Hogyan lehet meghatározni az egészséges internethasználat mértékét, illetve megakadályozni, hogy a mai gyerekeknél egyre jellemzőbb játékfüggőség kialakuljon? Steigervald Krisztián generációkutató és Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, addiktológus alaposan körüljárta a témát.
A Felelős Szülők Iskolája a februárban meghirdetett „a gyerekkor nem applikáció” kampányának keretében tartott online szakmai diskurzust. Tibenszky Moni Lisa, az iskola alapítója, két kamasz fiú édesanyja elmondta: valós probléma, hogy a gyerekeket egyre nehezebb kiszakítani a virtuális valóságból. „De mit tehet a szülő vagy akár a tanár, hogy az internethasználat ne legyen káros hatással a gyerekek fejlődésére, mentális egészségére?”– hangzott el a kérdés.
Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus szerint fontos különbséget tenni a függőségek között: van kémiai, azaz szerhasználat miatt kialakuló, valamint viselkedésbeli addikció.
A játékfüggőség az utóbbi csoportba tartozik, amit a pszichiátria is kategorizál már, a legújabb diagnosztikai rendszerben megjelenik az online játékzavar fogalma, az egészségügyben külön BNO-kódot kap ez a betegség. Évről évre újabb függőségekkel bővül a diagnosztizálható zavarok köre, csak a kellőképpen problematikusak kapnak olyan címkét, amelyre ambuláns vagy kórházi kezelés előírható
– húzta alá. Az addiktológus kiemelte, hogy a viselkedéskontrollért felelős frontális lebeny tinédzserkorban fejlődik a legintenzívebben.
Akik ebben az életkorban próbálnak ki valamilyen szert, addiktív cselekvést, azok nagyobb arányban válnak függővé. Ennek van részben biológiai oka, ha az agy jutalmazórendszere alulműködik, akkor a túlhajtott önjutalmazással fogja az illető a szükséges kielégülést megtapasztalni, a kontrollvesztés miatt iszik majd meg 5-6 sört, vagy játszik 5-6 órát. Minden függőség valamiféle hiányt pótol, az agy ugyanúgy reagál a magányra, mint az éhségre
– magyarázta a szakértő a tizenéveseknél egyre nagyobb arányban megjelenő játékfüggőség pszichológiai hátterét. Mint fogalmazott, a többi addikcióhoz hasonlóan az online játék megvonása is mentális tünetekkel, ingerlékenységgel, depresszív hangulattal, szorongással járhat, felülírhatja a tinédzser önmagához, barátaihoz, családjához való viszonyát. A szakértő azt is elárulta, hogy évről évre növekszik az addikciókat kezelő terápiákra jelentkezők aránya, tehát a problémabelátásban érzékelhető a javulás.
Steigervald Krisztián generációkutató rámutatott, hogy a gyerekek nem kütyükkel a kezükben születnek, a szülők adják nekik oda az eszközt, tőlük tanulják a technológiához való viszonyulást.
Mi, felnőttek teremtettünk nekik egy olyan behuzalozott világot, ami online és offline is egyben, viszont nem alkottunk szabályrendszert ennek kezelésére
– fogalmazott. A szakértő szerint még a szülőknek is újdonság, hogy bárhonnan és pillanatok alatt megérkezik hozzánk az információ, hogy egyszerre több platformon is jelen lehetünk. „Olyan szintű csodát élünk meg, hogy mi sem tudjuk kontrollálni magunkat, akkor hogyan várjuk el, hogy az önmagát kereső tinédzser erre képes legyen?” – vetette fel. A szakértő szerint a szülők általában kétféle megközelítéssel próbálják kezelni a helyzetet: túlságosan megengedő módon egyfajta digitális cumiként kezelve, vagy nagyon konzervatívan, mondjuk, a televízió 3 éves kor alatti és a mobiltelefon 12 éves kor alatti tiltásával.
Mary Aiken amerikai törvényszéki cyberpszichológus írta: lehet, hogy nem is internetfüggőségről van szó, csak még nem ismerjük ki magunkat a digitális jelenlétben.
„Az okostelefont szokták digitális heroinnak hívni, mert a cselekvésre azonnali visszajelzést ad, amit az agy jutalmazásként értékel, ezért nagyon addiktív lehet”– emelte ki Kapitány-Fövény Máté. Az addiktológus abszurd példaként említette Hongkongot, ahol a mobiltelefon-használatot olyannyira preferálják, hogy a gyalogátkelőhelyeknél a piros lámpa fényét a földre vetítik, ezért a járókelőnek le sem kell vennie a szemét a telefon képernyőjéről, mikor áthalad az úton. „Szintén a kínai metropoliszban fordult elő az az eset, mikor azért halt éhen otthon egy csecsemő, mert a szülei egy kávézóban azzal voltak elfoglalva, hogy egy virtuális játékban gyermeket neveltek” – tette hozzá Steigervald Krisztián, aki szerint ebből is látszik, hogy az internetfüggőség nem csupán gyerekeknél ölthet kóros méreteket.
A generációkutató kiemelte: a szocializáció úgy alakul ki, hogy a társadalomnak megfelelő értékrendet követjük. „Ha a tanár, a nevelő a kütyükhöz nyúl, mikor szórakozni akar, vagy megnyugtatni magát, a gyerek is ezt fogja később tenni” – fejtette ki.
Tibenszky Moni Lisa megemlítette, hogy a Digitális Jólét Program felmérése szerint már bölcsődéskorúak is 2-4 órát töltenek naponta kütyühasználattal, a képernyő-váltogatásban sokszor már ügyesebbek, mint a mesekönyv lapozgatásában. A Felelős Szülők Iskolájának alapítója kiemelte, hogy nem szabadna megfeledkezni a mesemondásról, mivel az érzelmi intelligenciát fejlesztő élő szavas beszéd hatással lehet későbbi szövegértésükre. Ezt Steigervald Krisztián azzal egészítette ki, hogy a 21. század szerves részének tekinthető internetszocializáció démonizálása helyett egészséges egyensúlyra kell törekedni a virtuális és valós térben eltöltött közösségi élményekben.
Egy kisgyermek akár egy hangyára is éppúgy rá tud csodálkozni, mint a színes, zajos mozgó animációkra, videójátékra. Ha kiskorában látta, hogy lehet kirándulni, társasozni, huszonévesen vissza fog térni a valóságban eltöltött szórakozásokhoz
– húzta alá a generációkutató.
A Felelős Szülők Iskolája kérdőívet hozott létre a szülők, tanárok számára, hogy mit gondolnak a legnagyobb rizikónak a gyerekek digitális jelenlétében. A keretekre voltak leginkább kíváncsiak, hogy mi az, ami még jó, és mennyi idő az, ami már káros lehet. A szülők megjegyezték, hogy ha kütyü kerül a gyerek kezébe, megszűnik számára a külvilág. A szakpszichológus szerint mivel özönlenek feléjük a negatív hírek háborúról, gazdasági válságról, egyre inkább az online térben keresnek megnyugvást.
A 30-40 éves szülőknél is megfigyelhető, hogy belefeledkeznek a mobil-, internethasználatba, csak épp ezt a gyerekek esetében tartjuk drasztikusnak
– fűzte hozzá Kapitány-Fövény Máté, aki minden korosztály számára azt ajánlja, hogy állítson be monitoridőt. Az addiktológus azon a véleményen van, hogy egyénenként eltérő, mennyi a még egészséges digitális jelenlét, de több kutatás megállapítása szerint 1-2 óra még szorongáscsökkentő, dopaminnövelő hatással bírhat.
A Felelős Szülők Iskolájának alapítója úgy véli, az a diák, aki az internetes térbe, világba vonul, valójában önigazolást, figyelmet és szeretetet keres. „Ha családja, pedagógusai támogató közeget biztosítanak számára, talán magabiztosabban tud a virtuális térben eligazodni”– említette megoldásként Tibenszky Moni Lisa. A szakpszichológus ehhez hozzáfűzte: fontos, hogy ki tudja beszélni a gyerek azt, amivel a digitális térben találkozott.
A szakértők kiemelték, hogy a szelfi megelőzte a „cyber én”-t. Kapitány-Fövény Máté a jelenséget azzal indokolta, hogy a narcisztikus ember folyamatos pozitív visszacsatolást vár, ennek a megfelelő felülete a social media. Steigervald Krisztián szerint egyre inkább abba az irányba mozdulunk el ennek hatására, hogy a kommunikáció nagyobb arányban szól önmagunkról, amíg ez a személyes interakciók 40 százalékát, online már 80 százalékát teszi ki. „Kevésbé figyelünk egymásra, de unatkozni sem tanítjuk meg a gyermeket, miközben ez is a szociális fejlődés része”– emelte ki a generációkutató, hozzáfűzve: régen nem foglalkoztak annyit azzal a szülők, hogy lekössék a gyermeket, ugyanakkor a csecsemők a televízió és az internet kora előtt 50 százalékkal több és osztatlan figyelmet kaptak.
Az ADHD és a túlzottan sok, monitor előtt eltöltött idő összefüggése kapcsán kiemelték, hogy nehéz megmondani, melyik az ok, és melyik az okozat.
Az addiktológus kifejtette: az ADHD és a függőség genetikai háttere ugyanaz, a túlmozgást a dopamin fokozza, ami komoly rizikótényező a függőségeknél. A generációkutató ugyanakkor a szülők beszámolója alapján ismertette: az ADHD-s gyerekeket gyakrabban leültetik a tévé elé, mert azt látják rajtuk, hogy megnyugtatja őket. Az is elhangzott, hogy az USA-ban a 70-es évek óta megduplázódott a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral bíró gyerekek száma, bár akkor még kevésbé volt jellemző, hogy ilyen diagnózist adjanak az orvosok. A klinikai szakpszichológus megemlítette, hogy a figyelem megtartásában jól működő videójátékokból érdemes lenne bizonyos elemeket kiemelni az oktatásban, pszichoterápiáikon ők is használnak például avatart.
Arra a kérdésre, hogy ha már kialakult a játékfüggőség, milyen egészséges alternatívát lehet ajánlani a tinik számára, az addiktológus a sportot említette. „A küzdősportok a frusztráció levezetésére is szolgálnak. A szakirodalomban a hosszútávfutó mámora kifejezés arra utal, hogy a testedzés is lehet addiktív, ami jó alternatíva a káros szenvedélyek kiváltására” – hangsúlyozta Kapitány-Fövény Máté.
(Borítókép: Beata Zawrzel / NurPhoto / Getty Images)