Index Vakbarát Hírportál

Mivel támogatta egykor a magyar állam a terroristákat?

2023. március 5., vasárnap 05:45

Mostanában a kutatókat leginkább a titkosszolgálatok nemzetközi tevékenysége foglalkoztatja – nyilatkozta az Indexnek Cseh Gergő Bendegúz. A Titkosszolgálati Levéltár vezetője szerint sokan vizsgálják, hogy mi történt a 70-es és a 80-as években például a magyar állam terrorizmust támogató tevékenysége terén.

„A Rákosi-korszakban csaknem egymillió embert figyelt meg az állambiztonság, és az azt követő évtizedekben is sok-sok millió emberről gyűjtöttek információkat” – nyilatkozta az Indexnek Cseh Gergő Bendegúz. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója szerint a titkosszolgálatok az élet minden területéről gyűjtöttek adatokat. „Minden évben több száz kutatónk van, és lényegében nincs olyan beadott kutatási téma, amihez ne találnánk dokumentumokat” – mondta el a főigazgató, aki szerint a futballmeccsek közönségétől az elit irodalmi élet belső köreiig az élet minden szegmensére lehet találni témát és kutatási forrásokat.

Inkább Titkosszolgálati Levéltár

Az ÁBTL tavaly ünnepelte működésének 25. évfordulóját, de már évekkel korábban megindult egy közös gondolkodás a levéltár jövőjéről. Az intézményről szóló törvényt 2017-ben módosították: ennek értelmében az ÁBTL már jogosult átvenni az 1990 utáni anyagokat is.

Mi már inkább Titkosszolgálati Levéltárnak nevezzük magunkat, mert a mindenkori titkosszolgálatok iratanyagait őrizzük. Nem szerencsés a jelenlegi név, mert a levéltár soha nem volt a szolgálatok levéltára. Ráadásul a történeti szó sem érvényes, mert a jelenleg működő nemzetbiztonsági szolgálatok futó ügyeinek dokumentumai is hozzánk kerülnek majd. Talán idővel az Országgyűlés megváltoztatja az elnevezésünket

– fogalmazott a főigazgató.

„A rendszerváltás óta felnőtt egy új generáció, akiknek a Kádár-korszak már történelem. Új hangon és új módon kell szólnunk ezekhez a fiatalokhoz” – tette hozzá.

A Titkosszolgálati Levéltár egy állandó interaktív kiállítást és közösségi teret rendezett be, amely az egykori szolgálatok módszereit, eszközeit és gyakorlatát mutatja be a látogatóknak.

„Azt tapasztaljuk, hogy az egyetemi hallgatók és a középiskolás diákok sokszor izgatottan érdeklődnek minden egyes részlet iránt. A tanárok is szívesen hozzák a tanulóikat, mert a kiállítás olyan különleges szemüvegen át láttatja ezt a korszakot, amit máshol nem kaphatnak meg” – mondta.

Online kutató- és ügyfélszolgálat

A levéltár munkatársai évről évre egyre több dossziét digitalizálnak. Az eljárásnak köszönhetően egyszerre több kutató is hozzáférhet ugyanahhoz az anyaghoz. Ráadásul az eredeti, papíralapú jelentések sem használódnak és rongálódnak meg.

Az idei évben debütál az online kutató- és ügyfélszolgálat. Hosszú évek kellettek, hogy meg tudjuk teremteni ennek az infrastruktúráját

– mondta Cseh Gergő Bendegúz, aki szerint így a kutatóknak nem kell a levéltár nyitvatartásához igazodniuk, mert mindent digitálisan kapnak meg, és otthon tudják a kikért anyagot feldolgozni.

Németországban 110, Lengyelországban 90, Romániában 40, míg Magyarországon csupán 4 és fél kilométernyi iratanyag maradt meg. A szovjet KGB és a keletnémet Stasi egészen az 1990-es rendszerváltás utolsó pillanatáig azt hitte, hogy örökké hatalomban maradnak. Magyarországon az '56-os forradalomnak volt egy olyan hatása is, hogy a titkosszolgálatok jobbnak tartották, ha bizonyos dolgoknak nem marad nyomuk: menet közben tervszerűen semmisítették meg a kompromittáló dokumentumokat. Például a koncepciós perek dokumentumai rendkívül hiányosak: a Rajk-per vizsgálati anyaga nincs is meg. A rendszerváltás iratmegsemmisítései és bizonyos akták magánkézbe kerülése csak tovább apasztotta a dokumentumtárat.

Az Antall-kormány, illetve a rendszerváltás utáni titkosszolgálatok anyagai egyelőre még nincsenek a levéltárban. Itt vannak azonban például az elhíresült mágnesszalagok, amelyek 1974-től tartalmaznak adatokat egyebek mellett a kádári állambiztonsággal titokban együttműködő civilekről is.

A korszak technikai lehetőségeinek függvényében minden fontos adatot megpróbáltak rögzíteni, és ezeket az adatbázisokat mentették ki a mágnesszalagokra 1990 januárjában. A szalagok tartalmának kinyerése már önmagában is komoly műszaki kihívást jelentett, de talán még ennél is összetettebb feladat volt az adatok értelmezése és feldolgozása. Sajnos a „metaadatok” hiánya és a dekódolások miatt az iratoknak jogilag nincs bizonyító erejük, így egy esetleges bírósági perben – a mágnesszalagokra hivatkozva – a kutató nagy valószínűséggel elveszítené a pert. A mágnesszalagok ugyanakkor igen fontos adalékul szolgálnak a nagy állambiztonsági összképhez, ezért mind a kutatóknak, mind a saját családjuk iránt érdeklődőknek szolgáltatunk belőlük adatokat.

Örök sláger: ügynöklisták

A titkosszolgálatok minden ága működött már a rendszerváltást megelőző időszakban is. A történészek és a törvényhozás csupán egy területet tartott vállalhatatlannak, és szüntette meg végleg: a III/III-as csoportfőnökséget, vagyis a belső reakció elhárítására szakosodott részleget. Az összes többi – a hírszerzés, az elhárítás, a katonai elhárítás, a katonai felderítés és a technikai felszerelések biztosításáért felelős szakszolgálat – működik demokráciában is. A lényeg, hogy ezek ellenőrzött és demokratikus keretek között zajlanak, és nem a rendszer vagy a politikai ellenfelek lejáratására és zsarolásra használják. „Ez a különbség egy demokrácia és egy diktatúra között” – fogalmazott Cseh Gergő Bendegúz.

1990 után a magyar politika nem volt képes gyorsan és hatékonyan rendezni az ügynökkérdést. 1997-ben jött csak létre egy független intézmény, amely hitelesen tudta garantálni az iratok védelmét és kezelését. A rendezetlen ügynökkérdés komoly bizalmi válságot okozott a magyar társadalomban. Nagyon hosszú és kemény munkát kellett a levéltárnak végeznie, hogy a közvélemény elhiggye: az akták már nem a politika játékszerei.

Közép-Európában csak két helyen tettek ki az internetre ügynöklistákat: Csehországban és Szlovákiában. A volt Csehszlovákiában ugyanis megmaradtak a hiteles, korabeli nyilvántartó könyvek, Magyarországon viszont nem (vagy nem kerültek a levéltárba). A németeknél '89 őszén egy népmozgalom foglalta el a Stasi központját, és köztulajdonba vette az ott lévő iratokat. A rendszerváltás előtt az NDK-ban is – német precizitással – folyt a dokumentumok megsemmisítése. Sok iratra pedig az amerikaiak tették rá a kezüket: a Nyugaton foglalkoztatott Stasi-ügynökök anyagait a CIA-től kellett visszaszerezni.

„Az ügynökkérdés nem fekete és fehér. A levéltárnak nem dolga ítélkezni, csak iratokat őrizni és adatokat szolgáltatni. Mivel mind az érintettek, mind a kutatók megismerhetik ezeket az információkat, a közszereplők állambiztonsági múltja pedig mindenki számára transzparens, elmondhatjuk, hogy az ügynökakták Magyarországon nyilvánosak. Szigorúan védjük ugyanakkor az áldozatok személyes adatait, mert nálunk is és máshol is az az alapállás, hogy ha egy diktatúra megsérti az állampolgárok jogait, azt egy demokrácia nem ismételheti meg” – mondta a főigazgató. Hozzátette: ezek az iratok – mind Németországban, mind Magyarországon – döntő többségükben az áldozatokról szólnak, őket pedig megilleti a magánélet védelme.

Fókuszban a terrorizmus és a háború

Mostanában a kutatókat leginkább a titkosszolgálatok nemzetközi tevékenysége foglalkoztatja. A háború Európa szélén áll, ráadásul a nemzetközi terrorizmus is állandó témája a közéletnek. „Mindez a nálunk folyó kutatásokban is lecsapódik.” Sokan vizsgálják, hogy mi történt a 70-es és a 80-as években például a magyar állam terrorizmust támogató tevékenysége terén. Milyen területen működött együtt a magyar titkosszolgálat más kommunista országok szerveivel? Milyen külföldi akciókban vettek részt, és milyen határon túli behatolásokat hajtottak végre? „Ezek fontos, új irányok, amelyekre megfelelő forrásaink is vannak.”

Manapság a Google, a social media és a különböző tech cégek még saját magunknál is jobban ismernek bennünket: tudják a szokásainkat, a véleményünket és a kapcsolatainkat. Mégis milyen üzenete lehet a poros akták tanulmányozásának és régi történetek és esetek felelevenítésének?

Számomra az egyik legfontosabb, a jelenre is kiható tanulság, hogy érdemes féltékenyen őrizni személyes adatainkat. A titkosszolgálati levéltár dokumentumai a bizonyítékai annak, hogy mi mindenre lehet fölhasználni még a legártalmatlanabbnak tűnő személyes információkat is, és hányféleképpen lehet visszaélni velük. Reményeim szerint a mi munkánk közvetett eredménye lehet az is, ha ehhez a tudatossághoz hozzájárulhatunk.

(Borítókép: Cseh Gergő Bendegúz. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Rovatok