Február vége óta újra vitáktól hangos az Országház, a tavaszi ülésszak nyitányán Orbán Viktor is részt vett. A kérdés hosszú évek óta változatlan: milyen lehetőségei maradtak az ellenzéknek a Parlament falain belül, a kétharmados kormánytöbbséggel szemben? Ellenzéki politikusokat kérdeztünk.
Február 27-én elkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, Orbán Viktor miniszterelnök a napirend előtti felszólalások során beszédet mondott, majd az azonnali kérdések órájában válaszolt az ellenzéki képviselőknek.
Az ellenzék kezdeményezésére egy rendkívüli parlamenti ülést már február 27-e előtt is összehívtak idén, de a kormánypárti képviselők távolmaradásából következő határozatképtelenség okán kizárólag a napirend előtti felszólalások hangzottak el.
A Demokratikus Koalíció frakcióvezető-helyettese kérdésünkre elmondta:
A parlamentnek jóval korlátozottabbak a lehetőségei, és kisebb a jelentősége, mint egy jól működő demokráciában, a Fidesz sok szempontból kiüresítette azt. Ugyanakkor mégiscsak lehetőséget ad az Országgyűlés arra, hogy szembesíteni lehessen a kormánypártokat a saját disznóságaikkal.
Arató Gergely megjegyezte azt is, hogy „kormánypárti politikusok függetlenek újságírók kérdéseire nem vagy csak korlátozottan válaszolnak, de a parlamentben szemtől szemben kérdőre lehet vonni Orbán Viktort is”.
A DK képviselője úgy látja, az Országgyűlés az ellenzéknek elsősorban a nyilvánosság szempontjából fontos, másodsorban lehetőséget nyújt arra, hogy alternatívát mutassanak, de „nem a parlament a központja a mai magyar politikai életnek, nem úgy működik, mint egy demokratikus országban”.
Bedő Dávid úgy véli, hogy
a parlament egy olyan intézmény, amit az elmúlt évtizedekben a kormány teljesen kiüresített, csak azt a célt szolgálja, hogy a magyar és a nemzetközi sajtónak azt mutassák, hogy teljes értékű demokrácia van, pedig nincs. Sajnos látszatintézmény lett a parlamentből, ahol ellenzékiként sok eredményt nem lehet elérni, de fontos, hogy a Ház falain belül is az értékrendünknek megfelelően elmondjuk, amit az országról gondolunk.
A Momentum képviselője fontosabbnak tartja a parlamenten kívüli munkát, a Momentum a következő időszakban erre fog koncentrálni, miközben az Országgyűlésben is képviselik az embereket.
Az ellenzéki politikus szerint látni kell, „a rendszer alapvetően úgy működik, hogy a kormány eldönti, mit akar, és azt átnyomja a parlamenten, sokszor nulla egyeztetéssel. Módosítókkal, határozati javaslatokkal, parlamenti vitanapokkal gyakorlatilag semmit nem tudunk elérni, például a héten egy nap alatt tolták át azt a módosítást, ami szétveri az orvosi kamarát”.
Bedő Dávid az elérhető részsikerek közé sorolta, hogy egy-egy ülésen a miniszterelnököt vagy más kormánypárti politikust személyesen kérdezhetnek, „ilyenkor sikerül olyan konfliktust kialakítani, amiből új információkat tudhatunk meg, vagy a kormánypárti politikus megmutatja a rendszer igazi arcát”.
„Amikor tavaly a magyar emberek jóvoltából bekerültünk az Országgyűlésbe, elmondtam, adunk egy esélyt a változásnak, hogy ne úgy működjön a politika, mint az elmúlt 13 évben” – fogalmazott lapunk kérdésére Toroczkai László.
A Mi Hazánk Mozgalom elnöke, frakcióvezetője hozzátette:
Ennek megfelelően próbáltunk konstruktív javaslatokkal előállni, eddig ezek nem hoztak túl sok sikert. A korábbi években, amikor nem voltunk parlamenti párt, úgy működött a Fidesz, hogy lesöpörte a javaslatainkat, még a párbeszédre sem volt hajlandó, aztán néhány ilyen ügyet a sajátjaként fogadott el a parlamentben. A mi javaslatunk volt a határkerítés felépítése, a gyermekvédelem szigorítása és a szívhangtörvény is.
Toroczkai László hangsúlyozta: nekik a pártérdek helyett a haza érdeke az első, legalább közvetett módon sikerült keresztülvinni az elképzeléseiket, ugyanakkor sok olyan gazdaságpolitikai javaslatuk van, amelyekkel kapcsolatban semmiféle nyitottságot nem tapasztalnak a kormánypártok részéről.
„Van értelme a parlamenti munkának” – jelentette ki kérdésünkre Lukács László György. A Jobbik frakcióvezetője hozzátette: visszatérő dilemmája a közvéleménynek, hogy mennyire hatékony az ellenzék országgyűlési munkája a kétharmados kormánytöbbséggel szemben.
A közelmúltban Jobbik-Konzervatívok névre váltott párt politikusa úgy gondolja,
sok olyan ügy van, amit a parlamentbe lehet vinni, vagy ott lehet a nyilvánosság tudomására hozni. Eredményeket is el lehet érni, az ellenőrző szerepünknek köszönhetően válaszra kényszeríthetjük a kormányt. Az ellenzéknek van felelőssége abban, hogy kihasználja a rendelkezésre álló eszközöket, akár írásbeli, akár szóbeli műfajban, és felhívja a figyelmet fontos társadalmi témákra. Ebben a Jobbik-Konzervatívoknak korábban is ez volt az álláspontja.
Lukács László György kitért arra is, hogy egészségesebb lenne, ha a mostaninál szélesebb viták zajlanának, és kétharmados többség hiányában a kormánypártok részéről is érvekre, meggyőzésre lenne szükség.
„Olyan torz nyilvánosságban, amit 13 év autoriter rendszerében épített ki a Fidesz, a parlament csak arra jó, hogy az ellenzék a megmaradt nyilvánosságban felhangosítsa a politikáját” – hangsúlyozta kérdésünkre Kunhalmi Ágnes.
Az MSZP társelnöke úgy véli:
érdemi eredményeket nem lehet elérni a parlamentben, de nem mondhatunk le a nyilvánosság egyetlen megmaradt eszközéről sem. Az alternatívát itt is megmutathatjuk, egyébként meglepően sokan figyelik a közvetítéseket, ők hallhatnak arról, hogy például az MSZP politikusai hogyan csökkentenék az élelmiszerárakat. Emellett az ellenzéki választók – főleg, ahol egyéniben választottak meg valakit – is elvárják, hogy képviseljük az érdekeiket és értékeiket.
A politikus leszögezte: „minden lehetőséggel élni kell, mert erős a Fidesz propagandagépezete, nehéz ezzel felvenni a versenyt, de ha ugyanazt mondja az egész ellenzék, akkor sikerülhet, külön-külön pártonként nehezebb”.
Kanász-Nagy Máté szerint „szükség van az ellenzék parlamenti munkájára, nem lehet nélkülözni ezt az eszközt, de önmagában nem vezet kormányváltáshoz”.
Az LMP politikusa több érvet is felsorakoztatott a parlamenti jelenlétük mellett: a demokráciafelfogásukból fakadó magyarázat, hogy elindultak a választáson, ami arról szólt, hogy parlamenti képviselői helyekhez jussanak, és képviseljék a választóikat.
Másrészt „folyamatosan szűkül a nyilvánosság tere, és gravitál a kormánypártok felé, ilyenkor minden lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy kommunikálni tudjunk a választóinkkal, és el tudjuk juttatni az üzeneteinket. A felszólalások erre lehetőséget teremtenek”.
Kanász-Nagy Máté kiemelte a fontos ügyek képviseletét is:
az LMP esetében az egyik ilyen célunk, hogy ne legyen az országból akkumulátorgyarmat. Amikor ezzel a kérdéssel szembesítjük a minisztereket, vagy ahogy hétfőn szembesítettem ezzel a miniszterelnököt, akkor kénytelenek válaszolni, ez a vita tematizálásának is jót tesz. A miniszterelnök a közelmúltban sehol máshol nem nyilvánult meg az akkumulátorgyárak ügyében, még a szezonnyitó parlamenti beszédében sem ejtette ki a száján ezt, de mi ott vagyunk és számonkérjük.
Berki Sándor lapunk kérdésére úgy fogalmazott, hogy ellenzékiként
rendkívül nehéz a parlamentben politizálni, ellenséges környezetben vagyunk. Az elsődleges szabályom, hogy nem vagyok hajlandó személyeskedni és gyűlöletpolitikát folytatni. Két lehetőségem van, az egyik, hogy úgy politizálok, hogy mindenért a kormánypártokat és a miniszterelnököt hibáztatom. A másik, hogy kritikával élek, de mindent megteszek a lehető legjobb érdekérvényesítésért ebben a politikai közegben is a nógrádi, az északkelet-magyarországi emberek érdekében. Én ezt próbálom tenni.
A Párbeszéd képviselője több példát hozott, az egyik, amikor felmerült a közmunkaprogram leépítése, személyesen egyeztetett Réthy Pál helyettes államtitkárral, „nyitottak voltak, és elmondtam, hogy bár nem a legjobb megoldás a közmunkaprogram, sok helyen nincs más”. A másik példa, hogy Berki Sándor egyedüliként nyújtott be módosítót a végrehajtási törvénnyel kapcsolatban a levonásokra vonatkozóan, ezt ugyan a kormánypárt bizottsági többsége elutasította, egy-két elemet később mégis kiemeltek belőle.
Berki Sándor megemlített egy olyan történetet is, amikor két civil szervezet és tanárok tárgyaltak a Belügyminisztériumban gyermekbántalmazási kérdésekről. Rétvári Bence államtitkárral ebben az ügyben több parlamenti képviselő is találkozott, arról beszéltek, hogyan lehetne elérni, hogy nagyobb biztonságban legyenek a gyerekek az iskolákban.
A Párbeszéd politikusa úgy összegzett, hogy a kormányé a döntéshozatal lehetősége, vannak folyamatok, amelyekbe kemény kritikával kell beleállni, ugyanakkor el kell érni azt is, hogy figyelembe vegyék az ellenzék javaslatait, és legalább bizonyos elemeket használjanak azokból.
Hadházy Ákos továbbra sem látja értelmét az ellenzék parlamenti működésének, „mert az nem segíti az ellenzéki politizálást, sőt, legitimálja a kormány tevékenységét”.
A független képviselő lapunk kérdésére rámutatott: „Amíg a propagandagépezeten keresztül sokkal több emberhez jutnak el a kormány üzenetei, addig nincs olyan kérdés, amit érdemben meg lehetne vitatni a parlamentben. A legutóbbi példát a héten láttuk, két nap alatt átvitték az orvosi kamarát érintő törvénymódosítást, ez mindent elmond”.
A politikus szerint az ellenzék sok más helyen is meg tud jelenni, ha pedig komolyak és hitelesek akarnak lenni, az utcákon, a legkisebb falvakban is elmondhatják a javaslataikat.
Hadházy Ákos úgy gondolja, hitelesen és fontos dolgokról kell beszélni,
de annak semmivel nincs nagyobb elérése, ha ezt a Parlament aranyozott falai között teszik, ráadásul erre hivatkozva a kormány cinikusan mutogathatja, hogy demokrácia van, mert vitáznak velük az ellenzéki képviselők.
A tavaszi ülésszak hétfőn folytatódik, a napirend előtti felszólalásokról összefoglalóval jelentkezünk.
(Borítókép: Országgyűlés 2022. május 24-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)