Talán mindannyiunk számára ismerős az az érzés, amikor egy kiadós vacsora után az egész család lekuporodik a tévé elé. Néhány nappal ezelőtt ezt tette a Ráckevén élő Ugrai család is, amikor nem sokkal 21 óra előtt egy hatalmas robbanásra lettek figyelmesek. Ahogy kiléptek a bejárati ajtón, a teraszról már látták, hogy tűz van a nyári konyhában. A lángok ekkor már olyan nagyok voltak, hogy a lépcsőn át nem tudtak kiszaladni a kertbe, a korláton kellett átugraniuk ahhoz, hogy biztonságban legyenek.

Én sokkos állapotban voltam, fel-alá mászkáltam a kertben, és ordítottam, hogy le fog égni a házunk. Eluralkodott rajtam a pánik, a 112-t is a szomszédok hívták. Én csak a testvéremnek tudtam szólni, aki tűzoltó

– meséli lapunknak a helyszínen az édesanya, Ugrainé Ács Erzsébet.

Férjének, Zoltánnak még volt annyi lélekjelenléte, hogy leakassza a kocsikulcsokat, azt remélve, hogy legalább az autókat még kimentheti a garázsból.

„Az ajtó ekkor már megsemmisült, de még épp sikerült beslisszannom. Talán másodpercek voltak hátra addig, hogy az autókat is elérjék a lángok. Bár a lakk tönkrement, többé-kevésbé épségben sikerült kimenteni őket” – mondja az édesapa, Ugrai Zoltán.

Ez idő alatt az ötéves Szabolcs, a kilencéves Lili, és a tizenkét éves Zoli a kapun másztak ki az utcára, hogy átmenjenek a szomszédhoz, és ott vészeljék át az éjszakát.

Ottjártunkkor a gyerekek még iskolában voltak, de a szülők elmondása szerint rendkívül megviselték őket a történtek, különösen igaz ez a kilencéves Lilire.

Szabolcs még kicsi, nem annyira érti még, hogy mi történt, a legnagyobb gyermekünk, Zoli pedig már jönne segíteni pakolni. A lányunk viszont nehezen tudja megemészteni a látottakat, attól tart, hogy újra baj történik, még most sem érzi magát biztonságban

– mondja Erzsébet, majd hozzáteszi: „Természetesen a férjemmel még mi sem tértünk magunkhoz, jelenleg nyugtatókon élünk. Napközben, amikor jönnek mások segíteni, egy picit jobb minden, de esténként mindig visszajönnek az emlékek, és újra ránk szakad az egész tragédia.”

Az eset a környékbelieket is megrázta, a közeli lovarda tulajdonosa, Gágyor Ramóna elmondta: a tűz éjszakáján a biztonság kedvéért az udvaron maradt, onnan figyelte az eseményeket.

„Szorítottam a kezemben a slagot, hogy ha kell, rögtön tudjak oltani. Féltem, hogy lángra kap a széna, és baja esik a lovaknak. Eleinte nem tudtam beazonosítani, hogy pontosan melyik ingatlan ég, másnap reggel vált csak világossá, hogy jóbarátaim, Zoliék háza vált lakhatatlanná” – emlékszik vissza könnyeivel küszködve Ramóna, aki azóta az önkormányzattal közösen egy jótékonysági akciót szervezett a bajbajutottak megsegítése érdekében.

Mindig erről az otthonról álmodtak

A család számára máig rejtély, hogy pontosan mi okozta a tüzet. Azt biztosan tudják, hogy a nyári konyhában felrobbant egy gázpalack, ám a szakértők szerint magától nem történik ilyen, vélhetően ez valami más problémának lehetett az egyenes következménye, amit az édesapa azért furcsáll, mert a ház mindössze öt évvel ezelőtt épült, rendkívül korszerű paramétereknek megfelelően.

„Az volt az álmunk, hogy legyen egy ilyen otthonunk. Nagycsaládosként a létező összes támogatást megigényeltük, másképp nem tudtunk volna egy ekkora projektbe belevágni. Az építkezéskor rokonok segítségét is kértük, nemrég pedig a napelemeket is felszereltünk, úgy hittük, hogy ezzel az utolsó munkálatoknak is a végére értünk, már csak élveznünk kellett volna az ittlétet. Úgy tűnik, most mindent kezdhetünk elölről” – jegyzi meg Zoltán, utalva arra, hogy bár a ház egyes részeire nem terjedt át a tűz, az oltás során a víz mindent ellepett, és tönkrement a szigetelés, több helyen beszakadt a plafon, feljött a parketta, így gyakorlatilag szinte a nulláról kell újjáépíteni a házat.

A család az elmúlt napokban rokonoknál szállt meg, de az édesapa – aki a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségnél dolgozik halgazdálkodási ágazatvezetőként – a munkahelyétől már kapott egy szolgálati lakást, vélhetően az év hátralevő részét ott töltik majd. A héten se az édesapa, se a pedagógiai asszisztensként dolgozó édesanya nem megy munkába, de jövő héten már szeretnének, főként azért, hogy a gondolataik egy kicsit máshol legyenek.

Arra a kérdésre, hogy vajon mikor kaphatják vissza korábbi otthonukat a régi életükkel együtt, azt felelik, hogy ha nagyon optimisták, akkor talán idén karácsonyra visszaköltözhetnek, de a felújítás rosszabb esetben akár évekig is eltarthat.

„Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tűz keletkezésekor még ébren voltunk. Ha egy órával később csapnak fel a lángok, akkor az sem biztos, hogy kijutunk a házból. A borzalmak ellenére igyekszünk arra gondolni, hogy mindannyian épségben vagyunk” – teszi hozzá Erzsike.

(Borítókép: Erzsébet és Zoltán. Fotó: Németh Kata / Index)