeni. Csak így érhető el, hogy teljesíteni tudjuk a párizsi egyezményben megfogalmazott éghajlatvédelmi célokat, illetve hogy csökkenjen a közlekedésből származó légszennyezés”.
A szervezet ezzel együtt jelezte:
Rossz az a megközelítés, mely fenntartaná, vagy akár még bővítené is a jelenlegi, egyéni autóhasználatra alapozott közlekedési rendszert. Az nem megoldás, ha másfél milliárd belső égésű motorral működő autót másfél milliárd elektromos autóra cserélünk. Ehelyett fenntartható tömegközlekedésre, a mikromobilitás fejlesztésére, valamint autómegosztásra van szükség.
Az aggályok közé sorolták, hogy „a jelenlegi e-autó akkumulátorának gyártásához rengeteg nehezen hozzáférhető alapanyagra, például lítiumra és kobaltra van szükség, veszélyes vegyületek kellenek hozzá, továbbá maga az akkumulátorgyártás rendkívül víz- és energiaigényes. Emellett az akkumulátorok újrahasznosítása jelenleg alacsony szinten van”.
A Greenpeace-t megkérdeztük a magyarországi akkumulátorgyár-építésekről is. Válaszukban leszögezték:
Bár szükség van akkumulátorgyárakra az e-mobilitás terjedése érdekében, aggályos, hogy a kormány ilyen nagy számban, kapacitásban akar akkumulátorgyárakat hozni hazánkba, és a világ harmadik legnagyobb akkumulátor-gyártó országává akarja tenni Magyarországot. Aggályos ekkora volumenű terveket elfogadni megfelelő környezet- és természetvédelmi vizsgálatok nélkül. A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 dokumentumhoz a jelek szerint egyáltalán nem készült környezeti hatásvizsgálat.
Arra is felhívták a figyelmünket, hogy a szakirodalmi adatok alapján, „ha valóban a jelenlegi csaknem tízszeresére, akár 250 GWh-ra is növekedhet a hazai akkumulátor-gyártó kapacitás, akkor ennek a teljes éves energiaigénye annyi lenne, ami nagyságrendjében megfelel a paksi atomerőmű termelésének”. Ennyi energia nem áll rendelkezésre az országban, ráadásul jó eséllyel a jelenleg drága importból lehetne csak biztosítani, vagy üvegházhatású gázokat ontó fosszilis erőművekkel megtermelni.
A Greenpeace azzal folytatta:
nincsenek vizsgálatok arra sem, hogy az akkumulátorgyárak hatalmas vízigénye nem veszélyezteti-e hazánk ivóvíz vagy egyéb vízellátását. A cégek pedig nincsenek arra kötelezve, hogy tisztított szennyvizet használjanak, illetve a saját tisztított szennyvizüket újrahasznosítsák.
Kitértek arra a szempontra is, hogy az akkumulátorgyártáshoz számos veszélyes és mérgező anyagot használnak, amelyek a környezetbe, a természetbe kerülve az élővilágot és az emberi egészséget is károsíthatják, ez a veszély a gyár működése során végig fennáll.
Ugyan a környezetvédelmi hatóságok feladata lenne, hogy betartassák az előírásokat a gyárakkal, de az elmúlt évek, évtizedek szomorú tapasztalata, hogy a magyar hatóságok nem képesek a szennyezési eseteket megelőzni, vagy a kialakult szennyezések kármentesítéséről gondoskodni (például: Illatos úti szennyezés, Óbudai Gázgyár, stb.), illetve hatékonyan elejét venni ipari baleseteknek (például: Kolontári katasztrófa)
– fogalmaztak lapunknak, hozzátéve: „A döntéshozók a környezet- és természetvédelem érdekeit, valamint a helyi lakosok igényeit sok más hazai nagyberuházáshoz hasonlóan ezeknél a projekteknél sem tartják prioritásnak, így a hatalmas üzemek felhúzása és működtetése sokszor oly módon valósul meg, hogy a fenntarthatósági szempontok alig érvényesülnek”.
A Greenpeace „hatalmas demokratikus deficitet” is lát a folyamatban, amellyel a kormány az akkumulátorgyárak magyarországi telepítését segíti:
A helyi lakosok igényeit, érdekeit és aggályait már a gödi Samsung-gyár terjeszkedése kapcsán sem vették figyelembe. Anélkül, hogy a kormány a készülő beruházásokról valódi társadalmi vitát kezdeményezne, joggal töltheti el aggodalommal a lakosságot, hogy ilyen mértékű akkumulátorgyár kapacitást szeretnének telepíteni az országba.
A szervezet érthetőnek nevezte a debreceniek felháborodását, „gyakorlatilag kész tények elé állították őket, a beruházó gyorsított eljárásban engedélyt kapott az üzem első fázisának megvalósítására, amely ráadásul a városhoz közel, egy értékes mezőgazdasági zöldterületen valósul meg”.
A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal hétfőn azt közölte, hogy minden eddiginél szigorúbb feltételekkel adták ki a környezethasználati engedélyt a debreceni akkumulátorgyár építéséhez. Korábbi cikkünkben a kínai CATL-vállalat reagált a beruházással kapcsolatban megfogalmazott aggályokra. A debreceni gyárépítési vita helyi politikai erőviszonyokra gyakorolt potenciális hatásáról szóló cikkünket itt találja.