Az innovatív eljárásra korábban nem volt példa Magyarországon. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján egyedi implantátummal pótolták a nő fél medencecsontját, amivel a láb megőrzése mellett minden esély megvan arra, hogy a csonttumor megjelenése előtti funkciója is helyreálljon. Az operációt vezető ortopéd sebész, Perlaky Tamás lapunknak elmondta, hogy a 31 éves nő állapota folyamatosan javul, most először sétálhat másfél éves gyermekével.
A műtétet vezető ortopéd orvos elmondása szerint a hölgynek már várandóssága alatt is fájdalmai voltak, számos vizsgálaton esett túl, a szülés után pedig lábra sem tudott állni, a röntgen ekkor mutatta ki, hogy medencedaganat okozza panaszait.
A csonttumor, ami nem áttét következtében alakul ki, viszonylag ritka betegség, a daganatos megbetegedések 1 százalékát teszi ki, és ennek nagyjából a fele rosszindulatú, Magyarországon évente 50-60 embert diagnosztizálnak ezzel. Három típusát szokták megkülönböztetni, a 31 éves nő az úgynevezett Ewing-szarkómától szenvedett, ami akár már 3-4 éves korban is előfordulhat egészen a 30-as évek elejéig.
Perlaky Tamás elmondása szerint a csontdaganatok jellemzően gyerekkori betegségek, az első tünete a terheléstől független állandósult fájdalom, ami éjszaka sem múlik el. Kemoterápiával és műtéttel, idejében felfedezve ma már többnyire jól kezelhetőek.
Harminc-negyven évvel ezelőtt, amíg nem volt ezekre a daganatokra hatásos kemoterápia, a betegek 90 százaléka meghalt. Annak idején ha műtétre került a sor, azok jellemzően amputációval zárultak. A műtéti technikák fejlődésével, a végtagok megtartására egyre nagyobb számban volt lehetőség, a specifikus kemoterápiák kifejlesztésével pedig már jók a betegek gyógyulási esélyei
– emelte ki a sebész. Hozzátette: az operáció csak abban az esetben kerülhető el a rosszindulatú csontdaganatoknál, ha a kemo- és sugárkezelésre jól reagálnak, és nehezen megközelíthető helyen, például a csigolyán helyezkednek el, de műtét nélkül nagyobb a kiújulás kockázata.
Csontdaganatokkal Magyarországon 95 százalékban a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikája foglalkozik, ahol évente 10-12 medencecsont-eltávolító operációt végeznek.
A korábbi eljárások során a daganat kiterjedésétől függően távolítottunk el részeket a medencecsontból, amit kevés esetben lehetett pótolni, ennek hiányában pedig a végtag a lágyrészekhez került felfüggesztésre, ami miatt az nem volt többé terhelhető, és annak mintegy tízcentis rövidülésével járt. Ha nem is történt amputáció, a láb a funkcióját elvesztette
– ismertette a szakorvos.
A 31 éves nőnél a röntgenfelvétel olyan nagy méretű tumort mutatott ki, ami miatt egyre biztosabbá vált, hogy a fele medencecsontját el kell távolítani – mondta el Perlaky Tamás.
A szakember tájékoztatása szerint a műtétre való felkészülés több hónapot vett igénybe: először a német mérnökcsapat a magyar ortopéd orvosok szakmai támogatásával a CT alapján elkészítette az implantátumot, majd a NEAK egyedi méltányossági engedélyére is szükség volt az innovatív, de költséges eljárás támogatásához, ugyanis csak az implantátum beszerzése 16 millió forintot tett ki.
A szakember hangsúlyozta, hogy kevés beteg van, aki alkalmas erre az eljárásra, mivel az előkészítés folyamata hónapokat vesz igénybe, a csontdaganatok közül leginkább az Ewing-szarkóma kezelése igazítható ehhez, mivel annak az operáció előtti kemoterápiája hat hónapig tart. A szövődmények elkerülése miatt olyan személynél lehetett az operációt elvégezni, akinek nincs egyéb krónikus betegsége, nem túlsúlyos, a rosszindulatú elváltozása nem áttétes, és azon kívül jó egészségi állapottal rendelkezik.
A műtétre novemberben került sor, amiben az összeszokott csapat vett részt, három sebészorvos két műtőssegéd és egy aneszteziológus jelenlétében, az eljárás hat órán át tartott.
A készült szövettani eredményekből kiderült, hogy nagyon jól reagált a daganat a kemo- és sugárterápiára, sikeresen el tudták távolítani, nem maradt vissza, és nincsenek máshol áttétei
– tájékoztatott az ortopéd sebész.
Az új műtéti eljárás során nemcsak az volt fontos, hogy az implantátum a megfelelő helyre kerüljön, hanem hogy azt a beteg majd használni is tudja, ehhez pedig az kellett, hogy megmaradjanak az izomtapadások, és az izmok jól működjenek.
„A járáshoz szükséges izmok jelentős része a csípőlapátról ered, ha ezt kivesszük, akkor az izmok összeugranak és működésképtelenek lesznek. Ezeket vissza kell rögzíteni valahogy, hogy a beteg ne sántítson, a megtapadásukhoz pedig a műtét után 6-8 hétig nem lehet terhelni, tehát lábra állni” – ismertette Perlaky Tamás.
Az új implantátummal a beteg teljes életet élhet majd – tette hozzá a szakember. A beavatkozás után néhány héttel már otthon lábadozhatott a nő, kezelését pár hónapig a tumor kiújulásának megelőzése miatt kemoterápiával folytatják, illetve a mozgásrehabilitáció most következik.
Perlaky Tamás pedig arról számolt be, hogy páciense állapota gyorsan javul, a héten esedékes orvosi kontrollra érkezve már csak egyetlen könyökmankó segítette járását.
„Bizakodó, már alig várja, hogy végre kirándulhasson, ugyanis két éve ebben nem volt része, de egyedül még sétálni sem tudott elmenni” – árulta el az ortopéd sebész, aki szerint a betegnek nagyon jó esélyei vannak a teljes gyógyulásra.
(Borítókép: Barta Bálint / Semmelweis Egyetem)