Az M1-es autópályán bekövetkezett hétvégi baleset sok kérdést felvet. A halálos áldozatot is követelt tragédia miatt sokan megkérdezték, miért olyan a közlekedési morál Magyarországon, amilyen. Kőrös András, a Hungaroring Groupama Tanpálya szakmai vezetője szerint lehetne esélyünk arra, hogy a hasonló balesetek bekövetkezésének esélyét minimálisra csökkentsük.
Kőrös Andrást, a Hungaroring Groupama Tanpálya szakmai vezetőjét kérdeztük az M1-es balesettel kapcsolatban. Arra voltunk kíváncsiak, hogy elkerülhető lett volna-e a baleset, illetve mire kell figyelnünk leginkább, ha valami miatt jelentősen romlanak a látási viszonyok az utakon.
A szakember a beszélgetés elején hangsúlyozta, hogy nem volt ott az M1-es autópályán történt súlyos baleset helyszínén, de meggyőződése, hogy lett volna esély a katasztrófa elkerülésére. Kőrös András szerint a legtöbb autós futott már bele olyan szituációkba, amikor egy ködfolt miatt hirtelen jelentősen megváltoznak a látási viszonyok.
Ilyenkor ugyan nem látjuk, mi történik előttünk, viszont magát a ködfoltot már távolabbról is észlelhetjük, és fel tudunk rá készülni
– mondja a szakember, aki hozzátette:
az első és legfontosabb, hogy ebben az esetben az autópályákon megszokott tempót a lehető leghamarabb csökkentsük le. Ha nem is padlófékkel, de intenzív lassítással. Ez amiatt nagyon fontos, mert még óránkénti 90 kilométeres tempónál is másodpercenként 25 métert tesz meg egy gépjármű, és ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy ilyen ködfoltos vagy porfelhős szakaszban – még ha pár száz méterről is van szó – gyakorlatilag vakvezetésben vagyunk, pár tizedmásodperc is sokat jelenthet.
Kőrös András saját tapasztalatai szerint az oktatások alkalmával gyakran fut bele olyan szituációkba, hogy rutinosnak számító autóvezetők sincsenek tisztában a követési távolság fogalmával.
Nem méterekről, másodpercekről kell hogy beszéljünk
– mondja a szakmai vezető.
A legfontosabb a reakcióidő. Egy teljesen éber, pihent autóvezetőnél is közel egy másodperc a reakcióidő bármilyen váratlan közlekedési szituáció esetében. Ez 130 kilométeres autópálya-tempónál közel 40 métert jelent egy másodperc alatt.
Ha egymástól 10-20 méterre közlekedünk, ilyenkor esélyünk sincs arra, hogy időben lefékezzünk vagy megálljunk.
Ilyen esetben mire reagálni tudnánk, már be is következett a baleset. Ezért az oktatásoknál is igyekeznek arra felhívni a figyelmet, hogy nem méterben kell mérni a biztonságos követési távolságot, hanem másodpercekben. Minden sebességnél legalább két másodperc kell ahhoz, hogy biztonságosan tudjunk reagálni, és például a vészvillogó bekapcsolásával a mögöttünk közlekedők figyelmét is fel tudjuk hívni a váratlan szituációkra.
A szakember arra is kitért: külföldön az ilyen esetek amiatt is ritkábbak, mert példának okáért Hollandiában vannak olyan civilnek álcázott rendőrautók, amelyek pont az ilyen eseteket szűrik ki. Tehát ha valaki nem tartja be a biztonságos követési távolságot, azt azonnal kikapcsolják a forgalomból. Az ilyen ellenőrzéseknek híre megy, és a büntetési tételek önmagában visszatartó hatásúaknak bizonyulnak.
Kőrös András szerint ha a hatóságok Magyarországon is szigorúbban figyelnének erre, akkor rohamosan növekedne a közlekedésbiztonság.
„Biztos recept nincs. Ajánlások lehetnek, de alapvetően rajtunk múlik, mennyit tudunk és akarunk betartani az ajánlásokból” – fogalmazott a közlekedési szakember.
Kőrös András szerint ha azt látjuk az autópályán haladva, hogy előttünk valami miatt megváltoznak a látási viszonyok – akár zápor, akár porvihar vagy ködfolt miatt –, akkor bármennyire is sietünk, a magunk és mások biztonsága miatt lassítsunk, és a vészvillogó bekapcsolásával a mögöttünk haladók figyelmét is hívjuk fel a megváltozott körülményekre. Ha lehet, húzódjunk félre vagy álljunk meg. Igyekezzünk betartani a biztonságos követési távolságot, hiszen valamennyien azért keltünk útra, hogy épségben odaérjünk úti célunkhoz.
Próbáljuk észben tartani, mindössze pár másodpercről van szó, csupán ennyit veszthetünk, cserében vigyázhatunk egymásra.
(Borítókép: police.hu)