Nagyot fordult a világ, mióta tavaly február 24-én hajnalban az orosz csapatok átlépték az ukrán határt. Egy sor előzetes feltételezés megdőlt, amit a kezdetekkor jeleztek az elemzők. A Kibeszélőben összegeztük a háború első évét Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet vezetőjével és Bendarzsevszkij Antonnal, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatójával.
A beszélgetést azzal kezdtük, hogy egyáltalán tisztázódott-e, mi is az oroszok célja az invázióval. Tálas Péter szerint Moszkva azt szeretné, hogy Ukrajnát bevonja az érdekszférájába, keményebben fogalmazva: meg akarja szüntetni az ukrán nemzetállamot. Bendarzsevszkij Anton úgy vélte, hogy Oroszország megerősödésével eljött a pillanat, amikor beindult az expanzió, az orosz birodalom ismételt kiépítése.
Tálas szerint az oroszok ott számították el magukat, hogy a kezdet kezdetén politikai és nem katonai megoldásban gondolkodtak, hiszen egy korlátozott katonai műveletről beszélnek folyamatosan, nem kiterjedt háborúról. Tehát gyorsan eltüntetik Zelenszkijéket, és a helyükre egy bábkormányt ültetnek. A forgatókönyv pedig a 2014-es krími helyzethez hasonlítana, amikor a Nyugat csak üveges szemekkel bámult az annexióra, de érdemben nem sok mindent tett megtorlásul.
Azonban – váratlan fordulatként – Zelenszkij a helyén maradt, és az ukrán társadalom úgy döntött, ellenállunk. Ez komolyan meglepte Putyint éppúgy, mint a Nyugatot.
Sokan számoltak a háborúval, de azzal senki nem számolt, hogy egy ekkora léptékű, kiterjedt háborúvá szélesedik a konfliktus. Az elején maga a Nyugat sem számított arra, hogy neki bármilyen formában meg kell majd segítenie Ukrajnát
– hangsúlyozta az intézetvezető.
Bendarzsevszkij arra utalt, hogy bár bemutattak csilli-villi új fejlesztésű fegyvereket a parádékon, de azok sorozatgyártása még nem kezdődött el. Ami viszont tényleg fontos, hogy új fegyvertípusok debütáltak ebben a háborúban, drónokkal még ilyen kiterjedt konfliktusban nem harcoltak, és rettenetesen felértékelődött a hírszerzés és az információ szerepe. Ukrajna gyakorlatilag valós időben kapja az infókat a nyugati támogatóktól arról, hogy milyen orosz csapatmozgások és hol történnek, merre vannak a parancsnoki állások és a logisztikai célpontok. Ez pedig a háború elején döntő fontosságú volt az ukránok számára.
Modern eszközök megjelentek ugyan – egy-egy orosz hiperszonikus rakéta, vagy az ultraprofi amerikai HIMARS rakéták –, de ez a háború ugyanúgy a szárazföldi csapatok bevetésével dől el, mint legutóbb a második világháború. Tálas Péter ehhez annyit fűzött hozzá, hogy vélhetően a hátország lesz a szűk keresztmetszet, azaz ki meddig bírja majd. Emberanyaggal, technikával, utánpótlással és logisztikával. És ezeken a területeken a Nyugat által támogatott Ukrajna jóval fejlettebb, mint Oroszország.
Felmerült ugyanakkor a kérdés, hogy a totális háború érdekében az oroszok bevezetik-e a hadiállapotot, amit az ukránok már az invázió legelején megtettek. Ennek messzire vezető veszélyeire is felhívták a szakértők a figyelmet.
Érintettük azt is, hogy mennyiben teszt ez a háború az amerikai hadiiparnak, amely legfrissebb fejlesztéseit éppen egy elhúzódó háborús környezetben tudja tesztelni.
Tálas Péter szerint nemcsak egy proxyháború folyik Oroszország és az Egyesült Államok között Ukrajna főszereplésével, hanem egy status quo háborút látunk, amely tulajdonképpen az eddigi, az USA által berendezett világot igyekszik átformálni a háború révén is. Bendarzsevszkij Anton erre csak ráerősített, amikor azt mondta:
Az orosz birodalmi tervek megvalósítása zajlik jelenleg, és ha sikerrel járnak Ukrajnában, akkor az egyértelmű üzenet a közép-ázsiai államoknak, a kaukázusiaknak, Belarusznak, hogy innentől a működési terük szűkül, és bekerülnek az orosz érdekszférába.
Ez pedig üzenet lehet az USA-nak, Európának is, hogy bizony változik a felállás. És figyel Ázsia is, élén Kínával, hiszen az Egyesült Államoknak hosszú távon nem az oroszokra, hanem Kínára kell figyelnie. Ha Putyin sikerrel jár, akkor az üzenet Pekingnek, hogy meggyengült az USA és Európa, málladozik az egypólusú világ, és olyasmiket is meg lehet most már tenni, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Tálas Péter több lehetséges változatot említett. Az első egy fegyverszünet lenne, amely nem lezárása, hanem csak időbeli eltolása lenne a háború végének. A második lehetőség egy békeszerződés, de megnyugtatóan ez sem biztosítaná a végleges megoldást. Ahhoz ugyanis nemzetközi garanciák kellenének, amelyekkel megvédhetnék Ukrajnát a hasonló helyzetektől. Vagy nagyhatalmi garanciákat kap, vagy pedig NATO-tag lesz Ukrajna.
Bendarzsevszkij Anton pedig ezzel a másik oldalt állította szembe, amikor azt mondta, nagyon nehéz lesz olyan megoldást találni a háború lezárására, amely nem jelent arcvesztést az oroszoknak. Már csak azért sem távoznának így, mert a sikerélmény hiánya odahaza további bonyodalmakat okozhatna.
A beszélgetés során szó volt még az alábbiakról is:
(Borítókép: Bendarzsevszkij Anton és Tálas Péter. Fotó: Zöld Fanni / Index)